Pár hete megpróbáltunk vizet csiholni a kerti csapból, de nem sikerült. Csöpögni kezdett a vízóra előtt, így inkább elzártuk. Felhívtam a vízműveket és az ügyfélszolgálat szerint ez az én gondom, nekem kell megcsináltatnom. Hát, nem tudom, ha a vízóra előtt folyik el a víz, azt nem én fizetem. Azért még azt mondta, hívjuk fel a hibabejelentőt. Sanyi bejelentette a hibát. Másnap hívtak, hogy jönnének megnézni. Mondtam neki, hogy azért az nem olyan egyszerű, mert nem ott lakunk. Ok, semmi gond, hívjam őket, amikor nekem jó vagy akár be is mehetek hozzájuk ott vannak a szomszéd utcában. Előzetesen megbeszéltünk egy hétfő reggel 9-et. Hétfőn reggel hívtam őket, hogy elinduljak-e, tudnak-e jönni. Nem vették fel. Kicsit elbizonytalanodtam, nem akartam potyára menni. Végül megnéztem google maps-en és tényleg ott vannak a szomszéd utcában. Így elindultam, gondoltam személyesen megjelenek náluk, ha továbbra sem veszik fel a telefont. Mikor 10 percre voltam már csak a háztól Sanyi hívott, hogy Marika néni hívta telefonon, hogy ott vannak a vizesek. Mire oda értem már végeztek, de megvártak. Megkértem őket, hogy nézzük már meg, hogy jön-e víz a kerti csapból. Lemászott az aknába, megnyitotta a vizet és végre jött víz a csapból. Csak sajnos nem lehetett rendesen elzárni. Így nekiálltak azt is megcsinálni. Szétkapta az egészet. Összeszerelni már sajnos nem tudták, de mondták, hogy vegyek egy 3/4-es könyököt és egy csapot. Marika néni azért még számon kérte őket, hogy miért nem csinálják meg és hogy hol lehet megvenni a cuccokat. Megnyugtattam, hogy nem dolguk a mi kerti csapunk szerelése, majd mi megoldjuk.

És meg is oldottam. Először kicsit elveszett voltam a Praktikerben Sanyi nélkül ( szobafogságot kapott, mert lebetegedett ) és az eladók is össze-vissza küldözgettek, mikor a vízvezeték szerelési cuccok felől érdeklődtem. Sejtettem, hogy nem a kert részlegen lesz a 3/4-es könyök legyen az akármi, de mivel az eladó oda küldött egy darabig ott keresgéltem. Végül vissza az információhoz, ahonnan egy másik információhoz küldtek, majd végül a 23-as sorhoz. Lett 3/4-es könyök (szerencsére feliratozták a dobozokat). És kiderült, hogy van külső és belső menetes is. Szerencsére lefényképeztem a vizesek által leszerelt darabot, így meg tudtam nézni melyik kell. 

És mg locsoló csövet is vettem, ami szintén nem annyi egyszerű, mert annak sem mindegy az átmérője. Az ott tartozkodó alkalmazott pedig csak azt tudta hajtogatni, hogy fogalma sincs, ez nem az ö részlege. De azért lett locsolócső is.

És Sanyi ma fel is szerelte a csapot, így végre kezet is tudunk mosni.

A villanyszerelők csütörtökön jelentkeztek. 9 körül felhívták Sanyit, hogy mennének 1 óra múlva. Minden vágyunk az volt, hogy a 10A helyett végre legyen 32A, hogy egy elektromos fogkefénél nagyobb dolgot is használni tudjunk, de azért nem tudunk mindent eldobni és rohanni, mert az ELMŰ most jönne. A kérdésre, hogy tudnak-e következő nap jönni, egy megpróbálnak volt a válasz. De biztosat csak reggel tud mondani, mert 8-kor kapják meg az aznapi címeket. 

Péntek reggel izgatottan vártuk, hogy vajon ma is szerencsénk lesz-e. Végül másodszorra is kisorsoltak minket és 1 óra múlva jönnek. Sanyi el is indult azonnal. Órát cserélni nem akartak, mert nekik az nem volt felírva. De mikor Sanyi megemlítette, hogy nem pörög az óra, akkor valahogy mégis megoldották. Ha nem erősködtünk volna, akkor az ELMŰ szponzorálta volna felújításunkat. De rendesek vagyunk és büntetést se szeretünk fizetni, így szóltunk.

És igen, Sanyi beteg. Mikor máskor lenne beteg, mint most. Náthás, folyik az orra, nem kap levegőt és köhög. De nem lázas és kínában sem jár. Nem fáj semmije. Szombatra elkülönítettük a hálószobába, hogy össze tudja szedni magát. Nagyjából sikerült is. Muszáj volt mennünk a házhoz, mert 12 óra napsütést ígértek mára és a fiúkkal sem olyén jó egész nap itthon ülni.

A mai program a csodálatos kerti csapom mellett hegesztés volt. A véletlenül megtalált kút azóta rettegésben tartott, amióta láttam, hogy milyen mély. Vagyis nem láttam, olyan mély. Csak egy vékony lemezzel volt letakarva a nyílás, így kértem Sanyit, hogy csináljon rá valami rácsot, nehogy a gyerekek vagy a kutya beleessenek. Az alapanyag beszerzése sem volt egyszerű. Az első helyről, ahonnan árat kértünk, 70e forintért akarták kiszállítani. Végül ezt is a helyi Tüzéppel boltolta le és ki is szállították pénteken. Végre a hegesztő felszerelését is ki tudta próbálni. A sarokcsiszolót sajnos egymás kezéből kellett kivennünk, mert mindkettőnknek arra volt ma szüksége. Nekem a rács tisztításhoz, neki a fém daraboláshoz. Bár néha az volt az érzésem, hogy csak olyan, mint a gyerekek, az kell neki, ami nekem. Elkérte, hogy használná, aztán meg azt láttam, hogy mást csinál. 

Ilyen lett az elkészül mű:Jó, jó, de még kéne rá valami, mert szerszámok simán belepotyoghatnak.... Bányatóban is ezért nem tudok úszni. Másra sem tudok gondolni, csak a 30m mélységre. 

Pénteken a betonkeverőt is összeszerelte. Sajnos a sitt még mindig elfoglalja a leendő fal helyét, így használni még nem tudtuk. 

A fiúk ma nap nagy részében az autóban feküdtek. Végül Beni kicsit segített nekem. Persze rögtön az árról is alkudozni kezdett,végül 400 forintomba került, hogy a vasalatokról leszedje a festéket.

Betti úgy döntött, hogy ő már nem jön velünk haza. Máskor mikor szólunk neki, hogy szálljon be, 1 kör futás után beszáll. Most elfutott hátra és mikor szóltunk neki, még hátrébb futott. Meg kellett kergetnünk, hogy beszálljon.