Arra jutottunk, hogy nem tudunk mindent magunk megcsinálni, mert nincs annyi időnk. Ha nekiálltunk volna mi vakolni, az valószínűleg megint 1 hónapot elvitt volna, ezért hívtunk szakembert. Sajnos betegség és egyéb okok miatt, nem jöttek annyian, mint ígérték, ezért nem biztos, hogy 2 nap alatt végeznek a szobával. De talán a fal felső részével igen és akkor végre lambériázhatunk. A lambéria felrakásához kell az állvány. Az állványt viszont nem szeretnénk a laminált padló lerakása után használni. A lamináltat pedig le kéne rakni, hogy a kályhát be lehessen állítani a végleges állapotába. Szóval megint minden egymásra épül, ezért kritikus a vakolás most. 

Sanyi gyorsan kihasználta az alkalmat és a kőművesekkel bevitték a tartályt. Szerencsére senki érdeklődését nem kelltette fel, amíg az udvaron tartottuk. 

És miután a tartály bekerült végre az ajtót is be lehetett építeni. Eddig az összes fűtés- és vízvezeték, a kis vízmelegítő is szabadon hozzáférhető volt.
Sanyi nem alapot ásott, hanem itt fognak a hőszivattyú kábelei és vízvezetékei. (A műhelyem alatt)

Mindeközben én megint gyakorlaton voltam. Befejeztük a konyhai ülőkét, rögzítettük az ülőlapot. Lamellóztunk és ragasztottunk. Aztán nekiálltunk a patikaszekrénynek, ami megint egy csomó fecskefarkú kötés kialakításával indul. Sok kézi fűrészelés és vésés.