Végre tényleg itt a tavasz és nem kell megfagyni, ha kimegyünk. Már Ruby is kint tud lenni egész nap. Sokszor még nem tudja magát egyedül elfoglalni, de már alakul.

A munkaasztalt még mindig nem fejeztük be, mert ez egy rövid hétvége és még az anyagot sem vettük meg a tetejére. De már csak ennyi hiányzik, meg egy kis emelvény a gérvágónak, hogy az asztal síkjába kerüljön.

Annak ellenére, hogy hatalmas az asztal egész sok hely marad mellette szabadon. A gyalupadnak persze mennie kell, de nincs is szükségünk ennyi felületre.

Sanyi, mikor éppen nem nekem segített, a veteményessel  haladt. Vetett borsót, répát (ismét), uborkát, cukkinit, napraforgót és elültette a paradicsom palántákat is. 

Tavaly vettem 6 tő epret és vetettem magról is. A száraz idő miatt ebből 2 + 1 maradt meg. Az 1, amit magról vetettem mostanra szépen kibokrosodott. 

Ma haza kellett jönnünk, mert Beni megint futóversenyen önkénteskedik és reggel nagyon korán kell indulnia. Lassan gyűlnek a pontjai, de legalább nem hagyta az egészet a 4, évre. 

Csütörtökön végre a gyalugép is átkerült a helyére. Sanyi és Bazsi odamentek, átvitték és eljöttek. Csak 230kg és tilos az asztalnál fogva emelni, de azért sikerült nekik átvinni.

Nem is tűnik olyan nagynak. Beni szobájában valahogy több helyet foglalt. Már csak meg kell fordítani, mert a belső oldalra került a hosszlyukfúró és így nem lehet hozzáférni.

Sanyi a héten kicsit betegeskedik, ezért a hétvégét pihenéssel töltötte. Egyedül kellett megküzdenem a hatalmas szörnnyel, amit alkottam. A 2 méteres hossz magában még nem tűnik nagynak, de a 1,6m szélességgel együtt már hatalmas az asztal. 


A kerekek is felkerültek rá, így legalább el lehet tolni az útból. Most vennünk kell 2 MDF táblát, hogy lapja is legyen és a 2. szintre pakolni lehessen. Az alja ilyen marad, ott akarom tárolni a rétegelt lemez táblákat. 

Mivel vasárnap az asztallal már nem tudtam haladni, ezért új dologba kezdtem. A projektor eddig állványról üzemelt, de azt én alacsonynak éreztem. Ha nem pakoltunk el az ágyról, belelógtak a képbe a cuccaink. Ezért készítettem egy álló polcot, amire a projektort tehetjük. (És már félkész állapotban is tudtam használni az asztalt.)

A polcokat Áron festette le. És előző nap az asztalt is. Szóval mégsem igaz teljesen, hogy egyedül kellett küzdenem. (És azért sem, mert Sanyi azért néha segített szombaton. Egy ekkor szerkezetet nem lehet egyedül fejre fordítani és a ragasztás se ment volna nélküle.)

Délutánra már Sanyi is kellően kipihente magát, így indulás előtt még el tudta vetni a krumplit és a hagymát. Volt még pár szem kukorica is tavalyról, abból is vetettünk egy sort. 
Itthon pedig már szépen fejlődnek a paradicsom palánták.

Múlt hétvége a cserediákról szólt, így a szokásos dolgos hétvége helyett kirándulós hétvégénk volt. A vasárnapi visegrádi kirándulás után még belefért egy gyors mikolai kiruccanás is. Megmutattuk Juliennek a házat és csócsóztunk vele egy kicsit. Dolgoznia nem kellett, de amilyen jól nevelt volt, biztos segített volna, ha megkérjük. 

A húsvét hétvégét viszont megint munkával töltöttük. Mivel az időjárás nem volt túl barátságos, ismét beszorultunk a műhelybe. Már jó ideje halogatom a munkaasztal elkészítését, de most végre nekiálltam. Már tudom, miért nem volt kedvem elkezdeni. Nem elég, hogy a 2 méteres darabokkal nem egyszerű dolgozni, minden műveletet az unalomig kell ismételni, mert annyi részből áll az asztal. 

Először daraboltunk megfelelő méretű anyagot a tetőépítésből megmaradt gerendákból. Mivel 7,5cm vastagok voltak, azért az asztali körfűrész nem érte át, szalagfűrésszel kellett megfelezni őket.

Ezután jöhetett a gyalulás, ami elvitte az egész vasárnap délelőttöt. 

Vasárnap délután és hétfőn egész nap a kötések elkészítésével ment el az idő. Annyit hajolgattam a hosszlyukfúróhoz, hogy már izomlázam volt a nyakamban. Mivel nincs akkora átmérőjű fúrószár, ami ezekhez a lyukakhoz elég lett volna, 3 sorban kellett végigfúrnom minden egyes lyukat.

Az ellendarabok elkészítése Sanyinak jutott hétfőn. Látszólag egyszerű művelet volt, de ez is órákig tartott.

Miután Sanyi elkészítette a csapolást, én lekerekítettem a sarkokat, hogy passzoljanak a lyukakba. 64 élet kellett lekerekítenem. 

Minden pontba 2 él fut be, ezért 45 fokba le is kellett vágni a csapok végét, hogy elférjenek egymás mellett a szomszédosak. Végül egész jól illeszkedtek.

Ezek után már csak összeragasztottuk a a 2 nagyobb oldal darabjait. Ez sem volt egyszerű, mert nincs 210cm-es szorítónk.

Szerintem a jövő héten sem készülünk el vele, de ha egyszer készen lesz, a fél műhelyt elfoglalja majd. A gyalupad ezért nem is maradhat, viszont a satukat valahogy át kellene tennem az új asztalra. 

A kamera rendszer még mindig nincs készen, mert Sanyi nekem segített. Ha nem tette volna, még mindig a gyalugép körül rohangálnék.  Azért már látszik, milyen lesz.

Sok időt elvitt Ruby is. Máskor Áron szokta napközben szórakoztatni, de most nem volt ott. Ruby viszont még nem marad el egyedül, így vagy Sanyi, vagy én vagy Betty szórakoztattuk. Szerencsére a rossz idő miatt Betty sem bánta annyira, hogy bent kell lennie. 

A jó hír, hogy már több éjszakát is sikerült végigaludni. Volt, hogy nem ébredt fel, de olyan is, hogy felébredt és egyedül visszaaludt. Reméljük, ez itthon is megy neki.