Mivel múlt héten csak az egyik rácsot sikerült újrafesteni, szombaton ismét festékkapargatás várt ránk. Kipróbáltam a festék leszedő zselét, de nem lett sokkal könnyebb tőle a feladat. Kettőnknek így is legalább 4 óránkba telt megcsinálni. A másik is kb. ennyi időbe került összesen, csak más volt a felosztás. Én kapargattam 7 órát, Sanyi egyet.
Szerencsére itt nem értek véget a feladatok a ráccsal. Jöhetett a festés 2 rétegben. Az elsőt egyedül kentem fel, mert Sanyi közben beépítette a másik keretet. A második réteget már ketten festettük, de így is este lett, mire befejeztük. A 2 réteg között még gyorsan beüvegeztük az ablakszárnyakat. 

Vasárnap beépítésre került a másik keret is, felkerültek a szárnyak és a zárak is. 

Míg Sanyi a beépítéssel foglalatoskodott, én kivagdostam a régi ablakokból a vasalatokat. 4 ablakkeret és 3 pár szárny várt kibelezésre. A következő 2 ablakra biztosan lesz elég alkatrész.


De előbb ezeket is meg kell szabadítanom majd a festéktől.

Amíg a purhab száradt Sanyi folytatta a szennyvíz bekötést. Át kellett pakolnia az összes fát a ház mellől, hogy ásni lehessen.

És bent is ásott egy gödröt oda, ahol be fog érkezni a cső.

És a képen is jól látszik, hogy nagyjából a fal is kiszáradt ott, ahol korábban a cementes vakolat volt. 

Mikor a folyosót burkoltuk, elkövettük azt a hibát, hogy csak annyi lapot vettünk, amennyi arra a részre kell. Gondoltuk a bauhausban úgyis mindig lesz belőle. Aztán mikor egyszer a bauhausban voltunk, feltűnt, hogy nem látom a járólapunkat. Nem csak az áruházban nem volt, de a webshop szerint is elfogyott. Írtam nekik emailt, hogy kiderítsem lesz-e még. Nem, nem lesz. Máshol nem kapni, ezért nagyon szomorú lettem. A folyosó még folytatódni fog kb. ugyan ilyen hosszan, hogyan fog kinézni, ha mással burkoljuk? Végül nem hagytuk annyiban és rendeltünk Csehországból, mert így volt a legolcsóbb. Így csak 2x annyiba került, mintha megvettük volna időben a bauhausban. És még heteket kell várnunk, mire beszerzik.

Kedden megrendeltem az üvegeket és valami csoda folytán csütörtökre el is készültek. Így a hétvégén be is fejezhettem volna az ablakokat, ha nem viszi el az időt más. Szombat délelőtt szeleteltem rétegelt lemezt üvegezőlécnek. Lekerekítettem az éleket, majd festettem őket. Ezután vágtam 2x 24 egyforma darabot.

A keretek már beépíthetőek, de a helyük még nincs kész. Bár Sanyi szombaton körbevakolta az egyik ablak helyét, addig nem építhetjük be az ablakot, míg a rácsot rendbe nem tesszük. Ha bent lenne az ablak, nagyon nehéz lenne hozzáférni. 

Úgy terveztem, hogy csak egy kicsit megcsiszolom a jelenlegi festést és ráfestek. De végül mégis a teljes lecsupaszítás mellett döntöttem, mert helyenként ráncos megfolyások voltak rajta. Felszerelkeztem hőlégfúvóval és minden féle kaparó szerszámmal és nekiestem. Vasárnap délutánra már alig tudtam fogni, annyira fájt a kezem, így Sanyit kértem meg, hogy a felső 4-ed külső részét kaparja le. Csiszolás után gyorsan lefestettük fehér hammarite festékkel. 

Ezzel párhuzamosan Sanyi körbevakolta a másik nyílást is és néha üvegeztünk is egy kicsit. (És futni is voltunk, mert egész nap kellemes borús volt az idő) 2 ablakszárnnyal el is készültünk.


