Most, hogy kész a fal, haladni kell a koszorúval. Lehet kapni U falazó elemet, ami arra jó, hogy akár koszorút is lehet vele készíteni. Csak sajnos darabja 2x-2,5x drágább, mint a normál elemnek. Így Sanyit meggyőzték a kollégái, hogy nem nagy dolog kivágni a megfelelő formára, ezért nem vettünk U elemet (nem is lehet kapni, így más gyártótól kellett volna venni). Falazás közben, már nagyon megbántam. Hiába szivacsos szerkezetű a porfix falazóelem, azért nem olyan egyszerű darabolni. Ráadásul nem simán le kellett vágni egy darabot, hanem kivágni a közepét. Végül megtaláltuk a módszert, amivel nem tartott 1 darab 1 óráig.
Fűrésszel végig vágtuk, majd a multifunkciós szerszámmal vízszintesen mindig bevágtunk annyit, amíg elért a fej. Sanyi vésővel leszedte a darabot, majd tovább vágtuk a multifunkcióssal. Délután 3-ra végeztünk is vele.
Kellettek speciális elemek is. A sarokra és a rövidebb falra. Az utolsó sor előtt Sanyinak feltűt, hogy a régi falon a gerenda sokkal beljebb fut, mint ahol az új falon a koszorú lesz. Nem gondoltunk rá, hogy azt össze is kell kötnünk. Ezért a legfelső sort a rövid részen keresztben tettük fel. Így beér annyira, hogy összeérjen a régi és az új koszorúhely.
Segítség nélkül ketten szenvedtük fel a fal tetejére őket. Nem volt egyszerű, de megoldottuk. 
(És senki nem szólt, hogy fordítva vettem fel a sisakot.)
Szerintem egész jó lett az eredmény.
Holnap a régi részt kell olyan állapotba hozni, hogy hétfőn már betonozni tudjunk.
Fiúk eközben, a sok telefonnyomkodás mellett, kicsit dolgoztak is. 
Ma is, mit majdnem mindig, tűzön készítettük az ebédet. Áron nem bírta megenni, ezért Bettinek is jutott. Nem túl szófogadó kutya, de ha nem engedjük meg hogy egyen, akkor nem eszik. (Pontosabban, ha megtiltjuk, hogy egyen, akkor nem eszik.)
Hazafelé a falu szélén tankoltunk. Ilyen onnan a látvány:
