A héten szereztünk pár régi bútort, 2 éjjeli szekrényt és egy másik ismeretlen funkciójút. A szombatot az éjjeli szekrények festésével töltöttem. (Azokról nincs előtte kép, de pont úgy néztek ki, mint ez a másik.)

Pár óra festegetés után, ilyen lett az eredmény.

Vasárnap reggel még lelakkoztam őket és kerestem nekik egy megfelelő fogantyút. A fogantyúkat is kicsit bearanyoztam, aztán össze is lehetett szerelni.

Sajnos a szoba jelenlegi elrendezésében nem férnek el az ágy mellett. Amíg meg nem lesz a helyük, addig a sarokban várakoznak. 
Úgy tervezem, hogy a másik szekrény középső részétől megszabadulok. Így kapunk 2 kisebb szekrényt, amik  pont el fognak férni az ágyak mellett. 

A harmónikaajtó forgástengelyének leragasztása nem vált be. Még rá sem tettük az ajtót, de már feljött. Sanyi végül lefúrta, de előbb tett 2 centis távtartót a rúd alá, hogy a vakolásnál ne kerüljön már arrébb.

A szélső csigák fixálása után a rés is egyenletes lett a 2 ajtó között. Eltűntetni nem lehet teljesen, mert nem lehetne becsukni a szárnyakat. Kell egy kis hely, hogy be tudjanak fordulni a helyükre.
A teljes szélesség viszont tökéletes, mintha ide gyártották volna. Az ajtók széle pont a járólap széléig ér és teljesen kinyitott állapotban a szárnyak a falak takarásában vannak. 

A szoba felől jóval kisebb része látszik.