A gyerekek segítségével becserepeztük a hátsó konty maradékát is. Mivel a fürdőnek nincsen ablaka, ezért vettünk egy bevilágító ablakot. Ezt is körbe kellett szabni, mint a tetőkibúvót.

Ma ott voltak a szomszéd néni rokonai, ezért bekopogtunk hozzájuk bemutatkozni. A néni fiával megbeszéltük a bejutást a telkükre: ha bármit akarunk csinálni az ő oldalukon, akkor nyugodtan átmehetünk hátul a kerítésen. 
A hátsó szomszéd is meg akarja csinálni a kerítést. Mondtuk neki, hogy beszállunk a költségekbe. A hátsó kerítéssel együtt megcsináljuk a szomszéd néni felölit is és egyből teszünk rá egy kiskaput is. Így megoldódik az átjárás problémája.

Ma megint minden összejött és most kivételesen nem a rossz értelemben.

A cserepet szerdán kellett volna cserélniük, de a gyár újabb bénázása miatt mára halasztották. Ezt most Sanyi intézte.

Tegnap szóltak, hogy megérkezett a bevilágító ablak, amit rendeltünk a fürdőbe. Kicsit későn jutottunk el odáig, hogy megrendeljük, pedig tudtuk, hogy egyszerűbb a cserepezés közben beépíteni, mint utólag. Hétfőn gyorsan megrendeltem és reménykedtem, hogy a héten megérkezik. Ma reggel Sanyi át tudta venni és így szombaton be tudjuk építeni.

Az ajtósokkal volt pár levélváltásom a héten. Nem nyelhettük be szó nélkül, hogy elrontották a méreteket. Végül választhattam az árengedmény és a beépítés korrekciója között. Idő közben az is kiderült, hogy a beígért 6 pontos záráródású zár helyett 5-öst kaptunk. Nem kevés volt a felára, azért ez sem maradhatott így. Reggel hívtak, hogy sos pesten beszerzik a másik zárszerkezetet és kijönnek cserélni. Még szerencse, hogy Sanyi pont ott volt ma. Azt is rájuk hagytam, hogy megbeszéljék a beépítés korrigálást a helyszínen.
A nap végére bekerült az ajtó a keretbe(ki átszabás után) és 2 zár is lett mindkét ajtón.

A cserepet is hozták, majd a rosszat elvitték Nem egy körben, mert az nem tudták megszervezni. 

Már csak a bádogosra várunk, hogy javítsa a hibákat. Már ígéri egy pár hete, hogy jön, de még nem ért oda. 

Nagyon elegem van az összes építőipari vállalkozóból. Szemrebbenés nélkül elkérik az ember fél havi fizetését egy napi munkáért és vigyorognak, hogy végre meg vannak fizetve. Aztán munkájuk a legtöbb esetben siralmas. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor kaptuk a pénzünkért azt, amit megígértek. Ez volt az áccsal, a bádogossal és most az ajtósokkal is.

Az ajtó és ablak rendelés még márciusban indult. Március közepén jött ki egy ember felmérni. Nem én mértem, ő mért és jegyzetelt. Az ő adatai alapján gyártottak. 
2 hete szereltek volna, de mi előrelátóak voltunk és lebontottuk az ajtókat. A gerendák korhadtak voltak, így jeleztem nekik, hogy 2 hét haladékot kérünk. Azt mondták, szóljak, ha mehetnek és gyorsan adtak még 2 beépítési méretet. Mondanom sem kell, hogy köszönő viszonyban sem volt a valósággal.

Kicseréltük a gerendákat az egyik helyen és falaztunk a másikon. Mindkét helyen pontosan akkor nyílás lett, mint előtte volt. A felső áthidalókhoz nem nyúltunk. 

Ma 10-re beszéltük meg. Fél 11-kor hívtam őket, hogy ugye nem felejtették el és jönnek. Igen, úton vannak. 11-kor még mindig sehol sem voltak. Aztán kb. újabb fél óra után megérkeztek. 
Mennyi idő lesz kérdésemre azt válaszolták, hogy 1 óra. Összesen a 2 ablak és 2 ajtó. Hát, mosolyogtam magamban, kizárt, hogy 1 óra alatt végezzenek. 

Elkezdtek méricskélni és nem voltak vidámak. Természetesen kicsi volt a nyílás. Hosszas töprengés után felhívták az üzletkötőt, aki a felmérést végezte. Az persze velem akart beszélni és minden felelősséget lenyomni magáról, azzal a felkiáltással, hogy de a kolléganője elküldte a méreteket és mi vállaltuk, hogy azt alakíttatjuk ki a kőművessel. Természetesen odáig igaz volt, hogy elküldte a mérteteket. De a kőművest és a mi vállaljuk-ot csak hozzáköltötte. Végül felolvasta az emailemet, amiben egy szó sem volt arról, hogy mi bármit vállalnánk és kőművesről sem. Egy dologról volt szó, a gerendák cseréjéről. Persze még mindig nem akarta vállalni a felelősséget a hibás felmérésért. De mivel a magasságból is hiányzott minimum 3 cm, amihez mi egyáltalán nem nyúltunk hozzá, már nem tudott mit mondani. Szegény szerelőket akarta minden féle baromságra rávenni, amire szerencsére nemet mondtak. Legjobb ötlete a "vegyék ki a gerendát" volt. Hát ja vegyék, az áthidaló meg majd lebegni fog. 

Végül a 2 szerelővel átbeszéltük a lehetőségeket, kihagyva az üzletkötő fenomenális ötleteit. Arra jutottunk, hogy nem a nyílásba építik be, hanem mögé. Mivel befelé nyílik az ajtó, nem okoz problémát. A rögzítése volt kicsit nehezebb, mert így nem lehetett a gerendákhoz csavarozni. 

A végeredmény nem lett rossz. Olyan új az ajtó, hogy műanyagnak néz ki. A kilincs sajnos az is, majd le kell cserélni valami igényesebbre.

Az első ajtónál nem problémáztak ennyit. Fogták a flexet és kivágták a szükséges nyílást. Jóval nagyobbat, mint amekkora a megrendelésen szerepelt. 

Megnyugtat a tudat, hogy a héten még van egy körünk a cserépcsere miatt, aztán már senkivel sincs dolgunk. Semmi egyeztetés, idegeskedés, veszekedés. Azzal foglalkozunk amihez kedvünk van és nem kell igazodni senkihez.

És lassan ki kell találnunk, mivel haladjunk tovább. A cserepezés lassan kész. Idáig tartottak a terveink. Itt az ideje az újabb fél éves tervnek.

És végül:
Ő volt a mai vendégünk. Komótosan sétálgatott az udvaron, megállt fényképezkedni, aztán ment tovább.