Eljutottunk végre a betonozásig. Korán keltünk és Bazsit is összeszedtük reggel. 8 körül már neki is estünk a betonozásnak. Mára vártuk a szlovák faszállítmányt is, így 11 körül meg kellett szakítani a munkát. Elég sok időbe telt míg a fiúk lepakolták a fát és aztán egy második körrel be is kellett hordani. Az OSB befért a házba, de a gerendáknak csak az udvaron volt hely.

Délutánra már elég meleg lett, de azért jól haladtunk a betonozással. Folyamatosan vizes sapkában és felsőben voltunk és igyekeztünk napernyővel árnyékolni ahol lehetett. A beton se élvezte a meleget, 3 helyen kicsit megrepedt. Délután 5-re végeztünk is vele.

Pár helyen nem sikerült megfelelően rögzíteni a zsaluelemeket, így a beton kicsit kinyomta. Szerencsére tartotta magát, de egy lett egy kis hasa. Pont az áthidalónál lett a leglátványosabb, ott, ahol egyébként a deszka is meghajlott. Szóval a ház felöli oldalon minden irányba hullámos lesz a koszorú. 
Én tartottam tőle, hogy kevés az alátámasztás és le fog szakadni az egész a beton súlya alatt. Ehhez képest egy pár hullám semmiség.

A héten sikerült vennünk bontott tetőablakot is. 25e/darab áron adták. Mivel ez csak egy műhely, ez is megfelel.

Éjjel valószínűleg volt egy kis eső, mert reggel minden nedves volt. És elvileg kedden is esett, így mára elég sok érett paradicsomunk lett. A cukkini kezd kifulladni, mindössze 1 darabot termett a héten. 
Kiástam a krumplit is. Nem lett túl sok, de nem csoda, mert még mindig tele van a föld szeméttel. Igazából alig tudtam kiásni, mert folyton kőbe, cserépbe, tányérba, üvegbe ütközött az ásó. Párszor azért jól lakunk belőle.

Újra elkészült az üveg az asztalra. Hát, nem lett tökéletes, de biztos, hogy nem küldjük vissza. A lábak jók is lettek, már csak azt kell kitalálnunk, mivel töltsük ki az üveg és a vaskarika találkozási pontját (körét). Egyelőre szilikonnal húztuk ki, de eléggé elüt mindentől.

A hétvégét a koszorú betonozás előkészítésével töltöttük. Nem volt túl sok időnk, mert szombaton délelőtt még fel kellett tennünk Benit a táborozós buszra. Most 3 hétig nem látjuk. 
Először meg kellett csinálni az áthidalók helyét, aztán megcsinálni a vasalást. Szombat estére nem végeztünk az egésszel, vasárnap délelőttre megmaradt a negyede.


Vasárnap reggel gyorsan befejeztük a vasalást, majd jöhetett a bennmaradó zsalu felszerelése. Nem tűnt bonyolultnak, de azért egy építkezésen semmi sem egyszerű. Este 6 lett, mire mindennel végeztünk.

Először a tartó síneket kellett felszerelni.

Aztán jöhetett a szigetelés.

Végül a szigetelést rögzíteni kellett a vasaláshoz, hogy megtartsa a beton súlyát.

A lényeg, hogy készen lett. Lehet végre a koszorút betonozni. Csütörtökre van beütemezve és a faanyag is akkor érkezik a tetőhöz Szlovákiából.

A paradicsom csodával határos módon, nem száradt ki a héten. Sőt, a hétvégén már fogyasztani is tudunk belőle. (nincsenek gyerekek, nincs rendes ebéd se. Csak egy gyors virsli, mert haladni kell.)

A kukorica is növöget, rekordtermés lesz az idén. Tavaly egy cső sem volt, mert félúton megállt a fejlődésben a kukoricánk.

A madárka is nálunk lakik még. Úgy látszik, a fürdővel nem  volt megelégedve, mert átköltözött az előszobába. Nem fog örülni neki, ha visszajönnek a gyerekek és újra ott fogunk csocsózni.

A héten elmaradt a munka a nyaralás miatt. Volt helyette strandolás, kert mozi, duma színház, viadukt nézés, papagáj kiállítás, társasozás. 

És kiderült, hogy Betti nem is annyira tériszonyos, mint ahogy eddig mutatta.

Végül nem bírtuk ki, hogy ne menjünk a házhoz a nyaralás miatt. Volt nálunk egy csomó cucc, aminek végállomása Mikola és a Balatonról nem is volt sokkal hosszabb oda az út, ezért csak egy kis kitérő után jöttünk haza. Megöntöztük a paradicsomokat, a kukoricát és a cukkinit. Csocsóztunk, pizzát sütöttünk, filmet néztük. Ismét öntöztünk, aztán haza jöttünk. Már a kukoricán is növekednek a csövek és a paradicsom is sárgul, nem lenne jó, ha most száradnának ki.

Porfix sajnos megint nem érkezett a tüzépre, állítólag a héten érkezik a kamion. Szerencsére minket ez már nem érdekel, mert szombat reggel a boltból haza felé menet szóba elegyedtem egy helyi lakossal, akitől megtudtam, hogy Kemencén is van tüzép. Igazából nem én elegyedtem szóba vele, hanem ő velem. Rendszeresen érdeklődik hogy állunk, ha az udvaron talál minket. Most a ház előtt futottunk össze, egyből meg is is állt érdeklődni.

Reggeli után el is ugrottunk Kemecére. Eredetileg fáért mentünk, eszembe se jutott, hogy porfix is lehet. Fa nem volt, de cserébe porfix igen. Szóval nem teljes hiány van, csak béna a kiszállítás, ugyanis ő nem ilyet rendelt, de ezt kapta. A mi tüzépesünk meg hiába vár rá hetek óta.

Szerencsénkre a 25 darab be is fért a kocsiba, nem kellett 2x fordulni. És így végre a fal is elkészült.

Lehet előkészülni a koszorú betonozáshoz. Vettünk bent maradó zsalut, mert lusták vagyunk és nem akartunk szenvedni a készítéssel. Így meg egyből szigetelve is lesz, már csak a beton tartóoszlopoknál lesz hatalmas hőhíd. 

Hétközben varrtam párnákat az ülőkékre. Asztal még mindig nincs, gondolom a reklamáció után újra a sor végére kerültünk és a 3 hét a minimum. Reméljük, szabira ezért nem most mennek. 

Szombat délután készítettem egy állványt is a maróasztalnak. Eddig 2 bakon állt, de azok már szétestek, ráadásul keresztben semmit sem tartotta, ezért kicsit meggörbült. Így marni sem lehetett rendesen, mert az anyag közepén nem ért olyan mélyre, mint a szélein. 

Ma leszedtük az első eper termésünket. 2 egészen apró szem volt. 

És 2 szem paradicsomunk is volt.

Valami pofátlan dög körülnézett a padlásunkon és széttúrta a szigetelést. Remélem szenvedett egy kicsit a közetgyapot miatt utána és többet nem jön vissza.

Valami a hőszivattyú külső egységén is leszedte a szigetelést. Remélem, azért a házba nem járnak be.

Sanyi szombaton befejezte a fal tetejét. Szerencsére a meleg elviselhető volt, így tudott kint dolgozni.

Falazó elem még mindig nincs, de állítólag a jövő héten érkezik. Kíváncsian várjuk. Addig is lehet készülni a koszorú betonozáshoz. Sanyi vasárnap kihordta a sittet és meghajlította a vasakat.

A héten kivételesen nem volt eső. A paradicsomokat már ez is megviselte, kicsit kókadoztak. Az eper ismét elszáradt, pedig már majdnem megérett pár szem. A cukkini jól viselte az öntözés hiányát, folyamatosan terem. Ennek csak a gyerekek nem örülnek, mert rakott cukkini volt az ebéd szombaton. 

A héten visszakaptuk a kölcsön adott tévénket, amit egyből el is vittünk a házhoz. Múlt héten Áron egész nap Tom és Jerry-t nézett a projektoron, így egész nap be volt sötétítve. TV-vel egy kicsit könnyebb lesz. És ha már TV van, kell neki egy állvány is. Gyorsan csináltam is egyet. Az ablaknak szánt faanyag levágott széleiből tudtam még egy állványnak valót menteni. 

Kivételesen nem zöld lett, annak ellenére, hogy van még a festékből. Világoskék-sötétkék páros választottam. Még lila festékem is van, azt is ki kellene próbálnom végre. 

Lassan kirepül a második adag kismadár is. A leendő fürdőben laknak most. Csocsózás közben hallgathatjuk ahogy kaját követelnek, be nem áll a szájuk.

Mióta meg van a csocsóasztal nem is társasoztunk. Még le se nyeljük a reggelit, de a gyerekek már mennének játszani. Rendszerint ebéd után is van pár meccs és a nap végén is. Kell egy ventillátor, mert a gyerekek már alaposan megizzasztanak néha. 

Múlt héten felszereltünk egy mágneses szúnyoghálót, aminek az lett a nem várt mellékhatása, hogy Betti végre nem járkált ki-be kedve szerint. Néha pancsolás után egyből besétált és összevizezett mindent. De a szúnyogháló végre kint tartotta. Sajnos minden csoda 3 napig tart. Beni ma megmutatta neki, hogy lehet átmenni rajta és sajnos megértette. 

Szombat este kiderült, hogy süni is lakik nálunk. Mozizás közben feltűnt, hogy Betti nagyon ugat és hívásra sem jött oda. Mivel már sötét volt, nem láttam mi baja, azt hittem belegabalyodott valamibe, mert a hőszivattyú külső egysége mellett hasalt és ugatott. Visszamentem elemlámpáért. Kiderült, hogy egy tüskés kis kupacot ugat. Mivel ilyenkor egyáltalán nem hallgat ránk, kénytelenek voltunk karban bevinni. Ma indulás előtt még tettem ki 2 helyre vizet a süninek, mert gondolom nem sok helyen talál, ha nem esik.

