Nagyon elegem van az összes építőipari vállalkozóból. Szemrebbenés nélkül elkérik az ember fél havi fizetését egy napi munkáért és vigyorognak, hogy végre meg vannak fizetve. Aztán munkájuk a legtöbb esetben siralmas. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor kaptuk a pénzünkért azt, amit megígértek. Ez volt az áccsal, a bádogossal és most az ajtósokkal is.

Az ajtó és ablak rendelés még márciusban indult. Március közepén jött ki egy ember felmérni. Nem én mértem, ő mért és jegyzetelt. Az ő adatai alapján gyártottak. 
2 hete szereltek volna, de mi előrelátóak voltunk és lebontottuk az ajtókat. A gerendák korhadtak voltak, így jeleztem nekik, hogy 2 hét haladékot kérünk. Azt mondták, szóljak, ha mehetnek és gyorsan adtak még 2 beépítési méretet. Mondanom sem kell, hogy köszönő viszonyban sem volt a valósággal.

Kicseréltük a gerendákat az egyik helyen és falaztunk a másikon. Mindkét helyen pontosan akkor nyílás lett, mint előtte volt. A felső áthidalókhoz nem nyúltunk. 

Ma 10-re beszéltük meg. Fél 11-kor hívtam őket, hogy ugye nem felejtették el és jönnek. Igen, úton vannak. 11-kor még mindig sehol sem voltak. Aztán kb. újabb fél óra után megérkeztek. 
Mennyi idő lesz kérdésemre azt válaszolták, hogy 1 óra. Összesen a 2 ablak és 2 ajtó. Hát, mosolyogtam magamban, kizárt, hogy 1 óra alatt végezzenek. 

Elkezdtek méricskélni és nem voltak vidámak. Természetesen kicsi volt a nyílás. Hosszas töprengés után felhívták az üzletkötőt, aki a felmérést végezte. Az persze velem akart beszélni és minden felelősséget lenyomni magáról, azzal a felkiáltással, hogy de a kolléganője elküldte a méreteket és mi vállaltuk, hogy azt alakíttatjuk ki a kőművessel. Természetesen odáig igaz volt, hogy elküldte a mérteteket. De a kőművest és a mi vállaljuk-ot csak hozzáköltötte. Végül felolvasta az emailemet, amiben egy szó sem volt arról, hogy mi bármit vállalnánk és kőművesről sem. Egy dologról volt szó, a gerendák cseréjéről. Persze még mindig nem akarta vállalni a felelősséget a hibás felmérésért. De mivel a magasságból is hiányzott minimum 3 cm, amihez mi egyáltalán nem nyúltunk hozzá, már nem tudott mit mondani. Szegény szerelőket akarta minden féle baromságra rávenni, amire szerencsére nemet mondtak. Legjobb ötlete a "vegyék ki a gerendát" volt. Hát ja vegyék, az áthidaló meg majd lebegni fog. 

Végül a 2 szerelővel átbeszéltük a lehetőségeket, kihagyva az üzletkötő fenomenális ötleteit. Arra jutottunk, hogy nem a nyílásba építik be, hanem mögé. Mivel befelé nyílik az ajtó, nem okoz problémát. A rögzítése volt kicsit nehezebb, mert így nem lehetett a gerendákhoz csavarozni. 

A végeredmény nem lett rossz. Olyan új az ajtó, hogy műanyagnak néz ki. A kilincs sajnos az is, majd le kell cserélni valami igényesebbre.

Az első ajtónál nem problémáztak ennyit. Fogták a flexet és kivágták a szükséges nyílást. Jóval nagyobbat, mint amekkora a megrendelésen szerepelt. 

Megnyugtat a tudat, hogy a héten még van egy körünk a cserépcsere miatt, aztán már senkivel sincs dolgunk. Semmi egyeztetés, idegeskedés, veszekedés. Azzal foglalkozunk amihez kedvünk van és nem kell igazodni senkihez.

És lassan ki kell találnunk, mivel haladjunk tovább. A cserepezés lassan kész. Idáig tartottak a terveink. Itt az ideje az újabb fél éves tervnek.

És végül:
Ő volt a mai vendégünk. Komótosan sétálgatott az udvaron, megállt fényképezkedni, aztán ment tovább.