Pénteken elhoztuk végre a garázskaput. Nem volt egyszerű mentet. Sanyi bérelt utánfutót a profirenttől. Szerencsére én is ott voltom, mivel Sanyi nem hord magával személyit, mindig jogosítvánnyal igazolja magát, itt viszont nem voltak hajlandóak elfogadni. Minden áron személyit kértek tőle, így végül nekem kellett bérelnem. Persze nem volt igazuk, mivel még a saját szabályzataikban is mindenhol fényképes igazolvány szerepel. 

A bérlés után jöhettünk haza, mert itthon hagytuk a rakomány rögzítő gurtnikat és a 3 darab gumipók valószínűleg nem lett volna elég. A kapu nagyobb volt, mint az utánfutó, ezért felfektettük az oldalfalra és így rögzítettük a 2 gurtnival és a 3 gumipókkal. Stabilnak tűnt, de ezért óvatosan mentünk Mikoláig. Szerencsére egészben odaértünk. 

A kapu 91 kg (és nem 80, ahogy korábban Sanyi mondta), de azért sikerült bevinnünk. Az udvaron még viszonylag könnyen átcipeltük, de ebben úgy elfáradtak a karjaim, hogy a tároló helyen igazgatásnál már szinte csak másodpercekre tudtam megemelni. És valamikor a combomhoz is ütődhetett, mert van egy szép tenyérnyi zúzódásom.

A kapu vasárnapig várakozott a beépítésre. Szombaton csak este érkeztünk, mert Sanyi napközben dolgozott. Vasárnap viszont a helyére is került az ajtó. 

És ki is lehet nyitni.

A betonozás sajnos csúszik kicsit, mert Balázs mégsem tud segíteni kedden és valószínűleg még szombaton sem ér rá. Vasárnap pedig Beni megint önkéntes munkát végez és mind Pesten leszünk.