A hétvégén falazással haladtunk. Én sem csináltam mást, mert Sanyinak kellett a lelki támogatás, hogy a 35 fokban falazni tudjon. Én hordtam és mostam neki a téglákat, egyébként meg csak üldögéltem a napon vagy az árnyékban. De hatásos volt munkafelügyelői tevékenységem, mert sokat haladt a fallal.

A sarok kész, most már csak a régi fal tetejét kell kiegészíteni. És persze reménykedni, hogy végre érkezzen porfix a tüzépre és be tudjuk fejezni az új falat is.

A héten az üveg is elkészült a kerékre. Csak pénteken mentünk el érte. Sanyinak korábban el kellett jönnie a munkából, mert csak 3-ig (esetleg 4-ig) vannak. 3-ra odaértük, rápróbáltuk az üveget a kerékre, majd üres kézzel eljöttünk. Nem sikerült megérteniük a feladatot. 2 kört kellett vágni rá, mert 2 kiálló rész miatt nem feküdt volna fel a külső körre az üveg. Vágtak is 2 lyukat, a középsőnek a méretét is eltalálták. De a szélső kisebb körnél a hasukra ütöttek és vágtak valamit. Jóval kisebb volt mint a keréken lévő kerek rész. Pedig direkt oda vittük a kereket és ott is hagytuk, nehogy mérési pontatlanság miatt ne legyen jó. Remélem, most nem kell újabb 3 hetet várnunk.

A héten hatalmasra nőttek a cukkinik. Ennyit meg sem tudunk enni. Még jó, hogy csak 2 kelt ki a 4-ből. A paradicsomok is teremnek már, remélem lassan be is érik. Elvileg apró méretű paradicsomfajta, de az uborkás tévedés után én már csak akkor hiszem, ha látom.

Szomszédtól kaptunk egy tál málnát ma is és a múlt héten is. Az első tál epret még pénzért adta, de mióta kölcsönadtuk egy hétre a betonkeverőt, ingyen kapunk minden héten valami gyümölcsöt. Az epre már leérett, így most málnát. 

Ibolya a héten felvilágosított, hogy az nagy levelű növény, amit mi uborkának hittünk, az valami tök féle vagy esetleg cukkini. A csomagoláson saláta uborka felirat szerepelt, szóval minket átvertek. 
Péntek este ki is derült, hogy cukkinit nevelgettünk. 5 nap a semmiből egész jó méretű cukkinik nőttek.

Már a paradicsomon is van pár apró termés. A krumplit a sarokban valami rendszeresen letapossa és már nem is tudta összeszedni magát, ezért megnéztük mi van a föl alatt. Voltak helyes kis apró és kifejlett példányok is. A krumpliból, a borsóból és a cukkíniből készült az ebéd. (A csirke és a hagyma bolti.)

Hosszú kihagyás után újra van csocsóasztalunk. A héten megleptem magunkat vele. Úgy terveztem, hogy majd én csinálok egyet. Össze is válogattam az alkatrészeket (rudak bábúkkal, csapágyak, pálya stb.) és mire a végére értem az összeg nagyobb volt, mint egy vadiúj asztal ára. Ezért úgy döntöttem, hogy készen veszünk egyet. Hétfőn megrendeltem, csütörtökön el is hoztuk és már csak össze kellett rakni pénteken. 

Szerencsére a gyerekek is szeretnek játszani és egész jól megy nekik. El is maradt a társasozás a hétvégén, viszont egy meccsre gyakran volt idő.

Szombaton végre nekiálltam az ablakoknak. Az első lépés a megvett szélezetlen borovi fenyő darabolása volt. Rá is ment a napom és néha Sanyi segítsége is kellett, mert a 1,5 méteres darabokat már nem tudtam egyedül felszeletelni. A szélezés még ment egyedül.

Látszólag elég nagy kupac lett belőle, de szerintem örülhetünk ha 4 komplett ablak kijön belőle.
2 féle keresztmetszetűt vágtunk, külön a keretnek és az ablakszárnyaknak. Le is kellett kennem faanyagvédőszerrel, mert a kérgén voltak apró lyukak és alattuk kis halmok. Szerencsére a belső részeket még nem támadta meg semmi. 
Vasárnap már nem foglalkoztam ezzel. Gazt nyírtam, főztem és szórakoztam a felsőmaróval. A gyerekeknek csináltam 1-1 dobókockát, magamnak pedig egy fatálat vagy inkább tálcát, amire a mosogatószeres flakont és szivacsot lehet tenni. A jelenleg használt kosárnak új funkciót találtam. 
Elég nyomi lett szegény, mert minél többet martam ki a közepéből, annál jobban felpöndörödött a 2 vége. Ezért nem is lett sík a belül az alja. De a mosogatószernek ez is jó lesz. (Ez még mindig a pult leeső darabjából van)

Falazóelemet még mindig nem tudott szerezni a tüzépes, Ha a héten nem érkezik meg az asztal üveglapja, akkor veszünk porfixet a praktikerben. Nem fér be annyi, amennyi kell, de 2 hétvégé alatt tudunk eleget vinni.

Porfix hiányában Sanyi a régi falszakaszt építette vissza.

És haladt a tartóoszloppal is.
 

A fényképezőgép sajnos lemerült vasárnapra, ezért a telefonommal kellett képeket csinálnom. Majdnem az összes homályos lett, de cserébe jó nagy méretűek. 

Az uborka lassan átveszi az uralmat a kiskertünkben. A levelei már hatalmasak, de még nem virágzik. A paradicsom, az eper és a borsó is növekszik és virágzik. Az első adag borsót már szüretelni is lehetett. A kukoricát mindig kifelejtem, pedig az is van. Az eperrel osztoznak a területen.

Az üveglap nem készült el a héten, viszont én befejeztem az ülőkéket is. 

Az ülőlapokat fehérre festettem, mert rétegelt lemezből vannak és nem olyan dekoratívak, mint a lábak. Így legalább megy az éjjeliszekrényhez. A legnehezebb rész az ülőke projektben a kemény fák csiszolása volt. Körfűrésszel szeleteltem őket, de a gyalulás kimaradt, mert már így is kevés volt az anyag. A körfűrész nyomokat nem kevés munka volt eltűntetni a tölgyről és a juharról is.

Először a lábakat összefogó H-kat gyártottam le, majd a lábakat és aztán jöhetett az összeállítás. 
Akár hány szorítót vesz az ember, valahogy soha sincs elég. 

Vasárnap délután még a rendrakásra is marad idő. Végre körbe lehet menni és a szerszámaimat is megtalálom.

Tegnap, mikor a lábat daraboltam a gérvágóval, egyszer kilőtt egy darabot. Látszólag nem volt benne csomó, de valami mégis volt. Kiszakadt belőle egy nagy darab. Aztán ma takarítás közben kiderült, hogy nem csak a fa sérül, hanem akkora erővel lőtte el a darabot, hogy az egyik alkatrész is eltört. Eddig csak a körfűrészhez öltöztem be teljesen, de ezután a gérvágóhoz se ártana.

Az építőanyag hiánnyal egyre többször találkozunk. A falazáshoz szükségünk lett volna még pár darab porfixre, de a tüzépes nem tudott szerezni. Még másfél sor hiányzik a hátsó falon. 

A felhasználható anyagunk viszont teljesen elfogyott.

A betonoszlop is nőtt egy kicsit. Szerencsére cementet még tudtunk szerezni, így legalább betonozni lehet még egy darabig.

A kismadarak most a leendő fürdőbe költöztek be. Gondolom a padlás fele közlekednek. Kinyitottam nekik az ablakot, hogy ne kelljen kerülniük. Nem tudom, hogy megtalálták-e, mert tegnap a műhelyen át jöttek be. Rárepült a hálóra, ami ettől lehajlott és simán berepült felette. Nincs esélyünk velük szemben. Szerintem még akkor is nálunk fognak fészkelni, ha már teljesen kész a felújítás. Mindig találnak egy új bejáratot.

Hála az esős, de napos és meleg időjárásnak a növényeink egyenletesen fejlődnek. A magányos paradicsom már virágzik is és a borsón megjelent a termés is. A krumpli és az uborka is egyre nagyobb.

Péntek este megtettük, amit már régen meg kellett volna, árnyékolókat szereltünk az ablakra. Már karácsony környékén megvettük, de nem tettük fel, mert nem volt hova rögzíteni. Most gyorsan összedobtunk egy ideiglenes keretet, amire fel lehetett erősíteni. Végre nem kelünk a nappal és nem kell az esti filmezéssel megvárni a teljes sötétséget.

A műhely építés is haladgat. Kicsit lassítja a dolgokat, hogy a délelőttjeink nagy része elmegy a sokáig alvásra (néha éjfél körül fejezzük be az esti mozit) és a társasozásra. És persze az ebédre, mert még meg is kell főzni. De azért a munka is haladgat. 

A hétvégén elkészültek a beton pillérek és az alap is egy újabb oszlopnak. A fal is tovább épült.

Én továbbra is fáztam a hétvégén. Elkészült az asztal lába. Az üveg sajnos még nem, de remélem, a héten az is meg lesz. 