A héten ablak nélkül lesz a ház. Még szerencse, hogy van rács, így csak a macskák tudnak bemenni. Jövő hétre kiszárad a vakolat és ha újra tudok markolni, a másik rácsot is újra tudom festeni.

Végre a paradicsom is elkezdett érni. Ehetünk, cukkinit, paradicsommal, hagymával és krumplival. A krumplit és a hagymát is gyorsan felszedtük még indulás előtt. Alig találtuk meg őket a gaz miatt.

Jelentkeztem faipari technikus felnőttképzésre pár hónapja. Múlt héten jött az email, hogy augusztus 28-án mehetek beiratkozni. Szóval szeptembertől újra iskolába fogok járni. Heti 3 délután egy tanéven át.
Faipari technikus | Budapesti Komplex SZC Kaesz Gyula Faipari Technikum és Szakképző Iskola | EDIR

A hétvége nekünk most csütörtökön indult, mivel még mindig szabadságon voltunk. 

Sanyi a leendő fürdőben törte fel a betont. A beton alatt téglát talált. 

Ezt sem szeretnénk megtartani, ezért ezt is felszedte, majd jöhetett 15cm föld kitermelése. 

Olyan mély lett a fürdő, hogy én már ki sem látok az ablakon.

Én eközben az ablakimmal foglalkoztam. 2 alkatrészt újra kellett gyártani, mert olyan mértékben meghajlottak, hogy már nem lehetett őket felhasználni.

Aztán később az összes vízszintes elemet is újragyártottam, mert kicsit rövidre szabtam őket és nagyon kicsi lett volna a takarás az ablak szárny becsukásakor. De így is végeztem az ablakszárnyakkal pénteken.

Ezután jött a neheze, a vasalatok felszerelése. Vagyis első körben bontanom kellett régi ablakból, megtisztítani, és aztán beszerelni. Ezzel el is voltam (néha voltunk) vasárnap délutánig. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert közben le is festettem a kereteket.

A réz részeket nem szoktam lefesteni, azok nem rozsdásodnak.

Míg én a pántokkal és riglikkel foglalkoztam, Sanyi nekiállt a csatornázásnak. Vagyis folytatta, mert hátul készen van, de előre is el kell juttatni. Ezt egy kellemes kis ásással kezdte ebben a frissítő 35 fokban.

Ezután jött a cső fektetése, ami nem egyszerű, mert minden méteren 3mm-t kell emelkednie. Mivel nem végzett estig, csak remélni tudtuk, hogy éjjel nem kapunk egy felhőszakadást és nem mossa el az árkot a víz. (1x már megtörtént, hogy a gondosan beszintezett csöveket, a lehulló csapadék kiemelte a helyükről. Akkor az összes kiásott gödör is teljesen megtelt vízzel. Özönvíz - Főnix projekt (blog.hu) ) Most is esett végül, de csak normálisan.

Vasárnap estére be is temette a gödröt. A cső, most a fürdő sarkáig ér. A következő lépés, az alapon átjutás, ami nem lesz egyszerű. De egyszer már megoldotta, biztos most is sikerül.

A 4 nap alatt 4x is esett. A növények hálásak voltak érte, mert vasárnap újra szüretelhettünk cukkinit. 

A vetőmagokkal nincs szerencsénk. Pár éve az uborkának vett magból cukkini fejlődött. Most sütőtököt vettünk és vetettünk, de valami más lett belőle. Szerintem nem is ehető, inkább csak valami dísz.

A vetőmag:

A valóság:

Legalább dinnye lenne, ha már ilyen csíkos....

A gyerek már vasárnap környékén megunták a nyaralást és jöttek volna haza. Felmerült, hogy akár hétfő este is indulhatnánk, de elvetettük, mert nagyon fárasztó lett volna a sofőrnek. Végül kedd hajnalban, kb. 4kor indultunk. 19 fokban indultunk, kicsivel arrébb, a hegyek előtt már 28 fok volt. Azután felmentünk a hegyre, át az alagúton és újra 20 fok se volt. Voltak olyan részek, ahol 16 fokot mutatott a hőmérő és több helyen sűrű ködben mentünk. A csúcsforgalmat így sikerült elkerülnünk. 7 körül voltunk Zágrábnál és sehol sem volt belassulás. A másik irányba már kezdtek torlódni az autók és több helyen araszoltak. Végül a megállók miatt 11 körül értünk haza.

