Azt hittem, már készen vagyunk a tető bontással. Aztán ma kiderült, hogy nagyon nem. Mivel a tetősök azt mondták,  hogy cserélni kell minden gerendát, így meg kellett szabadulnunk tőlük. Szerencsére jött segíteni a helyi lakos - aki már a múlt héten stipi-stoppolta őket -, mert én nem bírtam volna el ezeket. A délelőtt folyamán teledobálták az udvart.

A délután folyamán pedig elvitték a fa nagy részét, estére nagyjából megint rendezett lett az udvar és teljesen csupasz a ház.

Ezzel párhuzamosan és elpakoltam a ház tövéből a farakásokat, hogy le tudjuk bontani hátul a falat. Vissza akartuk bontani a sarokig, de mivel a megrepedt rész sem akart ledőlni (erős noszogatásra sem), így inkább meghagytuk. 

A sok jövés menés és a tetőről hulló dolgok miatt a kutyát és a gyerekeket néha bebörtönöztük.

Reggelre meglepi is volt. Hátul voltunk a kertben és egy idő után erős zümmögést hallottam. Hamar meg is találtam, hogy honnan jön. Az egyik kerítés oszlopot lepték el a méhek. Tudtuk, hogy van a faluban méhészet. Sanyi fel is hívta őket és 2 perc múlva már ott is volt a méhész, aki 2 házzal arrébb lakik. Szerinte csak átutazóban voltak és nem maradtak volna sokáig, de azért hozott nekik egy kosarat. Egy darabig ott hagyta, hátha maguktól átköltöznek. De mivel a királynő nem ment át, a többiek is maradtak. Ezért megkereste a királynőt és áttette a kosárba. Mutatott fiú méhecskét is, ami nagyobb, mint a normás és nem tud csípni. És azt megnézhettem, hogy vízzel locsolja a méhkast és ahogy a méhek teljesen felbolydulnak és össze-vissza repkednek 2 méteres körzetben. Egy darabig megint vártunk, majd mikor a nagyja már a kosáron volt, akkor összecsomagolta őket és elvitte. Páran maradtak, azokat majd holnap összeszedi, ha nem mennek el maguktól. Ha szerencséje van, be tudja költöztetni őket egy kaptárba és maradnak nála. Végül egy üveg mézet is hozott nekünk ajándékba. Így ismerkedtünk meg egy újabb szomszéddal.