Ha mindent jól mértem le, akkor ha megérkezik az üveg és visszakapjuk a kereket is, akkor csak rá kell helyezni a lábra és kész, lehet is használni. 
Az asztalhoz székek is kellenek, különben nem tudunk leülni, ezért nekiálltam 4 ülőkét készíteni. Nem csak az asztallábhoz volt elég a juhar, hanem még az ülőkékre is maradt. Ahhoz képest, hogy 21e forintot fizettünk érte összesen, a vizsgaremeken kívül még egy csomó mindenhez tudtam belőle használni. És még mindig van egy felszeleteletlen darab. A juhar mellett még egy kis tölgyet is felhasználtam az ülőkékhez. A tölgy pedig a konyhapult mosogatómedencének kivágott darabból volt. Gyúródeszkának szántam, de ketté volt törve és eddig nem jutottam el a megragasztásig. Most már nem is fogok.

Ez a prototípus, még 3 ilyen kell. Az íve elméletileg megegyezik az asztaléval és teljesen befér majd a lábak közé.

Szombaton befejeztem az íróasztalt. Már csak a fiók hiányzott. Vettünk széket is hozzá. Persze a fiúk egyből összevesztek, hogy kié az új asztal és szék. 

A héten elvittem a kereket az üvegeshez, hogy vágjanak rá üveget. Nem volt egyszerű, mert nagy is és nehéz is, de mivel kell rá 2 darab kivágás is, jobb volt helyszínen rendelni. Kb. 3 hét mire elkészül, addig van időm megcsinálni a lábakat. Találtam is hozzá már faanyagot hátul a fakupacban. Volt még pár gerenda. Látszólag szörnyű állapotú mind, de mikor tüzifának akartam felaprítani, kiderül hogy belül még teljesen jó. 

Feldaraboltam, kicsit meggyalultam, levágtam a kiálló szögeket és lekentem lenolajjal.

Sanyi végre tudta folytani a falazást. Péntek este még tele volt a fészek, de szombat reggelre kirepültek a kismadarak. 

Gyorsan le is bontotta a tetőt és a fal egy részét, nehogy újra itt rakjanak tojásokat. Sajnos a tüzépes nem jó zsalukövet szállított és szombaton nyitva sem voltak, hogy becseréljük, ezért a betonoszlopot a sarkon nem lehetett folytatni. 

A gyereknap miatt vasárnap ebéd után már abba is hagyta a munkát. A gyereknek társasozás volt ígérve délutánra. 

A veteményes kivételesen fejlődött a héten az esőnek köszönhetően. A krumpli és az eper már virágzik. A nagyobb borsó is, amit szombaton sajnos valami letaposott. Az uborka is nagyot nőtt és már a kukorica is felismerhető. Egy kicsit a paradicsomok is megerősödtek.

A héten sajnos nem esett és ez a paradicsomokat kicsit megviselte. Életben maradtak, de semmit sem nőttek. Nem megy ezeknek a szabad élet, bezzeg amíg a szobában voltak minden nap szemmel látható volt a változás. Az egyetlen tő, ami erősödött az az, ami egy betongyűrűbe van ültetve és a ház mellet tanyázik.

Az egyik uborka eltűnt, így már csak 2 maradt. De azok legalább nőnek. És kibújt a kukorica és újabb borsó is. Az is lehet, hogy nem minden borsó, mert biztos, hogy nem vetettem 3 sornyi borsót, de egyelőre annak néznek ki.

De legalább a kismadarak szépen fejlődnek. 


A szombat délelőtt tervezgetéssel telt el. Sanyi azt próbála meg kitalálni, hogyan legyen a koszorú és a tetőszerkezet a műhelyen. Nem is olyan egyszerű, hogy lejtésnek is kell lennie és be kell férni-e egy normál garázskapunak is a ferde tető alá. De azt hiszem, végül kitalálta. Egyelőre most falbontás van. A régi fal teteje már csak egymásra halmozott téglakupac volt, javítani kell. És az ablaknyílás is rossz helyen van, mennie kellett.

Míg Sanyi a tetőt, addig én egy újabb bútordarabot tervezgettem. Kell egy íróasztal, ha nyáron le akarunk költözni a gyerekekkel és nekem onnan kell dolgoznom. Mivel Sanyi tudott nélkülözni, mehettem a műhelybe. Mostanában valahogy mindig ott kötök ki, pedig annyi mást is kéne csinálni. 
A gyakorlás és a dominózó meghozta eredményét, határozottan gyorsabb lettem. Már nem kell 3 hétvége egy bútorhoz. Ha nem lógtam volna el a szombat délelőttöt, akkor készen is lettem volna az asztallal. De így a fiókot nem sikerült befejeznem. 

Vasárnap már nem csak bontás volt, hanem építés is. Sanyi pótolta a kövek között a habarcsot, jövő héten jöhet a visszafalazás.

Péntek este "gyorsan" lefestettem alapozóval a cipőspolcot. 1 réteg alapozó felkenése majdnem 3 órát vett igénybe. A krétafesték és a lakkozás már gyorsabban ment, így szombaton ebéd után be is tudtuk állítani a helyére. És ha már megbolygattuk a sarkot gyorsan felszámoltuk a szerszámos részleget is a szobában.

A kanapé visszakerült a bejárathoz, az ágyak pedig a kanapé helyére. Rengeteg hely lett a szoba közepén, táncolni is lehetne.  (Áron próbált elbújni. Félig sikerült.)

Amíg én alapoztam pénteken, Sanyi lekente a vízszigetelést az alapra, hogy szombaton ő is tudjon egyből a falazással kezdeni. Csak előtte még elugrott zsalukőért a tűzépre. Mivel nagy garázskapu lesz, azért úgy döntöttünk, hogy beton pilléreket teszünk a sarkokra. 

Vasárnap én kicsit kertészkedtem. A paradicsomok sajnos nincsenek túl jó állapotban. Szerinem ez a hét kritikus lesz, elválik, hogy megmaradnak-e vagy sem. A héten nem nőttek semmit, és pár levelük is elsárgult. De még élnek és vannak zöld részeik. 
Az eprek viszont feltámadtak. 1-2 egészen megerősödött és a többi is újra kihajtott. Gyorsan ki is ültettem őket, hátha a szabadban jobban boldogulnak. 

Mellé ültettem a magról vetett palántákat is. Ugyan akkor vetettem őket, mint a paradicsomokat, de tized olyan gyorsan nőnek.

Legalább a krumplira nem lehet panaszunk. Folyamatosan nő és egyre bokrosabb. Pár tő borsó is kihajtott és a múlt héten vetett uborka is. 

Míg én a növényekbe próbáltam életet lehelni, Sanyi elkezdte a falazást. Kicsit később én is beszálltam. A nap végére 2 sorral készültünk el.

És most megint várnunk kell a folytatással, míg kirepülnek a kismadarak. Tavaly Áron szobájába fészkelt a rozsdafarkú, akkor az ajtó befalazást kellett miatta halasztani. (Korábban a farostlemezt nem tudtuk leszedni a födémről, mert akkor ott laktak). Ősszel az ablakokra tettem hálót, hogy ne tudjanak megint beköltözni. Idén a kinti WC-be raktak fészket, ami nem is lenne gond, mert nem használjuk. Csakhogy a kinti WC fala abból a porfixből van, amiből most a műhely falát kéne építenünk. Nem tudjuk elbontani, míg ki nem repülnek ezek:
Kíváncsian várom, jövőre milyen munkát szabotálnak.

Megint a gyerekek nélkül voltunk a hétvégén. Pénteken elvittük őket Nagybarcára, ahova évek óta járnak a "Sima" nagyiékkal. Mi csak leadtuk a gyereket és mentünk dolgunkra. A waze Szlovákián át vitt minket Mikolára. Én ennyi őzet egész életemben összesen nem láttam, mint ezen az úton. Pár kilóméterenként volt jónéhány példány belőlük. Szerencsére nem rohangáltak ész nélkül keresztbe az úton, hanem békésen legelésztek. Láttunk még kutyát, macskát, nyulat, rókát, fácánt, tehenet és sünt is az út mentén vagy az úton. 

Sajnos a kihagyott hétvége megviselte a növényeket. Az eprek teljesen kiszáradtak, talán 1-2 tő megmarad. A veteményesben a krumplin és pár borsón kívül semmi sem hajtott ki, ezért szombat délelőtt beszántottuk az egészet és újra vetettünk. A föld még mindig tele volt törmelékkel, a 4nm-ről 3 kisvödör törmeléket szedtünk még össze. 

Kiültettem a paradicsom palántáimat, vetettem hagymát, borsót és uborkát. Sajnos a kukorica vetőmagokat csak akkor találtam meg, mikor készen voltam és nem maradt üres hely. Ebéd előtt még gyorsan a gazt is levágtam az udvarban, mert 2 hét alatt kb. fél méteresre nőtt.

Délután nekiálltam a cipőtartó elkészítésének. Nagyon kis hely van az ajtó mellett, ahova bútort tehetünk, ezért lesz egy cipőnyi alapterületű 2 méter magas tartó. 

A felületkezelésre már nem volt idő, az a jövő hétre maradt. Nem volt egyszerű az összeállítás, mert mindent olyan pontosra vágtam, hogy sehol sincs illesztési hézag. Ragasztani akartam a polcokat, hogy stabilabb legyen, de annyira szorosan illeszkedik, hogy már szétszedni sem lehetett száraz összeillesztés után, ezért az kimaradt. 

És végre elérkezett az a pillanat is, mikor a ház már nem különálló részekből áll. Sanyi kibontotta a 2 részt elválasztó falat.

Végre nem kell az udvar felé közlekednünk és ráadásul nagyon jól is néz ki. Ellátni a ház egyik végéből a másikba.

Sajnos fényképen nem látszik igazán, hogy milyen a hátsó szóbából végignézni a 30 méteres házon.

A hátsó szomszéd árulja a házat/telket. Jelenleg 2 telke van egymás mellet és mindkettőn van egy ház. Egyben tudta csak megvenni. De mivel nincs szüksége 2 házra, a mögöttünk lévőt árulja. Szóval ha valaki a szomszédunk szeretne lenni, itt a soha vissza nem térő alkalom. 6 milliót kérnek érte, de lehet alkudni. 

