Szombaton folytattam a folyosó burkolását. Majdnem végeztem a egész lapok lerakásával, mikor elfogyott a ragasztó. Még másfél sor hiányzik, amit majd a daraboltakkal együtt rakok le.

Sajnos egy kis homok került a gépezetbe. Elkezdtem a hiányzó részekhez levágni a darabokat, de rögötön az elsőnél kiderült, hogy nem lesz könnyű menet. Az első vágás görbén tört el. Megpróbáltam még egyet vágni, azt tejesen félrement. Ugyan ezzel a csempevágóval a fürdőnél nem volt gond. Ezután megkértem Sanyit, hogy próbálja meg ő is, hátha csak én vagyok béna. Neki sem sikerült egyeneset vágnia. Ráadásul nagyon szépnek kell lennie a vágásnak, mert ha nem akarunk kidobni 4 doboz 2/3-át, akkor vágott élnek is kell a meglévő lapok mellé kerülnie. Sajnos olyan a minta, hogy mindenhova ugyan az a darab kellene és így egy egészből csak 1 csíkot tudnánk felhasználni. Vagy ügyesen vágunk és akkor csak 1/3 kuka.
Felmerült az az ötlet is, hogy valami egyszínűvel rakjuk körbe a szélét. Megnéztük fa hatásúval és fehérrel is, egyik sem tetszett igazán. Arra jutottunk, hogy veszünk kővágó korongot a gérvágóhoz, amit Sanyi fém daraboláshoz vett. 

Sanyi szombaton megcsinálta a folyosó világítást. Mivel nem sikerült megfelelő helyet találni a kapcsolóknak, így a mozgásérzékelő mellett döntöttünk. 

Vasárnap Sanyi délelőtt lefestette még 1x Beni szobáját, hogy felszerelhesse ott is a kapcsolókat és lámpákat. 


Én pakolással és takarítással töltöttem a napot. A fürdőből áthordtam a társasjátékokat Áron szekrényébe és a csocsó asztalt is elköltöztettük. Ideiglenesen Áronnál kapott helyet, mert Beninél még nincs lent a laminált padló.

Így végre nem olyan nyomasztóan zsúfolt a nagyszoba, lehet normálisan közlekedni. 

Vasárnap délelőtt volt egy kis áramszünet, ami addig tartott, hogy végül az ebédet is szabad tűzön kellett elkészíteni. Még jó, hogy vasárnapra maradt a lazac, mert a fasírtot nehéz lett volna vaslapon megsütni.