2 egérrel kevesebb garázdálkodik a házban mostantól. A ragasztós csapda a műhelyben elkapott kettőt. Egyébként nagyon igényes egerek lehettek, mert a szappanra jártak rá.

Évek óta nem volt karácsonyfánk, de idén újra vettünk egyet. Rubynak ez az első karácsonya és megérdemelt egy fát.

Elkészültünk a fiókokkal. Még valamit ki kell találnunk a fal és a szekrény találkozásának takarására. Normál esetben takaró lécet tennénk fel, de mivel nem egyenes a fal, hézagok maradnának. Lehet, hogy kénytelenek leszünk vakolni.

A fiókok után jöhet újra egy ajtó. Áron ajtajának alkatrészei félig már elkészültek Beniével együtt. A hétvégén megcsináltuk a csapolást, Sanyi kifúrta a zárhelyet, majd összeállítottuk az ajtólapot és össze is ragasztottuk. 

A ragasztással megküzdöttünk, mert a lapok nem akartak bemenni a helyükre. Vagy azért, mert nem volt elég nagy az árkolás vagy azért mert végigragasztóztuk és nagyon tapadt. Szórítóval kellett centinként a helyére húznunk a középső kis lapot, de végül összeállt és biztos nem fog sehol lötyögni.

Majdnem fehér karácsonyunk lett. 23-án este elkezdett nagy pelyhekben hullani a hó. Esett 10-15 cm és meg is maradt reggelig. Reggel aztán az idő is elkezdett melegedni és estére a hó nagy része is elolvadt.

Kutyák élvezik hogy bármikor kimehetnek és aztán bejöhetnek melegedni. Ruby nagyon fázós, így ő még jobban értékeli a kályha melegét.

Az ajtó készítése előtt még gyorsan újrafestettem az asztalt a műhelyben. 

Idén a kutyák is kaptak ajándékot, egy rókát és egy rágókát. A róka a frászt hozza Rubyra, ugatja, nyüszít és elmenekül, ha meglátja. Párszor már megszaglászta, de még nem sikerült összebarátkoznia vele.

És valaki szeret a kisgazdi ölében utazni.

A múlt hétvége kimaradt, mert Sanyi lebetegedett. de már jól van.

Nem akartam egyből nekiállni a következő ajtónak, ezért Áron szekrényét fejezzük be előtte. Mivel nincs elég vastag rétegelt lemezem, így a 12mm vastagat használtam. Féltem, hogy ilyen távon meghajlana (112cm széles), ezért készítettem egy keretet. Az oldalához hajópadlót használtam, máshoz úgy se nagyon jó, mert elég görbe. 

Az alját régi újságokkal akartam borítani, de nem igazán sikerült. Vettem direkt decoupagehoz való ragasztót, de nem igazán működött. Felkentem egy réteget, majd rátettem a papírt, de nem ragadt oda, mert a ragasztó egy pillanat alatt megszáradt. Ha vastagabban kenem, akkor meg 1 lap felragasztáshoz elfogy az egész üveg. Végül leszedtem az egészet. Pár helyen mégis megragadt, ott lecsiszoltam a papírt és ott maradt a tinta. Egész jól néz ki így is.

A beszerelés elvitte majdnem az egész napunkat. Nem volt tökéletesen párhuzamos a 2 oldal, ezért nem járt könnyen a fiók. Addig kellett trükközni, míg jó nem lett.

Már csak előlap kell rájuk, de azt hiszem, az sem lesz meg pár óra alatt.

Az egyik már szárad.

Sanyi lefúrta a burkolatelválasztót a szoba és a folyosó között. Előtte hosszasan tanulmányoztuk a padlófűtés szereléskor készült képeket és a most készült hőkamerás képeket, nehogy elfúrjuk valamelyik fűtéscsövet. Valószínűleg sikerült belőni a csövek helyét, mert nem lett vizes a fúró.

Amíg száradt a fiókok ragasztása, lefestettem a sámlit. Vettem korábban minden féle színű festéket, de nem volt még alkalom használni őket. A pinket valószínűleg nem is lesz, mert 3 fiú mellett valahogy soha nem jön fel lehetőségként. De egy ilyen kis bútor talán lehet ennyire feltűnő és lányos.

A szombat délelőttünk elment arra, hogy plusz 2 kereket szereltünk a munkaasztalomra. Úgy tűnt, mintha megereszkedett volna a közepe a hosszú oldal mentén, ezért vettem még két kereket és minden szintet alátámasztottunk középen. Ami furcsa, hogy a mérések alapján a közepe még magasabban van, mint a szélei és mégis ha ráfektetek valamit, középen nem ér az asztallaphoz. Az anyagok vastagsága mindenhol ugyan annyi, így nem értem, hogy ez hogyan lehetséges.
A kerekek szereléséhez oldalára kellett állítani az asztalt, amihez előbb mindent le kellett pakolni róla. Felszereltük az új kerekeket és az alátámasztásokat. Az asztallapban továbbra is van egy kis gödör, de így már biztos nem lesz mélyebb. És most legalább szép rendezett a 2 tároló szint.

Az ajtóval is volt még egy kis tennivalónk, ami el is vitte a hétvégé hátralévő részét. Mivel nem lehetett becsukni, így addig kellett alakítani, míg befér a helyére. Mivel már ki volt marva a zárszerkezet helye és a süllyesztést is megcsináltuk, ahhoz a részhez nem akartunk nyúlni. Végül a fogadó oldalon martunk le többet, így ott kellett a süllyesztést újra kivésni.
Ezután ki kellett vágni a kilincs és a kulcs helyét és kilincset is kellett szerezni. 1 pár kilincs volt még, de takaró címke nem. Végül találtunk egy párat az egyik ajtón. Kicsit görbe és karcos, de a célnak megfelel. Sanyi megtisztította és kiegyengette, amennyire tudta.

Amíg én a festéssel voltam elfoglalva, Sanyi leszabta az ágyak aljára a takaró lemezt. Mivel fiókok lesznek és nem szeretnénk, hogy az egerek a cuccaink között mászkáljanak, zártá kell tenni az egész ágyat. Alulra osb került, felül eddig is teljesen be volt fedve, elől pedig majd lezárják a fiók előlapok.

Vasárnap délutánra a festés is elkészült és meg is száradt. Krétafestéket használtam, kicsit koptattam és végül lakkoztam. És mivel nem akartuk, hogy a falak mellett az ajtók is fehérek legyenek, így szép élénk színekben pompázik az első elkészült darab.

A folyosó felől más színt kapott.

Jól áll neki a régi réz kilincs.

Itt a tél, hideg volt a hétvégén. A kutyák viselik a legnehezebben, mert szeretnének kint lenni, de fáznak. Így ha bejönnek, szívesen fekszenek a kályha közelébe.