Sanyi terve az volt, hogy leás az alap aljáig és alatta viszi be a vizet. Aztán csak ástak és ástak, de az alapnak nem akart vége lenni. Ezért végül kénytelenek voltak átfúrni. (Ma megint volt segítségünk, mert nem akartam ásni, de haladni meg kell.) Ezzel el is ment az egész nap. (A délelőtt még a vizesárok betemetésével telt.)

Reggel jöttek a vizesek is. Hétfőn vagy kedden újra jönnek. Nem arra készültek, ami várta őket. Szóval vizünk még ma sem volt. Ilyenek voltak a csöveink:

Az ajtó festésével nem vagyok teljesen elégedett. De végül arra jutottam, majd ha nem szikrázó napsütésben nézegetjük, akkor nem lesz olyan feltűnő. Gyorsan nézegettem előtte képeket, hogy lássam a különbséget. Ha az ember csak magában nézi az elkészült művet, főleg a hibákat látja.
Az ablakszárnyaknak még csak most álltam neki. Majd abba is kell üveget rendelnem, mert nem élték túl a gitt eltávolítást. 

A nagyjából betemetett árok. A két vége még szabadon van, mert ott még szerelni kell. 

Megkértük kedvenc helyi vállalkozónkat, hogy amíg nem vagyunk ott, ássák ki a vízvezeték helyét a vízórától a házig. Le is ástak a régi vezetékig. Nem csoda, hogy a kutya nem itta meg a vizet, kívül-belül csupa rozsda volt a cső. És már megint idétlen idők óta nem fizettünk neki, egyre többel tartozunk. Hiába kérdezgetjük mindig, hogy mennyit fizessünk, valahogy sose ér rá összeszámolni.

Bármerre ásunk az udvarban ehhez hasonló apró köveket találunk. 

Sanyi egész nap a víz bekötéssel foglakozott. Először anyagért rohangált. Mindig jól felkészülve megyünk,valami biztos hogy hiányzik. (A nagy makitás doboz is itthon maradt, így kézzel kellett csiszolnom.) Végül elment Kemencére, ahol nem csak segítettek neki összeválogatni a szükséges anyagokat, de a tulaj még valami vágó ollóját is kölcsönadta neki. Ha már nem lesz szükségünk rá csak le kell adnunk a benzinkúton a barátnőjénél. Pedig akkor látta Sanyit először és még csak nem is abban a faluban lakunk.

A víz bekötés végül nem volt sikeres. Akárhányszor raktuk össze valahol mindig csöpögött. Holnap jön egy vízvezeték szerelő. 

Én beillesztettem az üvegeket a keretekbe. Még szereznem kell szorító lécet, mert nem akarok gittezni. Vagyis nem  gittel van a baj, hanem a szegeléssel. Olyan apró szöget nem tudok beverni úgy, hogy tartsa is az üveget és az üveg se repedjen el. Viszont lécet nem sok helyen lehet kapni. A praktikerben igen, de csak a vidékiekben van készleten. A 120-asból van a környéken, de az majdnem ugyan annyiba kerül, mint a 240-es. Dupla áron nem akarok lécet venni. Szóval rendelek, Szegedről.

Ma egy újabb helyi lakossal ismerkedtünk meg. Miután látta a feltúrt udvart megállt a kerítésünknél. 1989-ben jött egy munka miatt az országba, a faluba és aztán itt ragadt. Saját bevallása szerint 70 éves és szívesen vállal mikuláskodást vagy akár vikingnek is be tud ugrani, ha arra van szükség. Ezekre a nagy fehér szakálla teszi alkalmassá. De azt mondta, nem a pénzért szokott ilyen szerepeket vállani. Eredetileg építészmérnök és talán belga. Azt hittem, francia, a neve hangzása miatt. De kaptunk tőle névjegyet és azon az áll, hogy belga.