Mai terv az volt, hogy elbontjuk a kéményeket és befedjük a helyüket a tetőn. A kéményes 80e forintot kért volna kéményenként a bontásért. Elég sokba fog kerülni az újjáépítés is, így eszünkbe se jutott még ezért is fizetni. Aztán mikor kiértünk láttuk, hogy megelőztek minket. 

A héten lebontották a födémet az utolsó részen és elkezdték kialakítani az átjárót a 2. és 3. rész között. És úgy látszik a kémény útban volt neki, így azt is lebontották. 

A szoba pár héttel korábban:

A bontás után. Jó szellős lett a szoba a plafonja nélkül. És még ki is takarítottak.

És nem csak ez az egy dolog történt a héten. Szombaton a villanyszerelők is ott jártak és kaptunk új szekrényt és póznát a tetőre. Most még elég rondán mutat a szekrény a falon, de a szigetelés és a falborítás majd elfedi.

Sanyi lebontotta a 2. kémény is és javította a tetőt felette. Már csak az első kémény áll, mert azt még használjuk.

A változatosság kedvéért én az ablakokkal foglalkoztam. 2 szárny festéktelenítésével készen vagyok és elkezdtem egy külsőt is. (abból lesz a tükör) A külső rosszabb állapotban van, mint a belsők, küzdöttem vele egy kicsit. De a festékkapargatás közben kiderült, hogy a gitt is felpuhul a hőlégfúvótól és nem kell kivágni. Egy kis melegítés és simán kikapargatható. Az első párnál egy fél napom az üvegek kiszedésére ment el. Most ezt az időt megspóroltam a hőlégfűvónak hála.

A nap végére nagyjából ez a keret is megszabadult a festéktől. Nem lett tökéletes, de nem is kell annak lennie, mert újra lesz festve.

A 2 hátsó a belső ablak, az első pedig a külső. Úgy látom a belsők eredetileg barnák voltak, a külső pedig szürke. A 13. pár végére már nagyon rutinos leszek.

Mikor valakinek azt mondom, hogy vettünk egy házat, általában jönnek a miért kezdetű kérdések.

Miért vettünk házat?
Miért itt?
Miért ezt?
Miért nem éptettünk inkább?

Az emberek általában feltételezik, hogy valaki azért vesz házat, mert szüksége van rá. Ebből a felételezésből kiindulva jogos az összes kérdés és kétely. De. Mi nem azért vettünk házat, mert szükségünk van egy házra. Egyáltalán nincs. Van egy kénylemes lakásunk egy nyugodt környéken. Miért vettünk mégis házat? Miért itt és miért ezt?

Már régóta szerettem volna egy parasztházat. Időről időre megnéztem a kínálatot, csak idő kérdése volt, hogy mikor veszünk is valamit. Semmi konkrét terv nem volt, de ott volt a levegőben. 

Mikor a Dédi házát eladták és a nagyiék szokás szerint nekünk adták a bevételt, adódott a lehetőség, hogy mindenféle pénzügyi erőlködés nélkül belevágjunk. Ismét megnéztem az eladó parasztházakat. Az ember azt hinné, hogy nagy a kínálat, de nem. Miután minden szempontot figylembe vettünk, alig maradt pár jelölt. Végül összesen 2 marad fent a szűrőn. Az első, amit megnéztünk Szákszenden volt. Egy félreeső utcában egy sarki telken. A ház cuki volt, de elég rossz állapotú. Szákszend azért jött szóba egyáltalán, mert mikor rákerestem, azt találtam, hogy az egyik legbiztonságosabb falu. 

Másnap aztán megnéztük a Vámosmikolai házat is. Na az ingatanos külön fejezetet érdemelne, mert botrányos volt a közreműködése. Napokig hívogattam, mire hajlandó volt felvenni a telefont. Majd megpróbált lebeszélni a házról és inkább mutatni akart egy másikat. Miután közöltem, hogy másik nem érdekel, ezt szeretnénk megnézni, nagy nehezen elfogadta. Mikor hívtam az időpont miatt, akkor sajnos neki nem volt jó. Végül mondtam neki, hogy ok, akkor oda megyünk nélküle, tudjuk hol a ház. A google maps-al már nincsenek ingatlanos titkolózások. Kép alapján simán megtaláltuk a házat, nem túl nagy a falu. Végül nagy nehezen megadta az eladó telefonszámát. Elmentük, megnéztük, imádtuk. Persze az eladónak ezt nem köthettük az orrára. Pár napos hallgatás, majd alkudozás után végül megegyeztünk. Az ingatlanost először és utoljára a szerződéskötéskor láttuk. Oda természetesen eljött, hisz be kellett gyűjtenie a jutalékát az eladás után. Ráadásul pofátlanul nagy jutalékot kapott, majdnem 10%-ot. Úgy, hogy ha rajta múlott volna soha meg sem nézi senki azt a házat. 

