A kőművesek már a ház előtt vártak minket reggel. 6-an jöttek, hogy minél hamarabb végezzenek. Csak a nagy szobát, a fürdőt és a gépészeti helységet kellet falazniuk. Anyagot nem hoztak, szerencsére volt mindenünk. Téglát végül a padlásról használtak, azt úgyis el akarjuk bontani majd (a tégla járófelületet és a földet). 

Azt kell mondjam, Sanyi sokkal szebben falaz. Igaz, hogy gyorsan kész lettek, de nem is lett olyan szép, mint a sarok, amit Sanyi csinált. Szerencsére a szépség nem olyan fontos, mivel úgy sem fog látszani. 

Én sajnos már nem tudok így felmenni a padlásra ezen a létrán. Jövő héten muszáj lesz beüzemelnünk a padlásfeljárót.

A kőművesek egyébként ukránok voltak. Az egyik idősebb nem nagyon tudott napirendre térni a felett, hogy úgy "építkezünk", hogy nem akarunk ott lakni. Sok értetlenkedés és rosszallás után végül azzal kiegyezett, hogy majd ha nyugdíjason leszünk, akkor oda költözünk. De nem csak ezzel volt problémája, kertrendezési tanácsokat is kaptunk. Nem tetszett neki a terméskő támfalunk, szerinte tujákat kellene inkább oda ültetnünk. 
Elég gyakran halljuk más emberektől, hogy mit kellene vagy nem kellene tennünk. Nem nagyon tudják elfogadni, hogy nekünk nem nyűg, hogy dolgozni kell. Marika néni is mondja néha, hogy szokott minket sajnálni, hogy ilyen sokat dolgozunk. 

Ma végre a kutya mert egy kicsit pihenni is. Elvittük az egyik párnáját, hátha az segít. Délután végül nem csak magától belógott a házba, mikor nyílt az ajtó (eddig mindig be kellett hívni és ment is volna ki), hanem még le is feküdt és megpróbált aludni.

Én ma a sok dióbarna után végre kipróbáltam a fehér lazúrt is. De nem festettem vele túl sokat, mivel kiderült, hogy nem figyeltünk és olyat vettünk, amiben nincs gomba- és rovarölőszer. Szóval csak megnéztem 2 darabon, hogy milyen lesz a végeredmény. 
Nekem tetszik, úgyhogy mehetünk ismét a Praktikerbe. Nem véletlenül van már törzsvásárlói kártyánk. Sajnos a lambériából rendelt mennyiség kevés lesz, kell majd még azt is vennünk. De valószínűleg padlás deszkát is, mivel már bontjuk a régi járófelületet. És talán valami kisebb gerenda is kell. Szerencsére ezek már nem olyan mennyiségben, mint a múltkor. 

Ma megtudtuk, hogy vajon Betti komolyan levadászná-e a macskákat, ha tehetné. Éppen a szomszéd udvarából mentem vissza szerszámért, mikor hallottam, hogy valami nekicsapódik a kapunak. Azt hittem, hogy Betti ugrál. Aztán mikor közelebb értem, akkor megláttam, hogy épp egy szürke macskát kóstolgat. A macska megpróbált átugrani a kerítésen, de nem sikerült, Betti újra elkapta. Aztán a kerítés mellett próbált menekülni. Többször rászóltam Bettire, hogy engedje el, mire elengedte. Szerencséje, hogy a macska nem küzdött, hanem csak menekült. Az incides után Betti folyamatosan köpködte a szürke szőrcsomókat. Szóval nem csak úgy csinál, mint aki utálja a macskákat.

Az idő ma sem volt túl kegyes hozzánk. Délelőtt borult volt, délután végig szemerkélt. Mire végeztünk, már csupa víz volt a cipőm és a zoknim is. A rossz idő ellenére befejeztük a deszkázást. Már csak annyi rés maradt, amennyi szükséges a szigetelés miatt.

 Most már tényleg foglalkozhatunk a belső munkálatokkal. Elvileg vasárnap jönnek a kőművesek és megcsinálják a szobában a falat. Ha az kész, akkor haladhatunk a mennyezettel. Hétfőn megvettük a padlás feljárót és hőtükrös bubis fóliát. A gerendákra alukra kerül a fólia, arra a szigetelés (ez még hiányzik), majd a deszkák, amin a járófelület lesz. Lefelé lécezés és aztán a fehérre pácolt lambéria. A lambéria felett el tudjuk vezetni a világítás vezetékeit is. A villanyszereléshez szükséges anyagokat is beszereztük a héten. Megint el tudjuk foglalni magunkat egy ideig.

Ma szabin voltunk, de nem voltunk a háznál. Tegnap megígértük a gyerekeknek, hogy ha körbeérünk a deszkázással, akkor ma itthon maradunk. Hogy legyen esély a befejezésre ők is segítettek. Áron a festésben Beni pedig az állványon Sanyinak. Gőzerővel festettünk, mert még az egész szomszéd felöli oldal hátra volt. A nap végére kb. el is készültünk a szükséges mennyiséggel. (A folyamatosan szemerkélő eső ellenére) Viszont a deszkázás lassan haladt. A sarkon sokat kell mérni és vágni és Beni sem tud teljesen helyettesíteni. Szóval a festés mellett még rohangálhattam az állványra is. 

Végül 5 körül (az aktuális idő szerint 4) abbahagytuk. Még kb. 15 m-t fel kellett volna dobálnunk. 10 m gyorsan ment volna, de a sarkon megint jött volna a szabás, darabolás. Persze nem akartunk a gyerekeknek nagy csalódást okozni, hogy nem ért semmit a munkájuk, ezért ma mindenki szabadnapot kapott. Pénteken legalább hamar végzünk vele. 

Ma beszerző- és ügyintéző körutat tartottunk. Hát, IKEA katalógust így sem sikerült szereznünk. Kicsit átestek a ló túloldalára. Eddig minden budapesti lakásba kézbesítettek egyet, idén meg már az áruházban sem lehet szerezni. 

A nyár elején még reméltük, hogy a télre lakható lesz a hátsó rész. Erről már lemondtunk. Majd tavasszal. Viszont még szerencsére tudunk haladni a legtöbb dologgal. A deszkázás után jöhet a villanyszerelés. Sanyi már el is kezdte kivésni a vezetékek helyét. Közben reméljük valamikor a kőművesek is odaérnek és megcsinálják a szoba falának tetejét is. Ezt is fel kell falazni, hogy felérjenek a gerendákig. Ha ez kész, jöhet a mennyezet: szigetelés és lambériázás. Valószínűleg vakolni és betonozni idén már nem tudunk.

Most hogy végre átjutottam a szomszédba, megnézhettem, hogy mennyit kell majd dolgoznom a ráccsal. Semennyit. Az elődök egész egyszerűen semmit sem festettek le a szomszéd oldalán. Kicsit megkapargatom a rozsdát és jöhet a hammerite. Aztán mehetnek vissza a keretek és az ablakok. 

Igazából jól is jön, hogy a fentieken kívűl nem nagyon tudunk haladni semmivel. Legalább anyagot sem kell beszereznünk. Tavasszal pedig egyből kezdhetünk az aljzattal és a vakolással. 

Rendeltem netet is a házba. A T most építette ki az optikai kábeles hálózatot a faluba. Kedden jönnek is szerelni. Legalább a gyerekek már a net miatt nem fognak panaszkodni. Lassan teljes lesz a kényelmük. Már csak a kutyaházat kéne befejeznünk, mert Betti nem nagyon szokott bemenni a házba, ha fázik. Képes kint álldogálni az esőben.