Végre elvitték a fakupacot hétfőn. Természetesen nem az, aki még a múltkor jelentkezett, hogy kéne neki, hanem valaki más. Az egyik szembeszomszéd hátsó szomszédja. Sanyi eltüzelte az apró maradékot és a kerti hulladékot. Még kell egy kicsit küzdeni a borostyánnal, de már látszik a vége. Pár tuskót is ki kell szedni, hogy akadály nélkül használható legyen a terület.

Sanyi folytatta a csatornázást a fürdőben. Nem is a fürdő a gond, hanem hogy onnan még tovább kell vinni a konyháig. A házban is kőalap van a fal alatt. Nem elég hogy szűk a hely az ásáshoz, még küzdhet a hatalmas kövekkel is.

Hétfőn felfüggesztette a küzdelmet és áttért a homlokzatra. Mivel az ablakok lassan elkészülnek, le kellett verni a vakolatot. Nem lett volna bölcs dolog az ablakbeszerelés utánra hagyni. 

Nekem még sok dolgom volt az ablakokkal. Be kellett fejeznem a keretek festését, aztán összeállítani a szárnyakat. Majdnem végeztem 1 nap alatt a szárnyak elkészítésével. 1 darabot nem sikerült csak összeragasztani.

A kötések kialakítása közben egyszer csak elszakadt a szalagfűrész lapja. Szerencsére nem csapódott ki semmilyen irányba, egyszerűen megállt. Miután kicseréltem egy újra, meglepődve tapasztaltam, hogy az új lap milyen jól vág. A régi küzdött a fával, ez meg simán vágta. Ha ezt korábban tudom, sok szenvedéstől megkíméltem volna magam.

Ahhoz hogy haladni lehessen tovább, megint vasalatokat kellett tisztítanom. Szokásos hőlégfúvó+kaparás következett. Aztán egy kis festékmaró, csiszolás és végül festés. (A hősugárzó nem a munkához kellett, hanem nekem,  hogy legyen egy kis légáramlás)

Keddre el is készült minden, lehetett szerelni a kerteket a helyükre, én pedig befejezhettem a szárnyak festését. Üveg még nincs, remélem le tudják vágni nekem a héten, ha nem felejtem el holnap megrendelni.

Ha minden jól megy kb. szeptember közepén be is tudjuk vakolni. Legalább a ház eleje végre rendesen fog kinézni.