A hétvége Áron környezetismeret vizsgájáról szólt. Mint kiderült, a téliszünetben ki kellett volna dolgoznia a tételeket, de elfelejtette. Most egyszerre kellett megcsinálnia mind a 16-ot. Ő és az apja ezzel töltötték az idő nagy részét. 

Én közben még mindig a műhely költözéssel és berendezéssel foglalkoztam. Először Benivel átköltöztettük az ablaknak feldarabolt faanyagot. Majdnem mind befért a polcok alá. 

A fiókgyártást is folytattam. Az egyik a felületkezelő eszközeimé lett. Most már katonás rendben sorakoznak egymás mögött a csiszolópapírok. Eddig be voltak hányva egy táskába és nem is tudtam, milyenek voltak. Ezért fordulhatott elő, hogy a 240-ből legalább 5 csomaggal vettem már. Sok mindennel járunk így, Mivel nem találunk soha semmit, ezért mindig újra megvesszük. Most végre a csavarok is rendben vannak, 

A fiókok színe nem jelent semmit. Van egy rétegelt lemez beszerzési forrásunk, valami bútorgyárból tud selejt anyagot hozni. Tőle szoktunk alapanyagot beszerezni. Sok hiba van a táblákon és sajnos általában laminálva vannak. De műhelybe tökéletesek és kb. fele annyi, mintha fatelepről kéne beszereznünk. Ekkora mennyiségnél ez fontos szempont.

Beszereztünk egy légtisztítót is a műhelybe. Mivel a legtöbb munka porral jár, én meg nem akarok folyton maszkban járni, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Legmagasabb fokozaton 2038 m³/óra az átszűrt mennyiség. Majd fel kell szerelni a mennyezetre, hogy ne legyen útban.

Sanyi a kevéske idejében a kiskocsimmal foglalkozott. A hétvégén megvilágosodott a hegesztéssel kapcsolatban. Nem is tudom mióta használja a hegesztőpajzsot, de még csak most jött rá, hogy rajta maradt a védőfólia. Mindig panaszkodott, hogy alig lát valamit. Most végre kiderült, hogy miért. 
A kiskocsi nagyjából elkészült, már csak fogantyú és egy kis festés kell rá.

A héten sikerült egy kis információt szerezni a házról. A falu értékőrző csoportjának adminisztrátorának írtam és kaptam is tőle választ. Remélem, nem haragszik meg, ha ezt itt megosztom.
"Az épületről meglévő ismereteim, feleségem segítsége (édesapja pénzügyőr volt, s ő mikolai születésű), valamint Szatmáry István: Vámosmikola 1945 előtt c. "falukrónikája" alapján tudok néhány alapvető dolgot. Vámosmikola a Bach-féle önkényuralmi rendszer időszakától járási székhely (1852-1876, majd 1907-1932, illetve szolga-bírói kirendeltség 1948-ig), járásbírósággal, adó-hivatallal, közjegyzőséggel, pénzügyőrszakasszal stb. A Kossuth u. 15. sz. alatti épületben hosszú ideig a pénzügyőrszakasz kapott elhelyezést. (Valamikor az 1970-es években mi a 11. szám alatt laktunk.) Szatmáry István szerint már 1888 előtt Mikolán működött. (Korábban uradalmi épület volt, /dézsmaház?/ talán egy ideig a járásbíróság és az adóhivatal is működött benne). Feleségem úgy tudja, hogy az épület utcára néző helyisége (első traktusa) a parancsnok lakása volt, utána a pénzügyőr szakasz irodái, helyiségei (fegyvertárolás, a tevékenységhez szükséges eszközök tárolása) kaptak helyet. A hivatásos állomány néhány tagja a mostani polgármesteri hivatal épületében szolgálati lakásban lakott. A pénzügyőrség az 1960-as évek végéig működött Vámosmikolán. Az épület ezt követően Szigeti Ferenc (hivatásos honvéd-tiszt-helyettes, a lengyel menekülttábor parancsnokságára beosztva a II. vh. idején, az 1950/60-as években magántaxit üzemeltetett) tulajdonába került. Halálát követően került az épület Kné D. Marika tulajdonába."