Beton került a fürdőben a padlófűtés csövekre. 1 hónap múlva lehet burkolni. Persze addig még kell egy gipszakarton a WC melletti falra, meg kell csinálni a zuhanytálca helyét, plafont kell szigetelni és lambériázni, be kell fejezni a villanyszerelést, álfalat kell építeni is mosdó csöveinek. Hamar el fog telni az az 1 hónap.

És végre eljött a pillanat, mikor víz kezdett csordogálni a csövekben. Szerencsénk volt a héten, mert csak hétfő este rendeltük meg az osztó-gyűjtőt, de mégis megérkezett pénteken. Nélküle nem sikerült volna feltölteni a rendszert(vagy csak macerásan és költségesen). 

Kicsit döcögős volt a légtelenítés, de ha az ember elolvassa a leírást, egyből megoldódnak a gondok. A szobában készült képeken sajnos nem látszik, hogy tele van vízzel, pedig de. És átlátszó csöveknek köszönhetően azt is láthattam, ahogy feltöltődik.

Holnap kezdődhet a betonozás.

Amíg Sanyi az osztó-gyűjtővel foglalatoskodott, én nekiálltam a postaláda projektnek. Mielőtt nekiállnék az ablakoknak, nem árt készíteni pár gyakorló munkát is. Gondoltam egy postaláda jó lesz. Volt az udvaron egy kidobott ajtó, egész jó állapotúnak tűnő részekkel. Kicsit szétdaraboltam és lecsiszoltam. Ha lesz időm, már csak össze kell építeni.

Megérkeztek a velux fénycsatornáink is. Most van értelme beszerelni, mielőtt nekiállnánk a plafonnak. A fürdőben is nagyon sokat számít, hogy ott van. Hiába nincs ablak, a fénycsatorna mellett világítás nélkül is használható a helyiség szürkületig. Ezért döntöttünk úgy, hogy teszünk kettőt a szobába is.

Ébédre ma megint hamburger volt. A változatosság kedvéért lazac, nyúl és strucc húsból. Áron lazacot, Beni nyulat evett. 

A madárkáink is szépen fejlődnek. Már kitollasodtak.

Be akartuk fejezni a fűnyírást a ház előtt, de az önkormányzat megelőzött minket. Így végül a kertben nyírbáltam meg még egy kicsit a gazt. 

Ma végre nem esett (egész nap). Lehetett kicsit piheni a napon.

Ebéd után nekiestünk a csövezésnek. Mivel sok időt elvitt a napozgatás, gazolás és fűnyírás, így nem végeztünk vele. 

Idáig jutottunk. A szoba fele még hiányzik. 

A héten kikeltek a kismadarak a tojásokból. Már egészen felismerhetők, nem csak csupasz kukacok. 

Ma egész nap szakadt az eső. Megint szükség van a gyapjú zoknira. 1 hét is itt a nyár, de mégis folyamatosan esik és 11 fok van. Még jó, hogy most bent dolgozunk és nem a tetőn.
Befejeztük a fóliázást és leraktuk a betonvasat. 210cmx400cm-es darabokban vannak. Nagy küzdelem árán sikerült 2-t egészben bevinni. És a fóliát is csak 2 helyen lyukasztottuk ki. A fűtéscsövek letekerésére már nem maradt idő, mert eléggé átfagytam és korán hazaindultunk.

A fürdőben a zuhanytálca helyét egyelőre kihagyjuk. Mivel a lefolyó helyét és magasságot is pontosan kell belőni, így azt majd utólag betonozzuk. 

A szigetelés egész jól teszi a dolgát, a hőtükör fóliával együtt. Tegnap már a padlón heverésztünk, mert egy idő után felmelegedett alattunk a testhőnktől. 

Vizesedés terén elég vegyes a kép. A jó hír, hogy hátul, ahol már betonoztunk, nem lettek nedvesebbek a falak ennyi eső után sem. Elől viszont továbbra is felnedvesednek a falak a ház közepén. Reméljük, hogy ha felverjük a betont az előszobában és a leendő fürdőszobában és ugyan így résel betonozzuk vissza, ez is megoldódik. És lehetőségként még mindig ott a dréncsövezés a ház körül. De az megint egy csomó munka és idő lenne/lesz, ezért jobb lenne, ha ráérne.

Ma leraktuk a szigetelés következő rétegét, a hőtükrös bubifóliát.

Délelőtt kicsit gazoltunk, mert már térdig ért. A maradékot még le kéne nyírni, de állandóan esik és időnk sincs rá.

Megkérdeztük kedvenc helyi vállalkozónkat, hogy ne ismer-e egy helyi vízvezetékszerelőt. Pont ismert egyet, a 3. szomszédunk, a méhész után egyből. Sanyi át is hívta megtekinteni a helyszínt. Pár hétig ő sem ér rá, de már le is tettünk a nyomáspróbáról. Mivel kötés nincs a padlóban, elvileg nem lehet gond. A gyári vízvezetékekkel nem szokott gond lenni. Így valószínűleg betonozunk nyomáspróba nélkül. A vezetékek bekötése pedig még ráér pár hétig.

