Az időjárás előrejelzés nézegetve úgy döntöttünk, hogy a héten szombaton megyünk a házhoz. Péntek este meg is főztem az szombati ebédet és még Áron is segített. Szombaton időben keltünk, levittem a kutyát, összeszedtük a cuccokat és 8 körül el is tudtunk indulni.
Nagy munkákat nem terveztünk, mivel alapozni még mindig nem tudunk a kupi miatt. Talán a jövő héten már lesz ideje a vállalkozónak elvinni a sittet és a földet.
Én eljutottam a rács festéséig végre. Persze nem lett tökéletes a felülete, de még hónapokig csiszolgathattam volna és még akkor is találtam volna rajta hibát. Nem egy mai darab és bizonyos helyekhez semmivel nem lehet hozzáférni rendesen. Majd nem sűrűn mosok ablakot és akkor nem lesz feltűnő. Szóval 1 réteg festék rajta van. Majd legközelebb lehet csiszolni és újabb réteget felvinni. Áron megállapította, hogy nem sok értelme van annak, amit csinálunk. Lekapartuk a fehér festéket azért, hogy most újra fehérre fessük.
Sanyi téglát pucolt, nem talált hasznosabb elfoglaltságot. Nem is maradtunk sokáig, 2 körül haza indultunk, mert még Sanyi sem gyógyult meg teljesen és Áron is betaknyosodott. Indulás előtt még be kellett ugranunk Marika nénihez. Hiába mondtuk neki, hogy nem kéne, nehogy elkapjon valamit. De nem engedett minket, meg kellett várnunk, amíg gyorsan összedob egy tortát a fiúknak.
Lehet, hogy függő vagyok. Vasárnap nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy el kéne mennem a fiúk nélkül. Nekik pihenniük kell viszont én még tudtam volna mit csinálni a háznál. Végül eldöntöttem, hogy elmegyek egyedül. Vagyis Bettivel ketten mentünk.
Arra számítottam, hogy hideg lesz, de nem volt vészes. Ráadásul most először a házban melegebb volt, mint kint. Még a napi is többször kisütött, Betti tudott napozni kicsit. A kályhát azért megpakoltam, hogy még melegebb legyen. Egy darabig nem is volt semmi gond. Még az ebédet is a kávét is meg tudtam melegíteni rajta. Aztán délután hallottam egy hangot, mintha leesett volna valami. Azt hittem, a bepakolt fa rendeződött át. De kicsit később észrevettem, hogy nem az volt. 2 kődarab volta tűztérben, Eltört a samott kő és leesett.
Nem bírta sokáig. Nem hiszem, hogy most egyszerűen fog menni a garanciális ügyintézés. Még jó, hogy lassan vége a télnek és nem kell fűteni.
Miután meguntam az ablakfelújítást neki álltam kicsit kitakarítani a szobákat. Elég lehangoló látvány volt a sok sitt és por. Először csak a funkció nélküli szobát akartam, de végül a leendő nappalit is megcsináltam. Miközben a sittet hordtam ki, el is gondolkodtam, milyen furcsa családunk van. Míg a fiúk otthon pihennek és talicskázom a törmeléket.
A funkció nélküli szoba. Valószínűleg 2 kisebb helyiség lesz leválasztva belőle és a maradék folyósó lesz. De még nem biztos, minden héten változnak a tervek. Ma ahogy üldögéltem ott a széken úgy láttam, hogy egy étkező asztal is elférne vagy akár a konyha.
A leendő nappali is rendezettebb lett. (Nem a fényképezőgép volt koszos, hanem szállt a por a levegőben.)
Jó hír, hogy már több vizesedés kezd kiszáradni. Segített a tető foltozás és a járda takarítás. És valószínűleg ez azt jelenti, hogy tényleg csak az esővíz elvezetés hiánya miatt volt vizes minden fal. Az a belső falszakasz, ahol se kémény, se tető lyuk nem volt, nincs is felázva.
Balra a száraz szakasz, szemben a kémény fala.
