Még a fagyok beállta előtt le akartuk a vakolni a műhely falát kívülről is. Erre a mostani hétvége volt az utolsó alkalom. Ha most nem csináljuk meg, akkor nem lehet szigetelni és burkolni sem. 
Az eredménynek most sem kellett szépnek lennie. A vakolat funkciója csak annyi lesz, hogy betömi a meglévő hézagokat és bent tartja a kövek közötti földet. Mivel sokáig érte az eső, már sok helyen kimosódott a kövek közül a föld. 

Első ránézésre nem tűnik nehéz munkának a vakolat felkenése. Viszont pár vödör után már elfárad és megfájdul az ember keze, mert erővel kell rásimítani a vakolatot a falra, hogy ott is maradjon. Délutánra már alig tudtam fogni, de azért sötétedésig dolgoztunk. Mikor elfogyott a mészhabarcs a vödrömből, csak eldobtam mindent, és mentem is zuhanyozni. De szegény Sanyinak ilyenkor még el is kell pakolnia és mosnia a szerszámokat. Mentségemre szól, hogy mire reggel nekiálltunk a munkának, addigra az ebéd már abban a fázisban volt, hogy csak várni kellett hogy megsüljön. 

Szombat este haza kellett mennünk, mert Áron köhögése nem javult és nem volt nálunk se rohamgyógyszer, se inhallátor. A legrosszabbat is számításba véve úgy döntöttünk, hogy inkább hazamegyünk és legfeljebb vasárnap vissza jövünk ha az állapota engedi. Mivel viszonylag nyugodt éjszakája volt, ezért ma be tudtuk fejezni a vakolást.

Elvileg még egy hétig nem lesznek éjszakai fagyok és esni is csak a hét második felében fog. Addigra már szárad annyit a vakolat, hogy egyik se ártson neki.