Sanyi és Balázs csütörtökön reggeltől estig keverte a betont, így sikerült elkészülniük. Sanyi még kedden bezsaluzta, ezzel már nem kellett foglalkozniuk.

Majdnem elhasználták az egész raklap cementet. 

Szombaton befejeztük a szekrény ajtaját is. Nem volt egyszerű zsanért találni és aztán felszerelni sem. Állítási lehetőség ezeken a fajtákon nincs, így nem pontosan ugyan akkor a rés minden oldalon. 

Amíg száradt a festék elmentünk az Ipolyhoz uszadékfát keresni. A fémkerékből készülő asztalhoz kell lábnak valót találni. Nem találtunk semmi használhatót, bár láttunk egy fél őzlábat, de túl alacsony lett volna vele az asztal.

Betti meg is mártózott a vízben.

Végül a saját kertünkben találtunk használhatónak tűnő anyagot. Kivágtuk az udvar hátsó sarkában a dzsungel maradék részét.

Egy-két vastagabb ág jó is lehet, ha kiszárad és meg lehet hámozni.

Vasárnap Sanyi még gyorsan előkészült a falbontásra. Itt lenne az ideje összenyitni a ház két részét. Nem túl praktikus, hogy a műhelybe a lakótéren keresztül lehet csak bejutni. A leendő falnyílás felett betonozott egy kis áthidalót. Van boltív, de az oldal kicsit meglazult, ezért meg kellett erősíteni.

Hazafelé Nagymaros után beszereztük az idei első eperadagot is. Nem csak szép (és drága), de finom is.

Az iskolában csütörtökön kezdődött a tavaszi szünet, ezért mi is is szabadságot vettünk ki. Szerdán munka után elvittük a gyereket a "Sima" nagyiékhoz és csak szombaton kaptuk vissza őket. Lassan túl nagyok lesznek ahhoz, hogy valamelyik nagyszülőnél töltsék a szüneteket. 

A tavaszi szünet ma véget ér, de mi egész héten szabadságon vagyunk. De mivel a gyereknek iskolába kell mennie, ma vissza is kell mennünk Pestre. 

Sanyi haladt a műhely alapjának ásásával. Rengeteg követ kitermelt. Szerintem már elég lesz arra, hogy végigrakjuk vele a telekhatárt. 

A betonozást is elő kell készítenie, mert a hét második felében Balázzsal megcsinálják az alapot. Nagyon sok beton kell és velem nem haladnánk elég gyorsan. Balázs viszont olyan gyorsan keveri a betont, hogy biztosan végeznek 1 nap alatt. 

A csonka falszakaszt szeretnénk megtartani. Egy darabot le kellett bontani belőle, mert már nagyon régóta ki volt téve az időjárásnak és egyes kövek szétfagytak. Szerencsére a szomszéd felőli rész jobb állapotban van, csak a tetejét kell újrafalazni. 

Miután elkészült az ágyneműtartó láda úgy éreztem, hogy nagyon nagy szükségünk van egy ruhás szekrényre is. Pénteken annak álltam neki. Sanyival meggyalultuk a faanyagot, én aztán leszabtam. 
A körfűrész pontatlansága miatt az illesztések sose lettek tökéletesek, ezért vettünk egy dominózó gépet. A dominó olyasmi, mint a tipli csak nem kör metszetű, hanem elipszis (majdnem, de az oldala egyenes). Ezzel sokkal pontosabb kötést lehet csinálni, nem kell annyit csiszolnom a végén. 

Rengeteg időt is megspóroltam vele, nem ment el egy napom a csapok kialakítására. 

Az oldal- és hátlemez helyének kimarásánál Sanyi is segített. Csak egy kis kézi maróm van, de ez is olyan erős, hogy két kézzel  tartva is gyakran megdobaj az anyagot és pontatlan lesz a marás. Már örülök, hogy nem vettem meg a normál asztali marót, mert végül nem is mertem volna használni. 

A ragasztáshoz már többször szükségünk lett volna hosszú szorítóra. Mivel majd az ablakgyártához is kell, ezért vetem olyat, amit 3/4-es csőre lehet rátenni. A kész szorítók borzasztó drágák. Ez így töredékébe került és még működik is.

A belső és a nem látszó részeket szürke vékonylazúrral kentem le. Ez tartalmaz faanyagvédőszert és nem kell hozzá alapozó sem. Tervben volt, hogy kívülről is ezzel kezelem, de a rétegelt lemezen foltos lett, ezért a B tervet választottam. Vettem több színű krétafestéket, a fiúk most a zöldre szavaztak. Elvileg a krétafestéket csak fel kell kenni, de én mégis lealapoztam a felületet előtte. 

Az alapozó jóval olcsóbb, mint a krétafesték és így elég volt a zöldből egy réteg. Nem fedett teljesen, de a krétafesték amúgy is rusztikus külsőt ad a bútornak, így nem probléma hogy helyenként látszik a fehér alatta.

A krétafesték magában sérülékeny, ezért lakkal vagy wax-al kel lekenni. Mi az utóbbit választottuk. Ezt rá lehetett bízni Áronra, mert nem lehet elrontani.

Mindenkinek jut egy saját polc:

Az ajtó még nem készült el. Pántokat is kell vennünk és a rétegelt lemez is elfogyott. Ajtó keretét már előkészítettem. Volt még egy kis maradék lambéria, azt használtam fel. Könnyű és alapból van rajta nút, nem kell se a gyalulással se a nút marással foglalkoznom.  Az ajtó keretet is dominózni fogom.

Mivel a saját igényeinkhez igazírhatom a bútoraikat, így az sem jelent problémát, hogy a fal melletti árok ellenére be lehessen tolni őket a falhoz.

A kertünk még nem igazán éledezik. Egyedül a krumpli bújt ki és a bent nevelgetett paradicsom palánta növöget. Azért jó lenne ha valami kikelne, tavaly legalább borsónk és napraforgónk volt.

Csütörtökön befejeztük a sötétítőt is fénycsatornára. Régebben árultak hozzá gyárit, de egy ideje már nem, ezért maradt a barkács megoldás.