Múlt héten lebetegedtünk. 4-ből 3-an. Még most sem vagyunk teljesen egészségesek, de azért már sokkal jobb. Idő, mire a köhögéstől is megszabadulunk. Iskolában sem voltam a héten, de nem is hiányzott. Várom már, hogy vége legyen, mert semmire nincs időm mellette. Kb. még 1 hónap és aztán már csak a vizsgákra kell készülni.

A hétvégét már munkával töltöttük. Végre itt a tavasz és nem kellett megfagyni. Betonozáshoz és festéshez is alkalmas volt a hőmérséklet. Ezért én festettem, Sanyi pedig betonozott.

Mivel a kályha nagyon nehéz lesz, jó vastag alap kell neki. Ami máskor szerelőbeton, szigetelés, padlófűtés, beton, az most tömör beton lett. Kb. 25 cm vastag. 8 teli talicska beton ment bele és még egy talicska kő. 

Jóval kisebb kályhára számítottunk, meglepődtünk mikor a kályhás elküldte a méreteket. Pedig a feléről már le is mondtunk, hogy megússzuk a kémény cserét. 

Ruby vasárnap ellenőrizte a minőséget. Sajnos addigra még nem kötött meg teljesen, így le tudta tenni a kéznyomát. Vagyis pontosabban a körömnyomát.

Mivel a következő ablakokhoz már nincs faanyag és a beszerzés is várat magára, így én haladtam a rácsokkal. Sanyi leverte a vakolatot az ablaknyílásokban, én pedig lefestettem a rácsokat. Előtte még megcsiszoltam, csak hogy ne haladjak túl gyorsan. 

1 réteget ecsettel festettem, majd fújtam rá 1 réteget sprayvel. Így nem visz csődbe minket a festés és a felület is szép lesz. Így is 1 rácsra elfogy 1 egész doboz festékspray. 

Már csak a szomszéd felöli 2 rács van hátra. Az egy kis szervezért igényel, mert mióta meghalt a szomszéd néni, valamelyik rokona költözött be és tőle még nem kaptunk engedélyt, hogy kedvünkre átmászkáljunk a kertjébe. 

Állítólag Marka néni házát is sikerült eladni és végre lesznek újra szomszédaink. Nem hátrány, ha van ott valaki és nem áll több lakatlan ház egymás mellett.