Csak 1 hetet hagytunk ki, de már a gyerekek is megjegyezték, hogy milyen régen voltunk a háznál. 

Elhatározásra jutottunk kályha ügyben is. A kettő közül egy harmadikat választottunk. Már meg is rendeltük, de sajnos 2 hónap mire szállítják. 
Sanyi ma leverte a maradék vakolatot. Tovább tartott, mint az összes többi együtt. Ezek azért maradtak meg eddig, mert cementesek voltak és alig lehetett leverni. Én nem is tudtam, ezért Sanyira maradt mind. A többi helyen még a gyerekeknek is sikerült. A cementes vakolat nem csak a vályogházaknak ellensége, a tégla sem tud kiszáradni alatta. Szerencsére csak pár helyen volt ilyen.

Én szokás szerint festettem egy kicsit. Beköltöztem vele a leendő folyosóra, mert kint már nagyon hideg van. Aztán pedig lecsiszoltam a vaspántot, hogy majd le lehessen festeni. Le is szedhetnénk, mert nem valószínű, hogy kidőlnének nélküle a falak. A téglából épült boltíves mennyezetet tartotta. De végül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk, elrejtjük egy álgerendába és világítás is teszünk bele. 

Aztán áttértem a gerendás mennyezetre. El volt takarva OSB lappal, gondolom azért mert már nem mutat túl szépen. Megpróbáltam leszedni hőlégfúvóval a festéket, ahogy az ablakokról is, de nem sikerült. Valószínűleg nem festékkel volt lefestve, hanem meszelve volt. Szóval jöhet a kapargatás, aztán a csiszolás. Lehetne egyből csiszolni is, de akkor túl sok lenne a por. (kipróbáltam) Ha mindenhol ilyen jó állapotban van, mint ahol ma dolgoztam rajta, akkor szép lesz a végeredmény. (Sajnos elfelejtettem fényképezőgépet vinni, a telefonom meg elég bénácska képeket csinált.)