Haladunk a szigeteléssel, de még nem végeztünk. Én befejeztem az első réteget, közben Sanyi feltöltötte homokkal a vezetékek környékét. Majd elkezdtem a második réteget lerakni. Azt gondoltuk, gyorsabb lesz, mert kevesebbet kell szabni, de utólag nem úgy tűnik.

 Sajnos az előre menő vezetékek túl vastagok, nem fedte el őket az első réteg. Azokat ma is körbe kellett szabni.
Elvileg a szigetelés lépésálló. De a térdelést nem bírja. Nagyon kell figyelni minden mozdulatra, hova lépsz, hova térdelsz, hova támaszkodsz és hova ér a lábfejed. 

Haza felé találkoztunk egy régi ismerőssel, az első autónkkal. Igazából nem is a mienk volt, hanem a papáé, de mi használtuk és eladtuk, mikor az előzőt vettük. A régi és a mostani. Kb. 22 éves lehet most és még egész jó állapotban van. 

Elkezdtük lerakni a padló szigetelést. A sok vezeték miatt majdnem mindent szabni kellett. 


Még nem végeztünk teljesen az első réteggel és erre jönni fog még egy. Ha ez végre megvan, akkor jöhet a padlófűtés és a betonozás.

Mára vártuk a vízszerelőt. Természetesen nem jött. Ilyenkor azért örülök, hogy minden mást mi csinálunk, mert már idegbajt kaptam volna attól, hogy soha senki nem jön mikor ígéri, majd ha véletlenül megcsinál valamit, az nekem egy kisebb vagyonba kerül. És általában az elvégzett munka is csak össze van csapva.
Állítólag következő vasárnap jönnek. De most már tényleg.

Egy ideig nem tudjuk használni a középső ajtót és Áron szobáját. Megint fészket rakott ott egy kismadár. Múlt héten még üres volt a fészek, de ma már volt benne 5 tojás. A fészek az ajtó mögött van és ha ott vagyunk mindig nyitva van az ajtó. Ma inkább visszazártuk az ajtót, hogy vissza tudjon menni a madárka a tojásaihoz. Napközben már láttuk is párszor.

Ma végre túljutottunk a holt ponton. Valahogy nem akart haladni a családi szoba. Már hetek óta a víz és villany szerelésnél tartottunk. Vízszerelőt persze azóta sem láttunk, (Állítólag holnap jön. És ez nem a múltkori, hanem egy másik.) de most már végre tovább léptünk. Mivel a beton és a szigetelés nem ér el a falig, és ha el is érne a falon át akkor is bejuthatnának az egerek és beköltözhetnének a szigetelésbe, ezért kellett valami akadály neki. Vettünk aluminimum U profilokat és azokat tettük le körbe. 

Múlt vasárnap volt gyakorlatom. Keretkötéseket csináltunk. Csak 3-at csináltam meg, a 4. szabadon választható volt és én inkább nem csináltam semmit. Ma befejeztem, csináltam még egy fecskefarkú kötést. 

Végre újra itt az eperszezon. Tavaly párszor vettünk epret Nagymarosnál az út mentén. Idén már a virágosnál is lehet kapni, így reggel megálltunk ott. Nem csak szép, de finom is.

Megjött végre a csempe is. Már jó pár hete megrendeltem. Olyan nehéz volt, hogy nem tudtunk leállni a kocsival a mélygarázsba, mert leért az alja a lejáró tetején.

Sanyi és Balász tegnap szabadságon volt, befejezték a betonozást. 
 

És folytatták kicsit a falazást is Áron szobájában.

Kedvenc helyi vállakozónk a héten végre kiásta a szikkasztó gödrét is. Mivel estére esőt mondanak és múltkor is elmosta az összes ásott gödröt egy zivatar, ezért gyorsan meg is csináltuk a szikkasztót. Sanyi nem akart erre a célra gyártott, méregdrága műanyag ládákat venni, inkább szennyvízcsöveket tettünk le. Mindegyikre fúrtunk jó pár lyukat. A csöveket teljesen becsomagoltuk geotextilbe.

Mintha egy óriási ajándékot próbálna becsomagolni.

Végül betemettük a gödröt. Sajnos nem teljesen, mert a föld egy részét elvitték és nem maradt elég. De majd a garázs alapjából lesz elég.

Múlt héten volt végre gyakorlatom és holnap is lesz. Keretkötéseket csináltunk, sajnos nem sikerültek túl jól. (Senkinek sem).Megint kézi fűrésszel kellett dolgozunk, de szerencsére valójában már senki sem azzal készíti őket.

A borsó mellett végre a napraforgó is kibújt. A kukorica még várat magára és a hagyma sem látszik. Áron az iskolában kapott pár virághagymát anyák napjára, azokat is elültettük. 

És a héten végre az is kiderült, hogy Áront felvették a gimibe. Megérte annyit gyakorolni. És így legalább nem kell 8. végén újra végig csinálni ezt az egészet.