Mivel szombat munkanap volt, így csak rövid hétvégénk volt a háznál. Pedig már szombaton is olyan szépen sütött a nap, hogy sokkal szívesebben lettem volna a ház udvarán, mint a lakásban. De szerencsére még fent volt a nap, mikor odaértünk és vasárnap is gyönyörű idő volt.

Kicsit letakarítottam a kereket, amit múlt héten találtunk a földben. 

Még mindig nem tudjuk mi lehet ez az óriási jing-jang szimbólum. De már csak egy kis felületkezelés, egy üveglap és egy láb kell neki és kész az asztal. Van rajta egy "HF" és egy "250" felirat. Kíváncsi vagyok előkerül-e majd a többi darabja is, mikor az egész keret felássuk. 

Sanyi elkezdte kiásni a műhely falának alapját. Lassan tudott csak haladni, mert a kövek és téglák között üveg is volt a földben. Ezeket mind szét kellett válogatni, mivel a föld megy a gödörbe, a téglák a sitt halomra, az üveg a szemétbe és a köveket pedig külön gyűjtjük, mert jók lesznek még valamire. 

Én, mikor nem a földet és rozsdát szedtem le a kerékről, az ágyneműtartó szekrénnyel haladtam tovább. Eljött az ideje, hogy használjuk a hosszlyukfúrót a gyalu oldalán. Szuper, hogy van egy jobbra-balra és előre-hátra is mozgatható kis asztala. Eddig állványos fúróval fúrtam a csapréseket, de elég macerás volt  minden lyuk után kioldani a rögzítést, egy fúrószár átmérőnyivel arrébb tenni a munkadarabot, majd újra rögzíteni. Most egy rögzítéssel végig tudom fúrni az egészet. Csak egy gond volt vele. Más a forgásiránya, mint a fúróknak, így vennünk kell hozzá balos készletet. (Vagy jobbost, ha a balos az amit általában kapni lehet.)