Az iskolában csütörtökön kezdődött a tavaszi szünet, ezért mi is is szabadságot vettünk ki. Szerdán munka után elvittük a gyereket a "Sima" nagyiékhoz és csak szombaton kaptuk vissza őket. Lassan túl nagyok lesznek ahhoz, hogy valamelyik nagyszülőnél töltsék a szüneteket. 

A tavaszi szünet ma véget ér, de mi egész héten szabadságon vagyunk. De mivel a gyereknek iskolába kell mennie, ma vissza is kell mennünk Pestre. 

Sanyi haladt a műhely alapjának ásásával. Rengeteg követ kitermelt. Szerintem már elég lesz arra, hogy végigrakjuk vele a telekhatárt. 

A betonozást is elő kell készítenie, mert a hét második felében Balázzsal megcsinálják az alapot. Nagyon sok beton kell és velem nem haladnánk elég gyorsan. Balázs viszont olyan gyorsan keveri a betont, hogy biztosan végeznek 1 nap alatt. 

A csonka falszakaszt szeretnénk megtartani. Egy darabot le kellett bontani belőle, mert már nagyon régóta ki volt téve az időjárásnak és egyes kövek szétfagytak. Szerencsére a szomszéd felőli rész jobb állapotban van, csak a tetejét kell újrafalazni. 

Miután elkészült az ágyneműtartó láda úgy éreztem, hogy nagyon nagy szükségünk van egy ruhás szekrényre is. Pénteken annak álltam neki. Sanyival meggyalultuk a faanyagot, én aztán leszabtam. 
A körfűrész pontatlansága miatt az illesztések sose lettek tökéletesek, ezért vettünk egy dominózó gépet. A dominó olyasmi, mint a tipli csak nem kör metszetű, hanem elipszis (majdnem, de az oldala egyenes). Ezzel sokkal pontosabb kötést lehet csinálni, nem kell annyit csiszolnom a végén. 

Rengeteg időt is megspóroltam vele, nem ment el egy napom a csapok kialakítására. 

Az oldal- és hátlemez helyének kimarásánál Sanyi is segített. Csak egy kis kézi maróm van, de ez is olyan erős, hogy két kézzel  tartva is gyakran megdobaj az anyagot és pontatlan lesz a marás. Már örülök, hogy nem vettem meg a normál asztali marót, mert végül nem is mertem volna használni. 

A ragasztáshoz már többször szükségünk lett volna hosszú szorítóra. Mivel majd az ablakgyártához is kell, ezért vetem olyat, amit 3/4-es csőre lehet rátenni. A kész szorítók borzasztó drágák. Ez így töredékébe került és még működik is.

A belső és a nem látszó részeket szürke vékonylazúrral kentem le. Ez tartalmaz faanyagvédőszert és nem kell hozzá alapozó sem. Tervben volt, hogy kívülről is ezzel kezelem, de a rétegelt lemezen foltos lett, ezért a B tervet választottam. Vettem több színű krétafestéket, a fiúk most a zöldre szavaztak. Elvileg a krétafestéket csak fel kell kenni, de én mégis lealapoztam a felületet előtte. 

Az alapozó jóval olcsóbb, mint a krétafesték és így elég volt a zöldből egy réteg. Nem fedett teljesen, de a krétafesték amúgy is rusztikus külsőt ad a bútornak, így nem probléma hogy helyenként látszik a fehér alatta.

A krétafesték magában sérülékeny, ezért lakkal vagy wax-al kel lekenni. Mi az utóbbit választottuk. Ezt rá lehetett bízni Áronra, mert nem lehet elrontani.

Mindenkinek jut egy saját polc:

Az ajtó még nem készült el. Pántokat is kell vennünk és a rétegelt lemez is elfogyott. Ajtó keretét már előkészítettem. Volt még egy kis maradék lambéria, azt használtam fel. Könnyű és alapból van rajta nút, nem kell se a gyalulással se a nút marással foglalkoznom.  Az ajtó keretet is dominózni fogom.

Mivel a saját igényeinkhez igazírhatom a bútoraikat, így az sem jelent problémát, hogy a fal melletti árok ellenére be lehessen tolni őket a falhoz.

A kertünk még nem igazán éledezik. Egyedül a krumpli bújt ki és a bent nevelgetett paradicsom palánta növöget. Azért jó lenne ha valami kikelne, tavaly legalább borsónk és napraforgónk volt.

Csütörtökön befejeztük a sötétítőt is fénycsatornára. Régebben árultak hozzá gyárit, de egy ideje már nem, ezért maradt a barkács megoldás.