Végre van haszna a régi szekrényeknek. Már egy ideje az erkélyen hánykolódtak, de kidobni nem akartuk őket. Most jól jöttek, mert egyre több cuccunk van a házban, amik eddig csak a porban hevertek. Áron feladata volt újra összerakni őket. 

Sanyi folytatta a sitt pakolást. Beni pedig téglát pucolt. Múlt hét óta jelentősen emelkedett az árfolyam. Már 50 forintot ígértünk egy tégláért 50 darabig. Ha eléri az 50 darabot, akkor 100 forint jár. (Az első 50ért is) Az elején elég nyögve-nyelősen ment, órák alatt 15 darabig jutott. Aztán egy kis ténfergés után taktikát váltott és  kiválogatta azokat a téglákat, amivel alig volt munka és egy pillanat alatt eljutott 50 darabig. És ott be is fejezte a munkát mára.

Ennyi törmeléktől szabadultunk meg ma:

Itt lesz a hátsó rész fürdőszobája:
Még mindig elég sok sitt van, így nem lehet alapozni és falazni. Talán, ha minden jól megy, holnap mégis elviszi a maradékot a kedvenc helyi vállalkozónk. Holnap visszakaphatja ezt a címet, ha tényleg kitakarítja a hátsó udvart.

Én a rácsot akartam ma lefesteni. Ahhoz, hogy rendesen hozzáférjek le kellett verni a vakolatot körülötte. Nem volt túl gyors munka, fejmagasság felett semmilyen munka sem egyszerű. Nem voltam boldog, mert elég rozogának tűnt a fal a vakolat alatt. Az egyik tégla nagyon mozgott, így úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz, kiszedem. Kiszedtem. És mi volt alatta? Festett vakolat. Régebben szélesebb volt az ablaknyílás, de leszűkítették. Nem volt szép munka, de legalább az alatt tégla volt. Szóval 2x vertem le a vakolatot egy nyíláson. Sajnos nem fényképeztem le, de még bab is volt a vakolatban.

 Annyi hely lett, hogy még  szigetelés is be fog férni. Nem terveztünk ide szigetelést, mert nem akartuk, hogy kisebb legyen az ablaknyílás. De most már semmi akadálya.

A rácsok sajnos nem olyanok, mint az ablakok festék leszedés szempontjából. A hőlégfúvó nem igazán működik, így nekiestem sarokcsiszolóval. Elég festéket leszedett, de maradt is bővel. A multifunkciós géppel sem jött le és kézi csiszolással sem. Végül a spaklival sikerült a maradékot lekaparni. De ez sem egy haladós munka, így sehol se tartok vele. A festés így elmaradt.

 Találtunk egy ezer éves kitöltött lottószelvényt. A héten megjátsszuk majd a számokat, hátha lesz pénz az összes ablak újragyártására.

 Haza hoztunk egy pár ablakkeretet, mert ott sosincs időm folyékony fával kijavítani a hibákat. Talán itthon lesz rá alkalom. Már a felújítást is home-office-ban csinálom.

Mindig meglepődünk, hogy itt máshogy mennek a dolgok, mint Pesten. (Más összehasonlítási alapom nincs). Már 2x hoztak konténert, de még 1x sem fizettünk érte. És holnap is úgy fognak dolgozni, hogy még nem fizettünk semmit. Majd fizetünk, ha arra járunk.
A tüzép is ugyan ezzel a mentalitással működik. Sanyi egyezkedett velük házhozszállítás ügyben. Végül abban maradtak, hogy majd kiszállítják amit kérünk, ha van aki beengedje őket, aztán majd kifizetjük. Szerencsére Marika nénire lehet számítani beengedés ügyben. 
A villanyszerelő is előbb megcsinált mindent, úgy hogy ott sem voltunk és akkor fizettünk neki, mikor legközelebb arra jártunk. (Őt pont nem engedte be Marika néni, mert lebetegedett és nem hallotta a telefont. Így végül engedélyünkkel "betört" a villanyszerelő a szuper biztonságos kapunkon.)