Újra elkészült az üveg az asztalra. Hát, nem lett tökéletes, de biztos, hogy nem küldjük vissza. A lábak jók is lettek, már csak azt kell kitalálnunk, mivel töltsük ki az üveg és a vaskarika találkozási pontját (körét). Egyelőre szilikonnal húztuk ki, de eléggé elüt mindentől.

A hétvégét a koszorú betonozás előkészítésével töltöttük. Nem volt túl sok időnk, mert szombaton délelőtt még fel kellett tennünk Benit a táborozós buszra. Most 3 hétig nem látjuk. 
Először meg kellett csinálni az áthidalók helyét, aztán megcsinálni a vasalást. Szombat estére nem végeztünk az egésszel, vasárnap délelőttre megmaradt a negyede.


Vasárnap reggel gyorsan befejeztük a vasalást, majd jöhetett a bennmaradó zsalu felszerelése. Nem tűnt bonyolultnak, de azért egy építkezésen semmi sem egyszerű. Este 6 lett, mire mindennel végeztünk.

Először a tartó síneket kellett felszerelni.

Aztán jöhetett a szigetelés.

Végül a szigetelést rögzíteni kellett a vasaláshoz, hogy megtartsa a beton súlyát.

A lényeg, hogy készen lett. Lehet végre a koszorút betonozni. Csütörtökre van beütemezve és a faanyag is akkor érkezik a tetőhöz Szlovákiából.

A paradicsom csodával határos módon, nem száradt ki a héten. Sőt, a hétvégén már fogyasztani is tudunk belőle. (nincsenek gyerekek, nincs rendes ebéd se. Csak egy gyors virsli, mert haladni kell.)

A kukorica is növöget, rekordtermés lesz az idén. Tavaly egy cső sem volt, mert félúton megállt a fejlődésben a kukoricánk.

A madárka is nálunk lakik még. Úgy látszik, a fürdővel nem  volt megelégedve, mert átköltözött az előszobába. Nem fog örülni neki, ha visszajönnek a gyerekek és újra ott fogunk csocsózni.