A múlt hétvége kimaradt, mert Sanyi lebetegedett. de már jól van.

Nem akartam egyből nekiállni a következő ajtónak, ezért Áron szekrényét fejezzük be előtte. Mivel nincs elég vastag rétegelt lemezem, így a 12mm vastagat használtam. Féltem, hogy ilyen távon meghajlana (112cm széles), ezért készítettem egy keretet. Az oldalához hajópadlót használtam, máshoz úgy se nagyon jó, mert elég görbe. 

Az alját régi újságokkal akartam borítani, de nem igazán sikerült. Vettem direkt decoupagehoz való ragasztót, de nem igazán működött. Felkentem egy réteget, majd rátettem a papírt, de nem ragadt oda, mert a ragasztó egy pillanat alatt megszáradt. Ha vastagabban kenem, akkor meg 1 lap felragasztáshoz elfogy az egész üveg. Végül leszedtem az egészet. Pár helyen mégis megragadt, ott lecsiszoltam a papírt és ott maradt a tinta. Egész jól néz ki így is.

A beszerelés elvitte majdnem az egész napunkat. Nem volt tökéletesen párhuzamos a 2 oldal, ezért nem járt könnyen a fiók. Addig kellett trükközni, míg jó nem lett.

Már csak előlap kell rájuk, de azt hiszem, az sem lesz meg pár óra alatt.

Az egyik már szárad.

Sanyi lefúrta a burkolatelválasztót a szoba és a folyosó között. Előtte hosszasan tanulmányoztuk a padlófűtés szereléskor készült képeket és a most készült hőkamerás képeket, nehogy elfúrjuk valamelyik fűtéscsövet. Valószínűleg sikerült belőni a csövek helyét, mert nem lett vizes a fúró.

Amíg száradt a fiókok ragasztása, lefestettem a sámlit. Vettem korábban minden féle színű festéket, de nem volt még alkalom használni őket. A pinket valószínűleg nem is lesz, mert 3 fiú mellett valahogy soha nem jön fel lehetőségként. De egy ilyen kis bútor talán lehet ennyire feltűnő és lányos.