Ma végre eljöttek a vizesek. Ketten is. Sőt, még ők vártak ránk. Nyomás alá helyezték a rendszert, aztán elmentek. Ma este még ránéznek, mi meg majd szombaton. Egyelőre minden rendben, reméljük így is marad, mert nem szeretnénk azt nyomozgatni, hol szökik a víz. 

Sanyi lebetonozta a zuhanytálca helyét. Végül a szifon környékét kihagyta. Csinálhattuk volna egyből így, és akkor nyerünk egy hétvégét. Majd a második fürdőszobánál már ezt is tudni fogjuk.

Kivágtunk egy hungarocellből egy zuhanytálca méretű négyzetet sablonnak. Végül be akartuk süllyeszteni teljesen, de nem sikerült. A miérteket nem tudom, mert mással foglalkoztam. De részben sikerült, így a végleges magasság mégsem éri majd el a 2 cm-t. (Sanyi kicsit lesúlyozta a hungarocell formát)

Én közben találtam egy pont akkor ajtót, ami a jó a nyílásba. Csak fel kell újítani. 

Nem tökéletes, de legalább készen van.  Jöhetnek a szokásos műveletek, festék leszedés, csiszolás, hibák javítása, alapozás, festés.

 Sajnos a kilincs környékén kicsit megették a bogarak. De talán menthető, nem porlik szét, még kemény a fa.

Ráadásul réz kilincs volt rajta, teljesen jó állapotban.
A borsó is termőre fordult már. Jövő héten valószínűleg meg is lehet kóstolni.

Ma végre Marika nénit is láttuk. Már hónapok óta nem volt kint. Kertészkedett egész délelőtt, virágokat ültetett a háza mellé a mi oldalunkra. Már tavaly kérdezgette, hogy mit ültessen oda. Nekem teljesen mindegy, de neki fontos volt.