Végre nem volt olyan hideg a hétvégén, kényelmesebben lehetett dolgozni. Sanyi haladt a szennyvízcsövek fektetésével és elért vele a leendő konyháig. 

Természetesen hatalmas kövek most is voltak elrejtve a padló alatt. A kőhalom egyre nagyobb az udvaron.

Én haladtam az ablakokkal. Szombaton lefestettem a tokokat. Egy zöld, az a kinti és egy bordó, ami belül lesz.

Vasárnap az ablakszárnyak alkatrészeit készítettem el. A ragasztásra már nem lett volna elég időm, ezért inkább a rácsokkal foglalkoztam a maradék időben.

Végre megtaláltam a módszert, amivel nem kínszenvedés a festék leszedése. Korábban próbáltam a sarokcsiszolót, minden féle drótkeféket, a kézi kapargatást, a vegyszeres oldást. Egyik se működött igazán. Most kipróbáltam a multifunkciós gépet. Ezzel szoktam a diópántok helyét is kivésni. Ez végre működött. Szinte leradírozta a festéket a fémről. Igaz, hogy 3 fűrészlap is eltört a folyamat során, de megérte. 

Most, hogy a festék nagyja lejött, jöhet a trisós meszes lemosás.

Ruby most is ott segített, ahol tudott.

Sanyi be is temette a csöveket, lehet készülni a betonozásra. Ez elég nagy mérföldkő, mert végre mindenhol lehet betonozni, nem kell több csövet fektetni sehova.