A hétvége az Ultrabalatonról szólt. Futás szombaton, futás vasárnap hajnalban, kevés alvás, sok autózás.

Sanyi és Balázs csütörtökön reggeltől estig keverte a betont, így sikerült elkészülniük. Sanyi még kedden bezsaluzta, ezzel már nem kellett foglalkozniuk.

Majdnem elhasználták az egész raklap cementet. 

Szombaton befejeztük a szekrény ajtaját is. Nem volt egyszerű zsanért találni és aztán felszerelni sem. Állítási lehetőség ezeken a fajtákon nincs, így nem pontosan ugyan akkor a rés minden oldalon. 

Amíg száradt a festék elmentünk az Ipolyhoz uszadékfát keresni. A fémkerékből készülő asztalhoz kell lábnak valót találni. Nem találtunk semmi használhatót, bár láttunk egy fél őzlábat, de túl alacsony lett volna vele az asztal.

Betti meg is mártózott a vízben.

Végül a saját kertünkben találtunk használhatónak tűnő anyagot. Kivágtuk az udvar hátsó sarkában a dzsungel maradék részét.

Egy-két vastagabb ág jó is lehet, ha kiszárad és meg lehet hámozni.

Vasárnap Sanyi még gyorsan előkészült a falbontásra. Itt lenne az ideje összenyitni a ház két részét. Nem túl praktikus, hogy a műhelybe a lakótéren keresztül lehet csak bejutni. A leendő falnyílás felett betonozott egy kis áthidalót. Van boltív, de az oldal kicsit meglazult, ezért meg kellett erősíteni.

Hazafelé Nagymaros után beszereztük az idei első eperadagot is. Nem csak szép (és drága), de finom is.

Az iskolában csütörtökön kezdődött a tavaszi szünet, ezért mi is is szabadságot vettünk ki. Szerdán munka után elvittük a gyereket a "Sima" nagyiékhoz és csak szombaton kaptuk vissza őket. Lassan túl nagyok lesznek ahhoz, hogy valamelyik nagyszülőnél töltsék a szüneteket. 

A tavaszi szünet ma véget ér, de mi egész héten szabadságon vagyunk. De mivel a gyereknek iskolába kell mennie, ma vissza is kell mennünk Pestre. 

Sanyi haladt a műhely alapjának ásásával. Rengeteg követ kitermelt. Szerintem már elég lesz arra, hogy végigrakjuk vele a telekhatárt. 

A betonozást is elő kell készítenie, mert a hét második felében Balázzsal megcsinálják az alapot. Nagyon sok beton kell és velem nem haladnánk elég gyorsan. Balázs viszont olyan gyorsan keveri a betont, hogy biztosan végeznek 1 nap alatt. 

A csonka falszakaszt szeretnénk megtartani. Egy darabot le kellett bontani belőle, mert már nagyon régóta ki volt téve az időjárásnak és egyes kövek szétfagytak. Szerencsére a szomszéd felőli rész jobb állapotban van, csak a tetejét kell újrafalazni. 

Miután elkészült az ágyneműtartó láda úgy éreztem, hogy nagyon nagy szükségünk van egy ruhás szekrényre is. Pénteken annak álltam neki. Sanyival meggyalultuk a faanyagot, én aztán leszabtam. 
A körfűrész pontatlansága miatt az illesztések sose lettek tökéletesek, ezért vettünk egy dominózó gépet. A dominó olyasmi, mint a tipli csak nem kör metszetű, hanem elipszis (majdnem, de az oldala egyenes). Ezzel sokkal pontosabb kötést lehet csinálni, nem kell annyit csiszolnom a végén. 

Rengeteg időt is megspóroltam vele, nem ment el egy napom a csapok kialakítására. 

Az oldal- és hátlemez helyének kimarásánál Sanyi is segített. Csak egy kis kézi maróm van, de ez is olyan erős, hogy két kézzel  tartva is gyakran megdobaj az anyagot és pontatlan lesz a marás. Már örülök, hogy nem vettem meg a normál asztali marót, mert végül nem is mertem volna használni. 

A ragasztáshoz már többször szükségünk lett volna hosszú szorítóra. Mivel majd az ablakgyártához is kell, ezért vetem olyat, amit 3/4-es csőre lehet rátenni. A kész szorítók borzasztó drágák. Ez így töredékébe került és még működik is.

A belső és a nem látszó részeket szürke vékonylazúrral kentem le. Ez tartalmaz faanyagvédőszert és nem kell hozzá alapozó sem. Tervben volt, hogy kívülről is ezzel kezelem, de a rétegelt lemezen foltos lett, ezért a B tervet választottam. Vettem több színű krétafestéket, a fiúk most a zöldre szavaztak. Elvileg a krétafestéket csak fel kell kenni, de én mégis lealapoztam a felületet előtte. 

Az alapozó jóval olcsóbb, mint a krétafesték és így elég volt a zöldből egy réteg. Nem fedett teljesen, de a krétafesték amúgy is rusztikus külsőt ad a bútornak, így nem probléma hogy helyenként látszik a fehér alatta.

A krétafesték magában sérülékeny, ezért lakkal vagy wax-al kel lekenni. Mi az utóbbit választottuk. Ezt rá lehetett bízni Áronra, mert nem lehet elrontani.

Mindenkinek jut egy saját polc:

Az ajtó még nem készült el. Pántokat is kell vennünk és a rétegelt lemez is elfogyott. Ajtó keretét már előkészítettem. Volt még egy kis maradék lambéria, azt használtam fel. Könnyű és alapból van rajta nút, nem kell se a gyalulással se a nút marással foglalkoznom.  Az ajtó keretet is dominózni fogom.

Mivel a saját igényeinkhez igazírhatom a bútoraikat, így az sem jelent problémát, hogy a fal melletti árok ellenére be lehessen tolni őket a falhoz.

A kertünk még nem igazán éledezik. Egyedül a krumpli bújt ki és a bent nevelgetett paradicsom palánta növöget. Azért jó lenne ha valami kikelne, tavaly legalább borsónk és napraforgónk volt.

Csütörtökön befejeztük a sötétítőt is fénycsatornára. Régebben árultak hozzá gyárit, de egy ideje már nem, ezért maradt a barkács megoldás. 

Szombaton befejeztük a ládát. Sokkal egyszerűbbé vált a reggeli és az esti ágyazás. Eddig ikeás zippzáras tárolókba pakoltuk az ágyneműt, minden alkalommal úgy kellet beleküzdeni, és az ablak nyílásba halmozva tároltuk. 

Áron segített a végső összeállításnál.

Vettem rá szivacsot és varrtam hozzá huzatot. Ha végre leglettejük a falat és nem fog már morzsolódni a vakolat, lehet majd üldögélni az ablakban. 

És ha már elővettem a varrógépet és kint sem lehetett dolgozni az eső miatt, megvarrtam a függönyöket a fénycsatornákra. Sanyi közben felette a karnist hozzá. Legalábbis az egyikhez, mert valami rejtélyes oknál fogva fele annyi tartót vettünk, mint amennyi kell. És még valami karikát is varrnom kell a függönyre, hogy a földön állva is el lehessen húzni valamivel.

Vasárnap végre napsütésre keltünk. El tudtam vetni a hagymát, ami a héten érkezett meg. És megcsinálhattuk az "üvegházat" az eperpalántáknak. A palántát rendeltem és az agámák terráriumát használjuk üvegházként. A tetejére fóliát kellett tennem, mert csak rács van rajta, de az oldalai üvegek. 

Sanyi folytatta az alap ásást. Jövő héten tavaszi szünet lesz és a következő hét végére végezni kellene a betonozással, a sáv alappal és a szerelő betonnal is. 

Lassan halad, mert Sanyi kiszedi a meglévő kő alapot. Szépen nő a kőkupac, Ezek csak a kisebbek, a nagyokat máshol gyűjtjük. 

Az eső miatt kinti munkával nem lehetett haladni, ezért mindketten az ágyneműtartóval foglalkoztunk. Annyi teendő van egy bútorral, hogy csak repülnek a napok és még mindig nem vagyunk kész. A szombat a marásokkal és az összeállítással telt el. Ma pedig a felületkezeléssel haladtunk. Mivel a szavazás miatt időben haza kellett érnünk, ezért korán indultunk, nem sok mindenre jutott idő. Ráadásul a festék is kevés lett, még vennünk kell egy flakonnal.

Az asztal, amit Sanyi csinált nekem a felsőmaróhoz:
Először a láda alját képező rétegelt lemeznek kellett falcot marni, majd az oldallapoknak árkot. Összeállítás után pedig ki kellett vésnem a pántok helyét.

Sok-sok csiszolás után, a belsejét fehérre, a külsejét szürkére festettük, a tetejét pedig pinkre (pirosra akartuk, de a festék nem egészen olyan színű, mint a mintán). Jövő héten még lakkozni kell és kész.

Temetést is kellett tartanunk a hétvégén. Beni agámája a héten elhalálozott. Beletettem egy cipősdobozba és tegnap eltemettük a kertben.

És érkezett egy megfejtés is a kerekünk funkciójára. "Kutyás" papa szerint ez egy szecskavágó rész lehetett.

Mivel szombat munkanap volt, így csak rövid hétvégénk volt a háznál. Pedig már szombaton is olyan szépen sütött a nap, hogy sokkal szívesebben lettem volna a ház udvarán, mint a lakásban. De szerencsére még fent volt a nap, mikor odaértünk és vasárnap is gyönyörű idő volt.

Kicsit letakarítottam a kereket, amit múlt héten találtunk a földben. 