Véginézve az előzményket, most szembesültem vele, hogy még nem is raktam fel képet a házról.

Végül a döntő szót Sanyi mondta ki, válaszott a 2 megnézett ház közül. A legbiztonságosabb, unalmas falu helyett végül a Börzsöny lábánál lévőt választotta. Tény, hogy Szákszend közelében semmi sem volt. Ott tényleg csak egy házunk lett volna, aminek üldögélhettünk volna a kertjében. Vámosmikolán is üldögélhetünk a kertben. Ezen kívül kirándulhatunk a Börzsönyben, elmehetünk az Ipolyhoz vagy átugorhatunk Szlovákiába. Ráadásul az elöző tulajdonos a szomszéd néni, aki megkedvelt minket, így folyton kínálgat mindenfélével. Utoljára egy fél tepsi sütit adott. És ha valami mesterembernek van dolga a háznál, csak felhívjuk Marika nénit és már be is engedi. Nagy segítség, hogy ott van helyben. 

Tudjuk, hogy ennyi pénzből máshol kaptunk volna jó állapotban lévő házat. De nem akartuk, hogy túl messze legyen. A felújítottak nem igazán érdekeltek, mert tudjuk milyen minőségűek a felújítások, főleg ha az eladás miatt készülnek. Tény, hogy jobban szerettem volna a Balatonnál vagy a Velencei tónál házat, mert akkor a gyerekek bármikor pancsolhattak volna és a triatlon versenyek miatt is könyebb lett volna. De nem szeretném a péntek délutánjaimat és vasárnapjaimat az autópályán araszolással tölteni. 

Azt is megkaptuk, hogy ennyi pénzből évekig nyaralgathattunk volna jó helyeken. Hát, igazából utálom a nyaralással járó nyügöket. Bepakolni, kipakolni, kutya miatt egyezkedni. Valami mindig hiányzik és a tisztasággal sose vagyok megelégedve. Egy ideig mindig takarítással kezdtem, de meguntam. És pont ezért nem tervezzük a ház kiadását sem. Nem szeretném, ha idegenek használnák a dolgaimat. 

"Újat építeni olcsóbb lenne". Lehet, majdnem biztos. De még mindig ott tartunk, hogy az épít házat, akinek ház kell. Nekünk nem kellett ház. Nekünk egy projekt kellett. Egy ház, amit szeretünk és amivel foglalkozhatunk. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, hogy szívesebben kapargatom a festéket az ablakkeretről, minthogy egy wellness szálloda medencéjében áztassam magam. A gyerekek miatt az utóbbi is elő fog fordulni még, de eddig sem miattam jártunk.

Egy új ház építése szerintem sokkal nagyobb teher, mint a felújítás. Egy üres papírra kéne felvázolni a tökéletes házat. Nem szeretnék azon stresszelni, hogy egy kisebb vagyonból építek valamit, ami lehet, hogy ronda vagy béna lesz. 

Ezt vettük, mert beleszerettünk. És minden hétköznap azt várjuk, hogy hétvége legyen és mehessünk a házhoz valamit csinálni. Mindegy mit. A gyerekek lehet, hogy nem a legboldogabbak miatta, de nekik is jót tesz, hogy nem ülnek folyton itthon. Mindenki csak a romot látja benne, de mi nem. Minden alkalommal mikor ott vagyunk, örömmel járkálok a szobák között és elégedetten nézek körbe, hogy milyen jó lesz, ha készen lesz. 

Hát ennyit a miértekről. valakit az tesz boldoggá, ha minden évben síelni mehet, minket meg az, ha csinálhatunk valami hasznosat. 

A kivitelező kérdezte tőlünk, hogy "Ennyire irodisták vagytok, hogy ti akarjátok csinálni a felújítást?" Igen, ennyire irodisták vagyunk. És fizetni sem akarunk senkinek azért, hogy aztán gyatra minőségben elvégezze a munkákat. Én is fel tudom ragasztani a csempét hullámosan. De én nem kérek el érte négyzetméterenként 8-10e forintot.