Ma nem haladtunk túl látványos dolgokkal. A délelőttöt a padláson töltöttem. A régi gerendákat próbáltam gomba- és rovarölőszerrel kezelni több-kevesebb sikerrel. A gerenda feléhez sem fértem hozzá rendesen, így annyit tudtam tenni, hogy jó bőven tettem rá a cuccból, hogy folyjon amerre tud. 

Sanyi folytatta a falazást. Még szerencse, hogy nem ebből élünk, mert már éhen haltunk volna. Talán a jövő hétvégén készen lesz. 
De legalább nem a konténerbe kerülnek a téglák, amiket múlt héten gondosan halomba hordtam. És egész jól is néz ki. 

Találtam ötletet a fal és az aljzat közötti rész feltöltésére.

Holnap érkezik a szögbelövő. Már csak faanyagot kéne rendelni. Eddig működött a rendeltünk, kiszállították, beengedték magukat és lepakolták. Viszont most majd fél millió értékben kell rendelnünk és azt már nem hagynánk őrizetlenül napokig az udvaron. A 6 méteres gerendákat én be sem tudnám pakolni, ezért Sanyinak kell ezt is intéznie.

Kicsit rendbe raktuk az udvar elejét, mert Sanyi akárhányszor arra járt, mindig nekiállt lapátolni, mivel zavarták a huplik. Viszont így az értelmes munkával nem haladt, ezért inkább megcsináltam én. Tovább építettük a támfalat, a kisebb dombok földjéből pedig betömtük a gödröket. Kigazoltam és a szemetet is összeszedtem.
A terméskő sajnos elfogyott, így a folytatással várnunk kell, addig, míg újabbakat találunk a következő szoba alapjának ásásakor. 

Sanyi a folyosóra nyíló ajtó falazását kezdte el. Mivel nem túl szabályos mellette a fal, nem haladt túl gyorsan. (No meg a folytonos tereprendezéssel is elment az ideje.)

A héten kitaláltuk, hogy milyen legyen a mennyezet. Szerencsére találtunk más megoldást, mint a gipszkarton. Most ilyet tervezünk:
Télen még a kályha körül üldögéltek, most a hosszabbító mellett.