Még mindig nem tudjuk mi lehet ez az óriási jing-jang szimbólum. De már csak egy kis felületkezelés, egy üveglap és egy láb kell neki és kész az asztal. Van rajta egy "HF" és egy "250" felirat. Kíváncsi vagyok előkerül-e majd a többi darabja is, mikor az egész keret felássuk. 

Sanyi elkezdte kiásni a műhely falának alapját. Lassan tudott csak haladni, mert a kövek és téglák között üveg is volt a földben. Ezeket mind szét kellett válogatni, mivel a föld megy a gödörbe, a téglák a sitt halomra, az üveg a szemétbe és a köveket pedig külön gyűjtjük, mert jók lesznek még valamire. 

Én, mikor nem a földet és rozsdát szedtem le a kerékről, az ágyneműtartó szekrénnyel haladtam tovább. Eljött az ideje, hogy használjuk a hosszlyukfúrót a gyalu oldalán. Szuper, hogy van egy jobbra-balra és előre-hátra is mozgatható kis asztala. Eddig állványos fúróval fúrtam a csapréseket, de elég macerás volt  minden lyuk után kioldani a rögzítést, egy fúrószár átmérőnyivel arrébb tenni a munkadarabot, majd újra rögzíteni. Most egy rögzítéssel végig tudom fúrni az egészet. Csak egy gond volt vele. Más a forgásiránya, mint a fúróknak, így vennünk kell hozzá balos készletet. (Vagy jobbost, ha a balos az amit általában kapni lehet.)

Mostanában semmi konkrét tervünk nincs az elvégzendő munkákkal kapcsolatban, így azt csinálhatjuk, ami épp eszünkbe jut. Szombaton úgy döntöttünk ideje végre befejezni a fénycsatornákat. A tetőnyílások már rég készen vannak, de a cső és a benti nyílás még nem. Fel kellett szedni a szigetelést, kivágni a párazáró hőtükrös fóliát és aztán nyílást vágni a lambériára.

Aztán már "csak" be kellett illeszteni a benti elemet és meg kellett építeni a csövet. Végül még egy csomó időt elvitt a párazárás és a szigetelés helyreállítása.
Van egy fénycsatorna a konyha részen és egy a bejáratnál. Már csak a sötétítést kell megoldanunk, mert reggel a nappal ébredünk.

A mai napot a kertre szántuk. Vettünk egy rotakapát. Sanyi a kert egy részét fel is "ásta" vele. Nem ment gyorsan, mert rengeteg szemét van a földben. Építési törmeléket eddig is találtunk, de most téglánál nagyobb dolgok is előkerültek. Pl: 1 cm vastag fémlemez és valami hatalmas kerék.

Nem tudjuk, mire használhatták, de nagyon menő ezért megtartjuk. Majd csinálunk belőle aszalt vagy valamit ilyesmit. 
Vetés közben is folyamatosan találtunk még kisebb üveg- és műanagy darabokat és persze rengeteg követ.

Vetettünk krumplit, répát, petrezselymet és paradicsomot. Vagy kikelnek és megmaradnak vagy nem. Még venni kéne borsót, hagymát és uborkát. Kukoricánk van, de azt csak áprilisban kell elvetni. 

Kapott egy kerítést is, hogy Betti ne semmisítse meg 1 nap alatt.

Mikor éppen nem kertészkedtünk, előkészítettük az ágyneműtartóhoz a faanyagot. Gyalulni kellett és méretre vágni. Még száradnia kell, mert szinte csepeg belőle a víz, olyan nedves. Nem a kedvencünk az útba eső fatelep, mert iszonyatosan drága és gyakran elég silány műnőséget adnak, de nem nagyon van alternatíva. 
Ha már minden ablakot és bútort legyártottam (vagy sokkal korábban), akkor új bejárati ajtókat is kell csinálnom. Az ablakgyártó cég 400e forintért csak olyat tudott gyártani, amin átszűrődik a fény.
És ez nem az ajtó és a keret találkozása, hanem az egyik osztás betétlapjának széle. 

Pénteken megjavították a hőszivattyút. Csupán 2 hónapot és egy hetet kellett várni rá, hogy kicseréljenek egy panelt. Remélem, többet nem lesz dolgunk a szervízzel.

Szombaton befejeztem a konyhai polcot. Egyből sokkal rendezettebbnek néz ki az ablak környéke. 

Áron rendelt egy ágyat a kutyájának is, így meg lett a helye a maradék juharnak is, Egy kicsit ő is segített, megcsiszolta az ágyrácsként funkcionáló raklapot és belegravírozta a fába Betty nevét.


Kicsit rendet raktam a szerszámos "szekrény" környékét is. Szörnyen rendetlenek vagyunk, ezért soha nem találunk semmit. Majd ha végre jó idő lesz, akkor elköltöztetjük az egészet a ház első részébe, de most még folyton kell valami és nem szeretünk kijárkálni a hidegbe.

Folytattuk a háztartás bővítését is. Most már mosni is tudunk. Már semmi akadálya nem lesz annak, hogy egész nyáron a gyerekekkel a háznál legyünk. 

Szombaton befejeztük az ajtónyílás burkolását a fürdőben. A nagyja már készen volt a múlt héten, már csak festeni is szilózni kellett. Teljesen elégedettek vagyunk az eredménnyel. A rétegelt lemez jó választás volt, mert a görbe fal beborítás se jelentett problémát vele. Az ajtónk kicsit még faragnom kellett, hogy be is lehessen csukni, de most már minden tökéletes.

A fürdőből már csak a világítás és a szauna hiányzik. Szauna nélkül megleszünk még egy darabig és a világítás se sürgős. A szekrény beépített világítása is majdnem elég és nappal a fénycsatornának hála egész világos van.

Sanyi a maradék időben megcsinálta a kinti világítást. Felszerelt 2 mozgásérzékelős lámpát. A padlásra is bevezette a villanyt és elhelyezett pár konnektort. 

Én felhasználtam a maradék juhart. Csinálok egy polcot/padot az ablaknyílásba a konyha oldalán. A másik oldalra majd egy ágyneműtartót. Majdnem el is készültem, már csak a felületkezelés és összeállítás van hátra. És persze egy párnát is kellene csinálni a tetejére, hogy kényelmes legyen ülni rajta.

Azért van ilyen furcsa formája, mert a fal menti "árok" miatt a lába nem lehetnek a falnál. Viszont a tároló felületre meg szükségünk van, ezért így oldottam meg. Még lesz egy polc, de azon még nem vágtam ki a lábak helyét. 

Kicsit untuk már az ott lévő játékokat, ezért vittünk utánpótlást otthonról.

A héten végre megérkezett a karácsonyi ajándékom. Kicsit sokáig tartott, mert az alapanyag hiány a faipart sem kerüli el. Amit eredetileg rendeltünk, májusra ékezett volna meg legkorábban, ezért helyettesítő terméket választottunk.

A hikoki, amit eredetileg választottunk, nem tudott többet, viszont 3x olyan nehéz volt, mint ez a Dewalt. Nem elhanyagolható szempont, mert a jelenlegi parkside-os körfűrészünk egyik nagy hibája, hogy túl könnyű és simán fel lehet dönteni, miközben az ember próbálja tolni a vágandó fát. Ez a körfűrész már nem is olyan félelmetes, mint a régi, mert annyi biztonsági elem van rajta, hogy a fűrészlapot nem is látni. 

Az új fűrésszel az ajtónyílás burkolatot is sikerült befejeznünk. Mivel semmi sem merőleges vagy párhuzamos és minden él mérete is más, így sokáig tartott leszabni a darabokat. Vasárnap délutánra teljesen elkészültünk vele, már csak egy fedő festékrétegre vár.

A héten a szennyvíz kérdés is megoldódott. Kicsit kalandosabb volt, mint kellett volna, de legalább egy időre letudva. Szerdára egyeztettünk időpontot a szippantósokkal. Én el is indultam hajnalban, hogy még a szokásos reggel 8-as megbeszélésem előtt odaérjek. Úgy volt, hogy 9 után jönnek, mert addigra biztos végzek. Végül nem jöttek, se kilenckor, se egész délelőtt. Ezután Sanyi hívogatta őket telefonon. Mint kiderült, voltak ott, akkor, mikor én még nem értem oda és 1x 8:45kor is. Dudáltak és kiabáltak, de én nem hallottam, mert akkor még tartott a megbeszélés. Aznap már nem tudtak visszajönni. Végül sikerült megegyezni velük és Marika nénivel is, hogy ott hagyjuk a pénzt Marika néninél, ők meg beengedik magukat és elintézik amit kell. Szerencsére másnap így megoldódott a dolog nem kellett még 1x a házhoz mennem a héten.

A jövő héten elvileg az hőszivattyú alkatrész is megérkezik. Ennek a történetnek is volt újabb szép fejezete a héten. Sanyi felhívta a szervizest, aki már lapított egy ideje és azt a tájékoztatást kapta tőle, hogy szerintük jól működik így a hőszivattyú, nincs annak semmi baja, ezért nem is cserélnek semmit. Sanyi rögtön hívta az LG-s ügyfélszolgálatot, ahol múltkor panaszt tettünk. Ott viszont azt mondták neki, hogy az alkatrész már megrendelték és a jövő héten meg is érkezik. Hát, jó lenne végre ezt az ügyet is lezárni.

Miután nem sikerült normális lámpabúrát találnom, mert se a méret, se a forma, se az ár nem volt megfelelő, beszereztem pár sárga homokozóvödröt. A mérete pont megfelelő volt és az ára is egészen baráti. 13000Ft helyett, ami egy átlagos búra ár helyenként, 990Ft/db áron.

Csak le kellett szedni a fogantyúját és vágni rá egy megfelelő méretű lyukat. Szerencsére pont lehet jó méretű körkivágót kapni. Nem tudtunk, hogy sárgán hagyjuk-e vagy lefessük-e feketére. Végül lefestettük, mert a sárga nagyon elütött mindentől.

