Hát, nem készültünk el, nem tudunk holnap egyből betonozni. Rengeteg idő volt, mire kitakarítottuk a koszorú helyét. Azt tudtuk, hogy pár helyen a falat is javítani kell, de nem gondoltuk, hogy ez is ilyen lassan halad. Először a kibontott átjáró tetejét javította Sanyi, majd nekiállt a falnak, ami már eredetileg az épületen kívül volt. Jó pár sort vissza is kellett bontani, mivel az időjárás nem kímélte ezt a szakaszt.

(Pár hét múlva világítani fog a hófehér kesztyűnyom a kezén. Már most is látszik mindkettőnknek, pedig még el sem kezdődött a nyár.)

A jó hír, hogy Sanyi megkaphatja a tetőablakjait. A rossz hír, hogy ezért kaphatja meg, mert az első rész födémgerendái el vanna korhadva, így előbb-utóbb el kell bontani. Szerencsére a szeglemezes tető, amit csináltatunk, megoldja a födém gondot. Így ez csak egy kis plusz munkát és kényelmetlenséget jelent, de nem olyan nagy probléma. 

A középső rész födéme első ránézésre úgy tűnik, hogy sokkal jobb állapotban van. 

Míg Sanyi falazott és ismét U elemet gyártottam. Egyszerűbb lesz azzal csinálni a koszorút a javított falszakaszon, mint zsaluzni. 
A régi, de jó állapotú falon viszont zsaluzni fogunk. Ehhez deszkákra van szükségünk. Szerencsére a padló mindenhol deszkákból áll, így csak fel kellett szednem. Ez sem túl pihentető feladat. Az elején majdnem fel is adtam, de aztán rájöttem a technikájára. A nappali fele most már inkább egy homokozó, mint szoba.
(Jel, hogy a deszkák alja nem penészes, így valószínűleg nincs vizesedés gond vele.)

Mai ebéd grillezett szűzpecsenye volt. Rizs lett volna hozzá, de sajnos az hamuban sült lett. 

A fiúk ma is dolgoztak, 3 betonvasat sikerült összekötözniük.