Mindent összevetve jó volt a nyaralás, de nem valószínű, hogy mostanában újra arra mennénk. Főleg Áron miatt nyaralunk és lassan ő is felnő. 

Sanyinak az étkezés sem volt egyszerű. Egyáltalán nincsenek felkészülve egy lisztérzékeny vendégre. Még mindig ott tartanak, hogy a maximum ,amit kínálni tudnak neki a grillezett csirke zöldséggel. 

Mi szorgalmasan pizzáztunk, mert abban nagyon jók. És fagyiban is.

A boltokban az ételek címkéjén ritkán szerepel angolul is a leírás. Ha van is rajta, megesik, hogy leragasztják horváttal. Marad a google fordító. 

Nekünk a reggeliért se kellett messzire menni, Első nap nagy túrára készültünk, hogy reggelit szerezzünk, majd kiléptünk a kapun és kiderült, hogy a mellettünk lévő bárban délelőttönként péksüteményeket árulnak. (Abban a fehérben, a kerítésünkön túl)

Sveti Filip I Jakov a szomszédos város. Futás közben láttuk, hogy ott is érdemes lehet sétálni, így a felhős vasárnap délelőttön oda látogattunk el. A posta volt a célpont, de nem meglepő módon, nem volt nyitva. Fagyiztunk és sétáltunk a szűk utcákon.

Ruby a 9 nap alatt 1x sem fürdött a tengerben. Nagyon érdekelte a víz, mert sétánál mindig kiment a mólóra, de mikor meglátta/hallotta a hullámokat, jött is el egyből. Betty gyakorlott fürdő, de azt nem sikerült megértenie, hogy a tenger sós és nem kéne innia belőle. Minden alkalommal beleivott, aztán jött a krákogás.

A korai indulás nem jött be nekik, tőlük szokatlan módon, aludtak a kocsiban.

És ami még kimaradt:

Naplemente nézés

Társasozás

Beni a vízben

Áron a vízben

Nagy lila virág

Az időjárásra nem lehet panaszunk. A napon dög meleg van, de árnyékban a folyamatosan lengedező szellő miatt nagyon kellemes. Ha jön egy felhő, szinte már fázunk. Éjszaka jól lehűl a levegő így a ház sem melegszik fel nagyon. Légkondi van, de csak akkor szoktuk bekapcsolni, ha főzünk. Minden nap főznünk kell, mert a gluténmentes vendéglátás nem az erősségük. 

1x ettünk eddig étteremben. Pizzáztunk, Sanyi pedig salátázott, mert mást nem ehetett. A pizza nagyon finom volt, de egy kisebb vagyont fizettünk érte. 3 pizza, 1 saláta, 2 üdítő 60 EUR.

Az első futásunk alkalmával láttunk a távolban egy templomot. Második városnézésünket oda terveztük. A város Biograd és sokkal kellemesebb volt, mint Zadar. Parkolni tudtunk egy bevásárlóközpont pakolójában és egy rövidke sétával el is értük a központöt. Szűk utcákból és régi épületekből itt sem volt hiány.

Az idő nagy részét társasozással, filmnézéssel és sétával töltjük. 

Az itteni emberek nem túl kedvesek. Közlekedésben biztos, hogy nem. Véletlenül sem engednek el sehol és ha őket engedik el, akkor megköszönés helyett gondosan félrenéznek. 
Angolul nem nagyon beszélnek, így marad a mutogatás, ha az ember venni akar valamit. 
A precizitás sem jellemző itt. A házban is vannak hajmeresztő javítások, de ugyan ez jellemző mindenhol. Az első reggel pont parkoló helyeket jelöltek fel, csak úgy szemmértékre. 


