Elérkezett a csapatépítő napja és szombaton meg is jelent mindenki (majdnem) időben a helyszínen. Amint Peti megérkezett egyből a munkának is nekiláttunk, mert nem hagyott más választást. Úgy tűnt, a "nem muszáj dolgozni"-t csak viccnek szánta. 
Elsőnek a megmaradt cserepet hordták fel a padlásra. Nem volt sok, de mivel tízes egységekben voltak, kicsit nehéz volt. 
Ezután 2 részre vált a csapat, az egyik a fának esett neki, a másik a vakolatnak. A meccs kezdetéig kb. a teljes mennyiség 2/3-át sikerült feldarabolni és behordani.



Kb. 15 szál maradt még az utcán. Ezzel talán már egyedül is megbirkózunk (vagyis Sanyi, mert én nem igazán tudok ebben segíteni)

A vakolat leverés is jól haladt. A "fürdővel" végeztek, és a nappali nagy részén is csupaszak a falak. 

Úgy döntöttünk, hogy a fürdőben a mennyezeten maradhat a vakolat. Olyan magasan már az sem számít, ha cementes. Pár helyen megpróbáltam leverni, de stabil volt és nem potyogott le.



A szoba felében a padló is fel lett szedve. A deszkák még használhatók zsaluzáshoz vagy tüzelésre.

Az ebédet kivételesen nem én főztem. Ennyi emberre már bogrács kellett és én abban nem szoktam főzni. És nem is biztos, hogy értékelték volna, a teljesen zsírmentes pörköltemet. Peti hozta a bográcsot, a hozzávalókat és ő gondoskodott az elkészítésről is. Mire kezdődött a meccs, addigra ez ebéd is elkészült. (Köszönjük a finom ebédet!)

Ebéd és meccs után még üldögéltünk egy kicsit az udvaron, aztán 7 körül mindenki hazament. 

Másnap hiányoztak kicsit, mert kettecskén kellett folytatnunk a munkát. Nekiestem a nappali mennyezetének, Sanyi pedig a maradék vakolatnak.

Ahol az állványról elértem, ott a feszítővassal nyúltam a nád alá. A szoba többi részében viszont új célszerszámot kellet alkalmaznom, egy kapát. Elég lapos volt a feje, hogy beférjen a nád alá és elég könnyű volt ahhoz, hogy sokáig lehessen felfelé nyúlkálni vele.

Hatalmas volt a por, és még a fülem is tele volt törmelékkel.

Egy idő után nem bírta a nyakam és a vállam a folyamatos felfele nézést és erőlködést, ezért átruháztam Sanyira a kapát. Ő fejezte be a mennyezet megtisztítását én pedig közben összeszedtem a nádat.



A sitt eltakarításban még segítettem egy kicsit, de mivel nem akartam 2 hétig szenvedni a megerőltetett csuklyás izmok miatt, így inkább elmentem Áronhoz latinozni. Holnap vizsgázik és kivételesen készülni is akart.

Közben Sanyi szépen kitakarította a helyiséget.

Vakolat még maradt, annak majd valami géppel nekiesünk legközelebb.

És a konténert is megtöltötte.


Az évek során párszor átfesthették a falakat.

A fürdő alja valószínűleg cementes vakolattal volt vakolva, mert a fiúk nem tudták kalapáccsal leverni. Sanyi annak is nekiesett géppel. Jól látszik, miért nem szabad cementet használnunk ehhez az épülethez. A cementes vakolat alatt mindenhol vizes volt a fal, míg mindenhol máshol száraz.

A fakupacot is letakartuk, hogy legyen esélye kiszáradni. A felhasogatás már nem sürgős.

Jöhetnének a fiúk gyakrabban is... Köszönjük a segítséget!

Találtam egy jó kis receptet, amihez újkrumpli kell, ezért ásóval felszerelkezve meglátogattuk a veteményest. A krumpli kiásása közben csalódottan láttam, hogy elkéstünk. Már nem aprók a gumók, hanem szép termetesek. Az első cukkini is megjelent, és muszáj volt leszednünk, mert jövő hétre fél méteres lenne.