Múlt héten először fogadtunk vendégeket a háznál. Eddig csak beugró látogatóink voltak, de most ebédet is felszolgáltunk. Az alkalom Beni születésnapja volt. Már évek óta nem tartunk neki családi szülinapozást, de ez most jó alkalomnak tűnt arra, hogy megmutassuk a házat a család egy részének. Nem sokan látták eddig és még mindig sokan maradtak, akikre ez most is igaz. 

A múlt szombatom ezért készülődéssel telt. Kis takarítás, főzőcske, majd az ebéd. A fiúkkal szombaton vissza is jöttünk Pestre, mert Beni vasárnap megint futóversenyen önkénteskedett. Sanyi és a kutyás papa maradtak, hogy megpróbálják rákötni a 2. osztó-gyűjtőt a rendszerre. Nagyjából sikerrel is jártak, Sanyi a maradékot pár óra alatt befejezte ezen a hétvégén. 

Pénteken végre a légkondit is beszerelték, így egy csapásra 2 féle fűtés is lett az új szobákban. Kicsit csalódtam, mert Áron szobájában elég csúnyácska lett a csövek kivezetése. De majd kitalálunk valamit, hogy elrejtsük.

Beninél sokkal szebben sikerült a kivitelezés, mert ott elfért az udvar felöli falon.

Szombaton végre nekiálltunk a födém szigetelésének. 1 réteg geotextillel kezdtünk.

Aztán következett 1 párazáró réteg. Volt még egy kis hőtükrös bubi fólia, ezt használtuk el először. A maradék területet pedig sima fekete fóliával terítettük le. Azóta utálom ezeket a hatalmas főlákat, amióta meg kellett küzdenünk egy (vagy inkább több) 4x6 méteres darab rögzítésével a tetőn a szélben. 

Ezekkel a munkákkal akár gyorsan is lehetne haladni, ha nem mennének több helyen kábelek és ezért nem kellene folyton vágni és ragasztani. 
A következő réteg a kőzetgyapot. 15cm vastagot vettünk még pár éve, mikor a nagy szobát szigeteltük. Jobb lenne 2x ilyen vastag, de egyelőre ez is ennyi marad. 

És végül egy réteg páraáteresztő fólia került a tetejére. Fontos, hogy a kőzetgyapot ki tudjon száradni ha valahogy véletlenül vizes lenne, de védve legyen a portól és a víztől. A munka végeztével a járófelületet biztosító osb-k is a helyükre kerülhettek. 

Miután ezzel végeztünk, Sanyi leválasztotta a ház első részét, hogy minél kevesebb meleg szökjön el. Egyik oldalon gipszkarton takarást, a másikon pedig osb lapokat kapott a falszakasz. (És Sanyi elé pakolt egy csomó szigetelő anyagot is)


Amíg Sanyi ezzel foglalkozott én előkészültem Beni szobájában a laminált padló lerakáshoz. Kiürítettem, felporszívóztam és letettem az alátétet.

A padló lerakásnak már csak hétfő reggel álltunk neki. Nem tűnik egy nehéz munkának, de mégis az. Első probléma a szoba alakja. Mivel egyáltalán nem téglalap, így nem lehet egyenes lapokkal indítani. Be kell lőni középen egy egyenest és ahhoz igazítani a szélét. Ráadásul mivel a beton nem a falig ér, így szegélyt is kell tennünk körbe. Annak méretre vágása és lefúrása sem 2 perc. (És az ember nem is gondolná, hogy a szegély majdnem annyiba kerül, mint maga a laminált padló)

A nap végére csak a szoba felével készültünk el. Többször vissza kellett szedni elkészült sorokat, mert mikor próbáltuk az aktuális darabot a helyére ütögetni, az szétszedte magával vitte az előző sor egy részét. Vagy mi vagyunk bénák, vagy a laminált padló nem a legjobb konstrukció.

Hiába nincsenek még készen a szobák, Áron és én már aludtunk mindkettőben. Múlt héten és most péntek és szombat este Beniében, majd vasárnap Áronéban.

Mivel matrac már 4 van, de ágykeret csak kettő, így fejenként 2 matracon aludtunk.

Én nem aludtam valami jól. Múlt héten a hideg miatt. Most pedig a légkondit nem tudtam még úgy beállítani, hogy ne csináljon szélvihart az éjjel. Szerencsére nem volt nagyon hideg és a padlófűtéstől amúgy is átmelegedtek kicsit a szobák, így ki tudtam kapcsolni a légkondikat, mikor meguntam az állandó ébredést.