A belseje sárga maradt, így a szoba is sárga fényben úszik, ha felkapcsoljuk a lámpát. Talán túlságosan is sárga, de még nem döntöttük el, hogy zavar-e minket vagy sem. Ha arra jutunk, hogy igen, akkor a belsejét is le kell festeni.

Sanyi végül beadta a derekát és már nem tiltakozott a gerenda lefestése ellen. Tölgy színű lazúrt választottam, 2 rétegben kentem fel. Sokkal jobb lett, mint natúr fenyő színben volt. És így a gomba- és rovartámadás megelőzés is elintézve.

Szombat este megnéztük a Rocky Balboa-t. Az elmúlt hetekben természetesen megnéztük az első 5 részt is. Jó dolog ez a hétvégi közös mozizás, csak nagyon nehéz filmet választani. A Rocky ezért is jó volt, mert pár hétig nem volt kérdés, hogy mit nézzünk. Jöhet a Rambó.

Vasárnap nekiálltam a fürdőajtó befejezésének. Végre van kilincs rajta és be is lehet csukni az ajtót. Jövő héten lefestem a keretet és felteszem a nyílásba a burkolatot. Aztán kell pár díszlécet is gyártan.
Ez a kilincs volt eredetileg is az ajtón. Csak le kellett kaparni a sok festéket és kicsit kikalapálni. Tökéletesen működik. (A zárszerkezetet cseréltük) 

Most hogy be lehet csukni a fürdőajtót végre, hívhatunk vendégeket is. Persze csak azután, hogy szerdán jön a szippantós kocsi, mert már sikerült megtölteni a szennyvíztartályt. 

Múlt héten meguntuk, hogy nem történik semmi a hőszivattyú ügyében, ezért írtunk egy panaszt az LG-nek. Másnap hívták is Sanyit, és elnézést kértek. Pénteken végre ki is jött valaki tőlük. Persze megint onnan indultunk, hogy valami biztos nincs jól beállítva, de a végére be kellett látnia, hogy nem hülye mindenki és ez tényleg panel csere lesz. Talán végre megoldódik a fűtés kérdése.

A hétvégén befejeztük a gerendát. Leszabtuk a hiányzó darabokat, feltettük őket, betömtük a hézagokat folyékony fával, csiszoltunk, majd olajoztunk. Én barnára akartam színezni, de Sanyi meg akarta hagyni így. Végül abban maradtunk, hogy csak színtelen lazúrt kap és ha nem jó, még mindig le tudjuk később kenni barnával.

Még nem találtunk megfelelő búrát. Mind hatalmas, a legtöbb ronda és drága is. Elhoztuk az agáma melegítő lámpájának búráját, hogy megnézzük jó-e a mérete. A formája és a színe is jó, de sajnos kicsit alacsony. Lehet, hogy végül veszek pár homokozó vödröt és felteszem azt. Az biztos kellően egyszerű lesz és nem is fog sokba krülni.

Ma újabb elemmel bővül a világítás a szobában. Sanyi bekötötte a kapcsolókat, így a felső égősor már nem konnektorról működik. Aztán ma az alsó sort is felszereltük. Ehhez fel kellett tenni az álgerenda oldalait, aztán az alját. Mivel a fém merevítő, ami a falakat tartotta össze, nehogy a téglaboltív szétnyomja, elég görbe, ezért az oldalsó deszkák széle nem igazán találkozik a felsőével.

Szerencsére ez nem olyan nagy probléma, mert így legalább lentről nem látszanak a fenti égők. A lényeg, hogy az alja majd egyenes legyen.

És az alja szerencsére egyenes lett. Még nem végeztünk teljesen, de az égők már működnek, már csak a maradék borítást kell feltenni. (És keresni kell valami csinos burát, mert kiég a szemünk, ha véletlenül felnézünk)

Én befejeztem tegnap a tűzifa tartó állványt. Most már sokkal rendezettebb a kályha környéke és közlekedni is könnyebben lehet. A következő talán egy cipőtartó és fogas lesz a bejárathoz. 

Már a konyhát is teljesen felavattam. Tegnap krumplilevest és kuglófot készítettem, ma pedig pizzát sütöttem. A gyúródeszkát sajnos nem tudtam megcsinálni a mosogató helyéről kivágott anyagból, mert az egyik ragasztás mentén ketté tört. Elengedett a ragasztó. Majd újra összeragasztom, de előbb síkba kell csiszolni a 2 élt, mert mindkettő homorú. Nem csoda, hogy a ragasztó nem bírta egyben tartani őket.

Szombaton fogtunk egy egeret. Nem kellett rá sokáig várni, mert a pofátlan kis dög, azt sem várta meg, hogy lefeküdjünk, már filmnézés közben jött portyázni. Hát, gondolom utólag megbánta. 

Azt hittük, hogy majd ha itt tudunk aludni, akkor sokkal jobban fogunk haladni. Hát nem így lett, sőt, mintha belassultunk volna. Viszont kevesebbet költünk benzinre, ritkábban eszünk a mekiben, nem kell késő este a másnapi ebéd előkészítésével foglalkoznom, reggel sokáig aluhatunk. A fiúk sokat társasoznak, esténként pedig mozizunk. 

Pénteken végre történt valami hőszivattyú ügyben. Kijöttek a cégtől (még nem az LG szerviz), hogy leszedjék a logokat és elküldjék a szerviznek. Ezért Sanyi már délelőtt elment. Hogy ne kelljen hazajönnie értünk, mi utána mentük vonattal este. Egy óra alatt Szobon voltunk és az ára sem volt vészes. Ezen a vonalon emeletes vonat jár. Ha nem lett volna kint tök sötét, bent meg kivilágítva minden, még a látvány is jó lett volna. 

Ahogy várható volt, a hőszivattyú nem lett jó. Remélem most már hamar eljutnak oda, hogy kitalálják, melyik részét kell cserélni és hogy az alkatrészhiány miatt nem kell arra is fél évet várni.

Sanyi a hétvégén 2 társasozás között a villanyszereléssel haladt. Újabb világítás került a konyhába és igazi fali kapcsolóval kapcsolható. 
A polc tetején is van ledes lámpa. Csak a 3. körrel sikerült teljesen beüzemelni. Először megvettem a világító csíkokat. Aztán kiderült, hogy kell hozzá tápegység is. Természetesen azt nem vettem, mert megszoktam, hogy az IKEÁ-ban mindig minden benne van a csomagban. Egy héttel később megvettük a tápegységet. Beszerelés után kiderült, hogy a kapcsoláshoz még venni kellett volna egy távirányítót is. Így ha be volt dugva a lámpa a tápegységbe, az egyik folyton világított, a másik pedig mozgásra kapcsolt. Rendszert nem találtunk benne, mert volt, hogy cseréltek. A hétvégére végül ez is megoldódott, miután sikerült távirányítót is vennem. 

Szombaton nekiálltam tűzifatartót csinálni. Az alapanyag szerzés nem volt egyszerű. A törölközőtartót sima tetőlécből csináltam. Csiszolás után nem látszott rajta. Így megint fogtam pár lécet és megcsiszoltam. De ezek a lécek borzalmasak voltak. Csupa göcsört és szálkiszakadás. Már majdnem felhasználtam a maradék juhart, amit a kis szekrény párjára tartogattam. Aztán végül találtam 2 használható méretű fadarabot, ami egy régi ajtókeretből származott. Szereztem még belőle pár kisebbet is, így végül elég lett az alkatrészekre.
(Ez csak a fele, csak a többi már ragasztás alatt volt.) Ez jó gyakorlás az ablakokra, mert azoknak is ugyan ilyen keretet kell majd csinálnom. 

Ilyesmi lesz a végeredmény:

Pénteken volt a szóbeli és a gyakorlati vizsga. Kelhettem hajnalban, mert fél 8-ra át kellett érnem a város másik felére. 
A csoport egyik fele a szóbelivel kezdte, a másik a gyakorlattal. Én az utóbbi csoportban voltam, délre már kész is voltam a patikaszekrény ajtajával. (A korpuszt már előre meg kellett csinálni.)  Ebéd után egyből mentem is szóbelizni. Nem tudom, hányast kaptam rá, mert nem árulták el. Nagyjából tudtam mindent, de a vizsgáztatók sokat kötözködtek. Az írásbelim 4-es lett, a vizsgamunkámra 5-öst kaptam. A bizonyítványba is négyes került.

Szombaton kipihentem a tanfolyamot és a vizsgát, de ma már megint a műhelyben voltam. Így, hogy nincs semmi kényszer, sokkal jobb. Csináltam egy vágódeszkát a konyhapult egyik kiseső darabjából. 

És egy törölköző tartót is. Még száradt a ragasztó, mikor eljöttünk. 


Sanyi haladt a villanyszereléssel. Egyre több működő konnektorunk van. Végre nem esünk orra a mindent behálózó hosszabbítókban. 

Jövő héten ideje lenne befejeznem a fürdőszoba ajtót. Még nem lehet becsukni, mert nincs rajta zár és kilincs. És díszburkolat is kell az átjáróba.

Az egerünk a héten is meglátogatott minket. Az élelmiszerekhez már nem tudott bemenni, mert a szekrény alján lévő kivágásokat befedtük. A mosogató alatt viszont még meg maradt a lyuk. Itt csak vizet és teát tároltunk. Itt nézett körül a héten. Kerestünk valami természetes módszert a távoltartásukra. Állítólag a borsmentát nem szeretik, ezért vettem egy üveggel és csepegtettem belőle minden szekrénybe, az ágyakra és a szobában is a fal mentén több helyre. Ha az egeret nem is tartja távol, a szekrényekből kellemes borsmenta illat árad. 

