A héten sajnos nem esett és ez a paradicsomokat kicsit megviselte. Életben maradtak, de semmit sem nőttek. Nem megy ezeknek a szabad élet, bezzeg amíg a szobában voltak minden nap szemmel látható volt a változás. Az egyetlen tő, ami erősödött az az, ami egy betongyűrűbe van ültetve és a ház mellet tanyázik.

Az egyik uborka eltűnt, így már csak 2 maradt. De azok legalább nőnek. És kibújt a kukorica és újabb borsó is. Az is lehet, hogy nem minden borsó, mert biztos, hogy nem vetettem 3 sornyi borsót, de egyelőre annak néznek ki.

De legalább a kismadarak szépen fejlődnek. 


A szombat délelőtt tervezgetéssel telt el. Sanyi azt próbála meg kitalálni, hogyan legyen a koszorú és a tetőszerkezet a műhelyen. Nem is olyan egyszerű, hogy lejtésnek is kell lennie és be kell férni-e egy normál garázskapunak is a ferde tető alá. De azt hiszem, végül kitalálta. Egyelőre most falbontás van. A régi fal teteje már csak egymásra halmozott téglakupac volt, javítani kell. És az ablaknyílás is rossz helyen van, mennie kellett.

Míg Sanyi a tetőt, addig én egy újabb bútordarabot tervezgettem. Kell egy íróasztal, ha nyáron le akarunk költözni a gyerekekkel és nekem onnan kell dolgoznom. Mivel Sanyi tudott nélkülözni, mehettem a műhelybe. Mostanában valahogy mindig ott kötök ki, pedig annyi mást is kéne csinálni. 
A gyakorlás és a dominózó meghozta eredményét, határozottan gyorsabb lettem. Már nem kell 3 hétvége egy bútorhoz. Ha nem lógtam volna el a szombat délelőttöt, akkor készen is lettem volna az asztallal. De így a fiókot nem sikerült befejeznem. 

Vasárnap már nem csak bontás volt, hanem építés is. Sanyi pótolta a kövek között a habarcsot, jövő héten jöhet a visszafalazás.