Ma végre eljöttek a vizesek. Ketten is. Sőt, még ők vártak ránk. Nyomás alá helyezték a rendszert, aztán elmentek. Ma este még ránéznek, mi meg majd szombaton. Egyelőre minden rendben, reméljük így is marad, mert nem szeretnénk azt nyomozgatni, hol szökik a víz.
Sanyi lebetonozta a zuhanytálca helyét. Végül a szifon környékét kihagyta. Csinálhattuk volna egyből így, és akkor nyerünk egy hétvégét. Majd a második fürdőszobánál már ezt is tudni fogjuk.
Kivágtunk egy hungarocellből egy zuhanytálca méretű négyzetet sablonnak. Végül be akartuk süllyeszteni teljesen, de nem sikerült. A miérteket nem tudom, mert mással foglalkoztam. De részben sikerült, így a végleges magasság mégsem éri majd el a 2 cm-t. (Sanyi kicsit lesúlyozta a hungarocell formát)
Én közben találtam egy pont akkor ajtót, ami a jó a nyílásba. Csak fel kell újítani.
Nem tökéletes, de legalább készen van. Jöhetnek a szokásos műveletek, festék leszedés, csiszolás, hibák javítása, alapozás, festés.
Sajnos a kilincs környékén kicsit megették a bogarak. De talán menthető, nem porlik szét, még kemény a fa.
Ráadásul réz kilincs volt rajta, teljesen jó állapotban.
A borsó is termőre fordult már. Jövő héten valószínűleg meg is lehet kóstolni.
Ma végre Marika nénit is láttuk. Már hónapok óta nem volt kint. Kertészkedett egész délelőtt, virágokat ültetett a háza mellé a mi oldalunkra. Már tavaly kérdezgette, hogy mit ültessen oda. Nekem teljesen mindegy, de neki fontos volt.