Vettem zárható dobozokat is a biztonság kedvéért. 

A vizesedő falak miatt nem csak a beton nem ér el a falig. (Most egyáltalán nem vizesek) A konyhabútor is tartja ugyan ezt a távolságot, még kicsit többet is. Ezért kellett a 80cm széles munkapult is. 

Sanyi a jó időben fát vágott. Most pár hétig elég lesz még a tüzelő. Ha végre fűtene a hőszivattyú, akkor egész télre elég lenne. Mivel még nem balhéztunk miatta, az eladó/beüzemelő cég nem töri össze magát. Már többször hallottuk, hogy nem láttak még ilyet és hogy az LG se találkozott még ilyennel, de konkrét megoldási javaslatot még nem kaptunk. Ha a héten se jutna sehova, jöhet a kiborulás. Miért kell mindig hisztizni, hogy az embert komolyan vegyék? 

Elkészült a konyha. Pénteken éjfélig dolgoztunk vele és ráment az egész szombatunk is. De végre van mosogató, fözőlap és mikró+sütő. 

Persze problémák megint akadtak. Hétfőn elmentem a mosogató medencéért. Szerencsére ott helyben kibontják és ellenőrzik a későbbi vitás esetek elkerülése végett. Kibontás után kiderül, hogy el van törve. A probléma csak az, hogy a gyártó februárig szünetelteti a gyártást és csak néhány darab van a nagykerben. Így lett végül a sütétszürke medence helyett fehér. Sütötszürkét rendeltem eredetileg. Az már akkor sem volt, ezért kiegyeztünk a grafitszürkében, A grafitszürke volt eltörve, és már csak néhány szín maradt. 

A csapot már mi rontottuk el. Mivel a vízvezetékben még soha nem folyt víz, eleinte nagyon koszos jött. Annyira, hogy eltömítette a szűrőt a csapban. Ezért leszedtük a szűrőt, de mint kiderült, voltak még más kiszedhető alkatrészek is. Ezek az alkatrészek maguktól kijöttek, mikor megindult a víz. 3 apró valami is úszkát a vízben, amit rovarnak hittünk. Aztán a víz leendedése után kiderült, hogy apró kis rugók és műanyag izék. Viszont már csak 2 volt meg, egyet elvitt a víz. A kis pöckök az üzemmód váltásban játszanak szerepet. Vagy egy vastag vízsugár van vagy zuhany szerű. Most, hogy egy elzáró izé hiányzik, a 2 funkció egyszerre működik. Van vastag vízsugár és közben a szélén jönnek a vékonyabbak is. Igazából nekem tetszik így, szóval egyelőre nem kezdek el alkatrész keresni.

Elég aprócsak hűtőt vettünk, de ide elég lesz. Ami viszont nagyon jó benne, hogy nagyon-nagyon halk. Szinte alig hallani, ha bekapcsol. 

Csütörtökön volt az írásbelim. Valószínűleg meg lesz a kettes, talán még jobbra is van esély. Sajnos egy 16 pontos rajzolást nem tudtam megcsinálni (csak egy vázlatot), mert nem tudtam pontosan, hogy néz ki a gerébtokos ablak metszete. Az utóbbi jó pár alkalommal a pallótokos ajtó volt a feladat, arra számítottam. De ez csak 16 pont a 100-ból. 

Pénteken lesz a szóbeli és a gyakorlat. Péntek délutánra vagy asztalos leszek vagy nem. De a tanfolyamnak végre vége lesz. 

A mai bejegyzésnek a "Működik a hőszivattyú" vagy az "Elkészült a vizsgaremek" címet kellett volna viselnie, de az egér magának követelte a figyelmet. Reggel Sanyi megkérdezte, hogy hogy viszonyulok az egerekhez, mert mintha látott volna egyet szaladni az ajtó előtt. Nem nagyon foglalkoztam a kérdéssel. Aztán az ebéd készítés közben, mikor a tortilla lapokat pirítottam, az egyik lyukas volt. Azt hittem, összeragadt egy másikkal, azért szakadt ki. A következő is lyukas volt. Megfordítottam az egész csomagot, és volt rajta egy 5 forintos nagyságú lyuk, Az egerek kirágták a csomagolást és jó pár tortillát is. Aztán benéztem a fiókba és kiderült, hogy mást is megkóstoltak. A kedvencük a milka szaloncukor, a rizottót nem igazán szeretik. Végül a fiók tartalmának felét kidobáltam, mert nagyon sok mindenbe belerágtak. Majd veszünk zárható műanyag tárolódobozokat és csepegtetünk borsmenta olajat a szekrényekbe. Ha ennyi nem elég, akkor jöhet a csapda és a méreg. Érdekes, hogy a másik szekrénybe soha nem mentek be, pedig abban is ugyan ilyen kajákat tároltunk. 

És végre működik a hőszivattyú. Kedden jöttek beüzemelni és végre nem csepegett semmi, így kb. délre el is indult. Elvileg a padlófűtést először csak nagyon lassan szabad felfűteni, hogy a beton ne repedjen meg. Hát, most nem ez történt. Az easykit-es ember azt mondta, nem lehet 16 foknál alacsonyabb levegő és 35 foknál hidegebb víz hőmérsékletet beállítani. Ennyit arról, hogy 20 fokról indulva napi plusz eggyel érjük el az üzemi hőmérsékletet. A járólapért annyira nem aggódtunk, mert rajtunk feszültségmentesítő lemezt alá és a ragasztó is felexibilis volt. Azt nem tudjuk, hogy a beton hogyan viselte, de nem is fog kiderülni már. 

A 16 fok jól megy neki. Viszont valami még nem teljesen jó. Beállítottuk, hogy 22 fokot tartson, de szombaton reggel mégis 16 fokra ébredtünk. Nem akar melegebbet csinálni. Nem azzal van probléma, hogy nem tud, hanem nem is próbálkozik. Hiába van csak 16 fok, nem kezd el vizet melegíteni és keringetni. A forgalmazó cég átnézett minden beállítást, de végül nem volt ötletük. Holnap tudnak valamit mondani, gondolom beszélniük kell az LG-vel. Szerencsére a meleg víz előállítást nem szabotálta. Délután Sanyi rákötötte a rendszerre és nagyon hamar lett 400 liter 50 fokos vizünk. 

Szombaton én is elkészültem a vizsgaremekkel. Egy kettest biztos megér, a többi nem számít. 

Vasárnap a konyhával is haladtunk. A mosogató medence és a csaptelep még nem jött meg, így nem lehetett készre szerelni. De már minden elemet összeszereltünk és a munkalapot is méretre vágtuk.
(Bár úgy tűnik, kicsit rövid lett a munkalap, de nem, ez nem a végleges helye,)

Megvettük a konyhabútor darabjait. Összeszerelni még nem volt idő, mert még mindig a vizsgaremekkel kell foglalkoznom. 2 elemet sikerült összerakni eddig. Mosogatómedencét még nem is vettünk és a csapot sem választottuk ki.

Mivel a bútort nem lehet betolni a falig, nem lett volna elég egy normál szélességű munkalap. Nem akartunk 6-8 hetet várni, mire az egyedi méret elkészül, ezért a bauhausban vettünk 80cm széles asztallapot helyette. Tömör tölgy.

A vizsgaremek nagyjából elkészült. Úgy terveztem, hogy ma befejezem, de problémám akadt a fiók előlappal. Ilyen még festés előtt.

És ilyen lesz, ha végre befejezem és nem csak fekvő állapotban maradnak fent az előlapok.

A lábait is feltettem.

Ideje elkezdenem tanulni is, 10 nap múlva írásbeli. Aztán 21-én gyakorlati vizsga és szóbeli.

És Sanyi még mindig a hőközpontot szereli....

Első ottalvós karácsonyunk a házban. Mivel csak minimál konyhám van, így a vacsora is ehhez igazodott. Vettünk előre pácolt kacsát, amit sütőben vagy olajsütőben kellett volna elkészíteni. Mivel se sütőnk, se olajsütőnk nincs, maradt a serpenyő. Így sem lett rossz. A sültkrumplit is serpenyőben kellett megsütnöm, mert az eredeti terv kudarcba fulladt. Volt egy pizzasütőnk, amiben meg tudtam volna sütni. Évekig a tárolóban állt használatlanul. Beletettem a krumpli, majd bekapcsoltam. EL is kezdett forogni és melegíteni. Aztán egyszer csak levágta a biztosítékot. Átdugtuk máshova, de ugyan ez volt. Kár, mert pizzát is tudtunk volna sütni, ha működik a sütő. Így maradnak a főzőlapon elkészíthető ételek. 

24-ére nem terveztünk munkát. Azért délután csak elkezdtük megcsinálni a világítást. Az álgerenda első eleme el is készült.
Kifúrtam a foglaltok helyét.

Helyükre tettem a foglalatokat és az izzókat. Sanyi pedig bekötötte őket.

Most már elfogadható világosság van a szobában. Kapcsolóra még nincs rákötve, egyelőre konnektorba kell bedugni, mint karácsonyfa izzót. (Karácsonyfánk idén sincs.)

Még kellenek deszkák oldalra és alulra is. Az alsó oldalon is lesznek égők, de még nem vagyok biztos abban, milyen foglaltot használjunk. A sima porcelán, ami felül is van, valószínűleg túl puritán lenne.

Szombaton haladtam kicsit a vizsgaremekkel is. Feltettem a fiók csúszóléceket és összeállítottuk  a korpuszt. Végül a fiókok is bekerültek a helyükre.

Holnap befejezem a korpuszt. A sarkokon le kell vágni a túllógó részeket és le kell kerekíteni őket. Aztán jöhet a felületkezelés.

