Ez volt a 4. él 2. oldalának 20. sorába való utolsó leszabandó darabja. Ez a nap is elérkezett, jó sokat vártunk rá. Vagyis inkább jó sokat dolgoztunk érte, mert nem volt elég várni.
Kb. 6500 darab cserép, 130 kúpcserép, 320 vágás, 2 gyémánt korong és megszámlálhatatlanul sok fúrószár. Tegnapi nap olyan szerencsétlen volt fúrás tekintetében, hogy volt olyan cserép, ami 3 szárat is elfogyasztott. Sanyi végül felvásárolta a falu összes fúrószárát és aztán még Szobra is átugrott párért. Ma a paraktikerben kezdtünk volna, ha nem 9-kor nyitna, így a Bauhausban kezdtünk. Vettünk újabb 8 szárat. Nem gondoltuk, hogy ez lesz a gyenge pont a cserepezés befejezésében, de mióta szabni kell, ez lassítja a munkát a legjobban.
A darabolás sem volt egyszerű. Hiába mértük le a szöget és a vágandó darab szélességét, elsőre sose lett jó. Pár kör kellett, mire sikerült a sablont jól belőni és mehetett a sorozatgyártás.
Egy-egy sor végén általában 2, de néha 3 darabot is vágni kellett. Próbáltuk a rossz vagy a másik vágásból megmaradt darabokat is felhasználni.
Végül ennyi cserepünk maradt:
Reggel már hűtőbe tettük a pezsgőt, arra az esetre, ha sikerülne befejezni ma. Jár a pezsgő, mert végeztünk. (Még szilveszterről maradt, mert akkor a szédülésemet még nem akartuk egy kis alkohollal is megtámogatni.)
És még egy jó hír a végére. A héten beszereztem egy saját fúró-/csavarozó gépet. Na vajon melyik az enyém?