Az éjszakák nem telnek túl jól. Ruby gondoskodik róla, hogy senki se aludjon túl mélyen. Folyton próbálkozik mindenkinél, hogy az ágyába kéretzkedjen. Ráadásul a házunk mellett van egy kis utca és amikor ott elmegy valaki, Ruby ugatással jelzi. Az evés is küzdelem. Eddig is válogatós volt, de ez most odáig fajult, hogy semmi sem kell neki. Tegnap már főztem neki, mert előző nap megette a lecsót, de másodszorra már az sem kellett neki. Nem kell attól félnünk, hogy dagadt kiskutyus lesz.

Tegnap a kinti sütőt is beizzítottuk. Pizzát sütöttünk, hogy Sanyi is tudjon enni. Vékony tésztájú és ropogós lett.

Még Zadarban volt szerencsénk látni egy hatalmas óceánjáró hajót. Nem gondoltuk, hogy ezek ekkorák.

Hétfőn 7:15-kor indultunk el Horvátországba. Az eredetileg 6 és fél órásra becsült út kicsit hosszabb lett a dugók miatt. 14:15 helyett 16:30-ra értünk a szállásra. Ilyen araszolás nálunk akkor szokott lenni, ha baleset van. 
2x álltunk meg pihenni. Mindkét helyen óriási tömeg volt a benzinkúton és fejenként 1 euróba került a mosdó. Az egyik helyen egy meki is volt a kúton és fogyasztottunk is, mégis fizetni kellett a mosdóért.

A szállásunk a parton van. Mivel nem vagyunk nagy fürdősök és nem bírunk órákat tölteni a strandon, Áron viszont szeret fürdeni, ezért mostanában vízparti házakat bérlünk. A tenger pár lépésre van a kaputól.

Érkezés után elvittük sétálni a kutyákat és kicsit felfedeztük a környéket az egyik irányba. A ház előtt menő út a forgalomtól részben elzárt terület. Elvileg csak az hajthat be, aki itt lakik. Főleg gyalogos, rolleres és biciklis forgalom van előttünk. 

Betty több alkalommal is megmártózott a tengerben, míg Ruby a lábát sem vizezte be.

A part kavicsos, de készültünk cipővel. Cserébe kristálytiszta a víz. Az alján átlátszó halacskák úszkálnak.

A fürdés többnyire így néz ki, mert a halakat nézzük a tengerfenéken.

Kedden az idő kicsit borúsnak és kevésbé melegnek ígérkezett, ezért beütemeztünk egy városnézést. Zadar a legközelebbi nagyváros. A történelmi városközpontot nem egyszerű megtalálni, mert táblák sehol sem hirdetik. Az internet szerencsére mindenre megoldás. A parkolónál volt egy kis várakozás, mert tele volt és csak akkor mehetett be újabb autó, ha valaki kijött. Szerencsére elég nagy volt a mozgás, így 15 perc alatt bejutottunk. 

A városban rengeteg turista van és minden vendéglátóhely teltházas. Ebédelni akartunk, de végül csak pizzaszeletet ettünk Benivel. Áron és Sanyi kihagyták az ebédet. A mosdó keresés elég nehézkes volt. Még hogy Budapesten nincs elég nyilvános mosdó! Itt nincs. Úgy láttuk, a vendéglátóhelyeken sem kötelező. Végül megint az internet segített, mert máshogy esély sem volt találni egyet. Újabb 1 euró fejenként. 

A városrész nagyon szép, de a tömeget nem kedveljük, ezért nem időztünk sokat.

A legtöbb helyen készpénzezés van, ami bosszantó. A szálláshely közelében automata sincs, amit találtunk az sem működött. Végül sikerült felvennem 120 eurót, aminek költsége 5 euró volt. Reméljük ezzel kihúzzuk a hetet. 

Estére egész hűvös lett. Az ajtót is be kellett csuknunk, hogy bent maradjon a meleg. A mai reggel is elég hűvös, pedig mára már 28 fokot jósoltak.