A folyosón mozgásra kapcsolnak a lámpák, ami általában nagyon praktikus. Csakhogy Rubynak megtetszett, hogy felkapcsol a lámpa, azért néha éjszaka tesz pár kört a folyosón. Ha lesznek végre szobaajtók, akkor már ez sem fog problémát jelenteni. 

Szombaton folytattam a folyosó burkolását. Majdnem végeztem a egész lapok lerakásával, mikor elfogyott a ragasztó. Még másfél sor hiányzik, amit majd a daraboltakkal együtt rakok le.

Sajnos egy kis homok került a gépezetbe. Elkezdtem a hiányzó részekhez levágni a darabokat, de rögötön az elsőnél kiderült, hogy nem lesz könnyű menet. Az első vágás görbén tört el. Megpróbáltam még egyet vágni, azt tejesen félrement. Ugyan ezzel a csempevágóval a fürdőnél nem volt gond. Ezután megkértem Sanyit, hogy próbálja meg ő is, hátha csak én vagyok béna. Neki sem sikerült egyeneset vágnia. Ráadásul nagyon szépnek kell lennie a vágásnak, mert ha nem akarunk kidobni 4 doboz 2/3-át, akkor vágott élnek is kell a meglévő lapok mellé kerülnie. Sajnos olyan a minta, hogy mindenhova ugyan az a darab kellene és így egy egészből csak 1 csíkot tudnánk felhasználni. Vagy ügyesen vágunk és akkor csak 1/3 kuka.
Felmerült az az ötlet is, hogy valami egyszínűvel rakjuk körbe a szélét. Megnéztük fa hatásúval és fehérrel is, egyik sem tetszett igazán. Arra jutottunk, hogy veszünk kővágó korongot a gérvágóhoz, amit Sanyi fém daraboláshoz vett. 

Sanyi szombaton megcsinálta a folyosó világítást. Mivel nem sikerült megfelelő helyet találni a kapcsolóknak, így a mozgásérzékelő mellett döntöttünk. 

Vasárnap Sanyi délelőtt lefestette még 1x Beni szobáját, hogy felszerelhesse ott is a kapcsolókat és lámpákat. 


Én pakolással és takarítással töltöttem a napot. A fürdőből áthordtam a társasjátékokat Áron szekrényébe és a csocsó asztalt is elköltöztettük. Ideiglenesen Áronnál kapott helyet, mert Beninél még nincs lent a laminált padló.

Így végre nem olyan nyomasztóan zsúfolt a nagyszoba, lehet normálisan közlekedni. 

Vasárnap délelőtt volt egy kis áramszünet, ami addig tartott, hogy végül az ebédet is szabad tűzön kellett elkészíteni. Még jó, hogy vasárnapra maradt a lazac, mert a fasírtot nehéz lett volna vaslapon megsütni.

Szombaton Sanyi dolgozott, ezért csak késő délután értünk a házhoz. Sanyi lecsiszolta a glettelést és lemosta falat, majd nekiállt a festésnek. Elég későn végzett vele, de legalább 1 réteg elkészült.

Én eközben kicsit összepakoltam a műhelyben, hogy neki tudjak állni majd az ajtóknak. A pad, amit tavasszal vettünk, egészen eddig a műhelyben volt. Ha már ott volt, mindig rápakoltam ezt-azt, így kicsit megviselt lett. Ezért kapott egy újabb réteg festéket, egy kis zöldet a sárga után és bekerült a lakótérbe.

Vasárnapra keresnem kellett valami munkát magamnak, amíg Sanyi befejezi a villanyszerelést. Szigetelni még nem lehet, egyedül pedig nem akartam 2 méteres gerendákat gyalulni. Végül arra jutottam, hogy elkezdem a burkolást a folyosón. Sanyi kikeverte nekem a ragasztót és neki is estem. Kb. 3,5 nm-el haladtam a nap folyamán.

Még csak egész lapokat tettem le, a darabolást a végére hagyom. 

És a nap végén végre fel lehetett kapcsolni az első lámpát Áron szobájában. És áram is lett minden konnektorban.

Azt hittük, ferde a lámabúra, mert olyan furán állt. Sanyi szétszedte, összerakta, de még mindig ferdének tűnt. Végül kiderült, hogy az égő ferde. Ilyennel se találkoztunk korábban.