Tegnap Sanyi és segítője befejezték a tetőtlenítést. Én nem mentem, mert korán akartak indulni, én meg nem akartam hajnalban kelni, kutyát sétáltatni, kaját csinálni és a gyerekeket kiverni az ágyból. Így inkább itthon maradtunk. 

Reggel már várta őket egy üres konténer. Még volt cserép is bőven a tetőn és utána még a léceket és a gerendákat is le kellett szedni. Jobb is, hogy nem voltam ott, mert a hátsó részen már nincs födém sem, így hatalmas űr tátongott a tető alatt. De szerencsére nem esett le senki.

Furcsa most a ház. Eddig se volt túl magas, de most még pöttömebb.

A lebontott anyagra egyből jelentkezett 2 helyi lakos is, hogy elvinné, ha nekünk nem kell. Egy részét azonnal el is vitték.

Ma már mind mentünk. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az út, mert 2 lezárt városon is keresztül kellett mennünk. Nagymaros és Zebegény is kitiltotta a nem helyi lakosokat. De semmi sem volt az úton, még rendőrt és polgárőrt sem láttunk. 

Sanyi megismerkedett a szomszéd nénivel is (persze csak tisztes távolságból), ezért ma már be is kéreckedett az udvarára, hogy kivágjon pár fát. Túl közel vannak a házunkhoz, útban van a tetőnek és a falakat is tönkreteszik, ahogy nőnek. Favágás közben megérkezett az ember a maradék gerendáért. Ha már ott volt, segített kivágni a fákat. Legalább dolgozott kicsit a gerendákért.Végül nem csak a faanyagot vitte el, hanem a fémkupacot is. És megadta a számát, hogy hívjuk, ha segítség kell.

Sanyi végül csak meglepte magát egy láncfűrésszel. Aksisat vettünk, mert már van 4 aksi és nem akartunk a benzinnel bohockódni. Bevált, elégedettek vagyunk vele. Még én is tudom használni. 

Áron is megkapta 1 hónapja a levélfújóját. Találtunk egy olcsót, így teljesíthettük a kívánságát. Egyelőre csak port szokott fújni vele, de egyszer biztos lesz egy fánk is. Ma a locsolás volt az újdonság, amin össze tudtak veszni. Először a  kannás locsoláson, majd mikor beüzemeltük a locsolócsövet, azután azon. 

Hétfőn még le kell fóliáznunk a tetőt, le kell mosnunk a kocsit, le kell vernünk a vakolatot a hátsó részen, hogy falazni lehessen és meg kell töltenünk a sittes konténert. 

Egész szerdán arra vártunk, hogy Orbán kitalálja, hogy jöhetünk-e a jövőben is a házhoz vagy sem. Az egész tetőprojekt ettől függ. Ha nem tudunk bontani, vagy nem tudnak jönni felmérni, vagy nem lesz anyag, akkor jobb ha neki sem állunk. A döntésre hiába vártunk, csütörtökre halasztották. 

Nem volt más választás, tovább előre. Reggel Sanyi Andrást megint elhozta a gyerekhez és összeszedte a kollégáját, aki a bontásban segít. Fél 10 körül oda is értünk és egyből neki is láttunk a munkának. A konténerre várni kellett, ezért a leszedett cserepet a tetőn kellett gyűjtenünk. Nem volt túl hatékony, mert minden darabot 2x kellett mozgatni, de nem volt más választás. Aztán mikor megjött a konténer egy pillanat alatt megtöltöttük. A nap folyamán még 2x megtöltöttük a konténert. Szerencsére napközben ki tudták üríteni nekünk. 

A nap végére több, mint a felét elbontottuk a tetőnek.

Volt pár kisebb balesetem is. Bele léptem egy szögbe. Átszúrta a cipőmet és elérte a talpamat is. Első gondolatom az volt, hogy micsoda szerencse, hogy pár hónapja adattunk magunknak tetanuszt. (A triatlon miatt, mert úszásnál minden féle dologba bele szoktunk lépni.) Lementem, hogy fertőtlenítsem a sebet és akkor láttam, hogy csak éppen megnyomta a bőrömet a szeg, de fel sem sértette. Szerencsém volt.

A másik balesettől a munkavédelmi sisak óvott meg. Sanyi a fejemre ejtett egy cserepet, de a sisak megvédett. A sisak egyébként is jó volt, mert 5 percenként neki mentem egy gerendának.

És kiderült, hogy a "házból" is látni a hegyeket.

Mivel szoros az ütemterv és a hétvégén már nem tudtunk volna a betonozással foglalkozni, így szerdára szabit vettünk ki, hogy be tudjuk fejezni az alapot.

Végül sikerült befejezni. Mire végzünk a tetőbontással lehet is kezdeni a falazást. 

Az eredmény jól illeszkedik a meglévő részekhez, hasonlóan rusztikus lett. És mi is hasznosítottuk a cserepeket, mint azt a ház számos pontján más is megtette.

Gyerekek kivételesen nem jöttek, András vigyázott rájuk.