Sanyi kijavította a szivárgó csatlakozásokat a fűtési rendszerben. Most nyomás alatt van, várjuk, hogy kiderüljön, hogy szivárog-e. 

Pár konnektor is felkerült végre a helyére. 

Holnap gyakorlati modulzáró vizsgám lesz, így ma nem tudunk a házban aludni. Ezért már tegnap este oda mentünk és mégis ott aludtunk. Az este most nem mozizással, hanem társasozással telt. Kezdünk egyre jobban berendezkedni ott is, hogy ne kelljen mindent ide-oda cipelnünk. A héten étkészletet vettünk és sikerült helyet is csinálni a tányéroknak.

Szerencsére a kályha most már egész gyorsan felfűti a szobát, kb. egy óra alatt sikerül elérnünk a 20-22 fokot. Igaz, hogy gyorsan fogy a fa és Sanyinak minden hétvégén fél napja favágással telik, de legalább nincs hideg. 

Talán még pár nap és befejezem a vizsgaremeket. Nem igazán vagyok elégedett a művemmel, de sietni kell, nincs idő túl sokáig időzni egy művelettel. A fiókok kicsit ferdék lettek. Újra kellene csinálni, de se kedvem se időm nincs rá. Annyira azért talán nem szörnyű, hogy meg is buktassanak miatta.

A fiókok nagyjából készen vannak, még felületkezelni kell őket. A fiók alja még eléggé szorul, annak a helyén is kell bővíteni kicsit. Aztán jöhet a fiókcsúszok felszerelése, aztán a korpusz összeállítása, felületkezelés és aztán még egy csomó marás. Még a fiókelőlapok sincsenek kész, de legalább a táblásítás meg van. És még lábak is kellenek.

Sanyi közben halad a villanyszereléssel ( ha éppen nem kell a fiúkkal társasoznia). Jó lesz ha végre nem hálózzák be a szobát a hosszabbítók. Ha minden jól megy, karácsonyi szabi alatt lesz idő megcsinálni az álgerendát és a világítást is.

Most, hogy már nem sürgős a hőszivattyú, mert idén már nem tudnak jönni beüzemelni, lehet kicsit mással is foglalkozni. Épp itt volt már az ideje egy kis villanyszerelésnek. Ami igazából egyelőre vakolás, de a vége pár működő konnektor lesz.

Végül mégis sikerült a 2 ágyat egymásra rakni matracostul. 
Fiúk szerint kényelmes volt, majdnem mint itthon. 

A fiókok lassan készülgetnek. A fiók alj helyét is kimartam és a csúszólécét is. Indulás előtt gyorsan össze is ragasztottuk őket. Az biztos, hogy nem lesz kész a szekrény jövő hétre. 

Pont befér a 4mm-es rétegelt lemez a helyére.

A hőszivattyú ma sem lett beüzemelve, mivel még mindig több ponton szivárog. Szegény easykit-es srác jó korán jött és későn ment. És majd még jöhet újra. Csak közben keríteni kell egy vízvezeték szerelőt is, hogy legközelebb már tuti jó legyen.

Én délelőtt összeraktam az ágyakat. Vettünk normális matracot is és vastag takarót. Megy majd a harc, hogy ki aludjon az ágyon. A veszteseknek marad a kanapé.

Használaton kívűl egymásra lehet tenni a 2 ágyat. Mivel mi a legvastagabb matracot vettük, mert a többi nem tűnt elég keménynek, így nem fér el az alsó ágy matracostul a másik alatt. Majd csinálnom kell valami toldást a 2 közé.

Délután haladtam a vizsgaremekkel. A 3 fiókot csinálom éppen. Délután 4-ig el voltam a réses elemek véséssel és holanpra  maradtak a csoposak.

Vacsi után a fiúk társasjátékoztak. Nyaraláskor is állandóan játszottak. Beni közölte akkor, hogy nem is kell elmennünk sehova, elég ha egy hétig otthon társasozunk, Szóval most kicsit nyaralunk is.

Ezt is megértük, végre a házban alszudtunk.

Napközben dolgozgattunk kicsit, takarítottam, konyhát költöztettem, Sanyi pedig fát vágott. Délutánra meleg is lett, kénylem is és tüzelő éjjelre. (Beszereztünk egy ideiglenes ajtót is, hogy ne szökjön el minden meleg a műhely felé.)

Áron felavatta a zuhanyzót is. Ez volt az első teszt, ki is derült, hogy a sziloplasztozás nem lett tökéletes. De majd javítjuk. A 13 literes vízmelegítő pedig pont elég egy zuhanyzáshoz. Vagy lehet, hogy többhöz is, nem próbáltuk, mert 2 zuhanyzás között hagytunk elég időt, hogy újra felmelegítse a vizet.

Este megnéztük egy filmet is.

Reggelre pedig leesett az idei első hó is.

Az éjjel nem volt a legjobb. Sanyi fázott, mert ők a matracon aludtak a földön, Nekem melegem volt, mert a kanapén aludtam, ami a kályha mellett van. Beni is fázott, mert még mindig nem tud rendesen takarózni. Én éjjel többször raktam a tűzre, hogy Sanyi ne fázzon annyira. Be kell szereznünk egy rendes ágyat, hogy az éjszaka is kényelmes legyen. 

Mivel ma gyakorlatom lett volna és haladnom is kell a szekrénnyel, egész nap azzal foglalkoztam. Kezdtetnek megéleztem a vésőimet, aztán megszerkesztettem a fecskefarkak helyét. Ehhez az anyagvastagsághoz és szélességhez 6 darabnak kell lennie. 

Már az is egy csomó időbe telt, mire megszerkesztettem és átrajzoltam a másik 3 élre is. És ezt még ki is kellett fűrészelnem és vésnem. Nekiálltam japán fűrésszel, de a juhar sokkal keményebb, mint a fenyő. Nagyon lassan haladt, így a második vágás felénél úgy döntöttem, hogy megpróbálom szalagfűrésszel. Az egyik irányú dőlés nem is volt gond, de a szalagfűrész lapja csak egy irányba dönthető. A másik irányhoz állványt kellett eszkábálnom. De még így is sokkal hamarabb végeztem, mintha kézzel vágtam volna.

Aztán jöhetett a vésés. Ez is nagyon lassan haladt. Délután 5-re csak 3 éllel végeztem. A maradék élt és másik 2 lap mintáját a következő gyakorlaton fogom megcsinálni. Aztán még kell 3 fiók is, meg 4 láb. És 19-re, a gyakorlati modulzáróra készen kell lennünk 80%-ig. És aztán lesz egy hónapom a maradék 20%-ra. 

Van működő kályhánk. Délután befutott a kéményes és bekötötte a kályhát a kéménybe. Jó pénzért kaptunk egy szénmonoxid risztót is. Azonnal ki is próbáltuk.

Sanyi haladt a hőszivattyúval. Megkaptuk a hiányzó darabokat is, így végleges helyére kerülhetett a kültéri egység.

Én haladtam a vizsgaremekkel. Holnap gyakorlat lesz, de most először kihagyom. Már mindent végig vettünk, most már a vizsgaremekkel foglalkoznánk ott is. Azt meg a saját műhelyemben is tudok. Jövő héten még lesz egy alkalom, akkor majd elmegyek, hogy megcsináljam a hiányzó marásokat, mert valószínűleg nekem nincs akkora fejem, amekkora kellene.

Közeledik az asztalos OKJ vizsga, ezért sűrűsödnek az események is. Már egy ideje elkezdtem tanulni az írásbelire és a szóbelire, közben pedig nekiálltam a vizsgaremeknek. A tegnapi gyakorlaton a gyakorlati vizsga feladatát beszéltük át. És most, hogy már kicsit lazább a program volt idő a vésőimre is. Majdnem 1 éve megvettem a japán vésőket, de még nem tudtam üzembe helyezni őket. Úgy szállítják, hogy nincsenek befejezve. Le kell szedni a végükről a karikákat, kicsit meg kell kalapálni a véső végét, majd visszatenni a karikát úgy, hogy a nyél vége túllógjon. Aztán újabb kalapálás, hogy a fa vég befedje a karika a peremét.

Nekem már a karika leszedéssel is meggyűlt a bajom, aztán a visszarakással is. Hiába néztem youtube videókat, nem voltak meg azok a célszerszámaim, amiket azokban használtak. De tegnap gyakorlaton végre megcsináltuk. Az oktató hozott eszközt a karika leszedésre, a többire pedig mutatott olyan technikát, amihez csak egy kalapács kellett. És egy pohár víz. A víz a véső nyelének beáztatásához kellett. Áztatás után jöhetett a lapogatás és a karika visszarakása. Egyet ő megcsinált, a többit én.

Vettünk egy kanapét is Mikolára a héten. Bármikor eljöhet az a hétvége, mikor ott tudunk aludni és nem akarunk felkészületlenek lenni. Ez egy kinyitható kanapé, a gyerekek majd tudnak aludni rajta. Mivel még nincs az a nagy tisztaság, egyelőre fóliában tartjuk.

A gyerekek kiköltöztek a fürdőszobából végre. Igaz, hogy nincs olyan meleg a szobában, mint a fürdőben volt, de sokkal kényelmesebb mindenkinek. 
Ma az utolsó darab laminált padlót is beszabtam a helyére. Marad majdnem egy egész dobozzal. Még jó, hogy nem vettem még 2 dobozzal, mikor pánikoltam, hogy nem lesz elég. Végül megint a mateknak és nem a szemmértéknek lett igaza.

Ezen kívül foglalkoztam a vizsgadarabommal is. Sanyi szerint vágódeszkát már tudok csinálni. A vágódeszka amit csináltam a szekrényke oldalai és alsó és felső lapjai lesznek. Már a fiók előlapokat is táblásítottam, úgy hagytam ott, hogy szárad a ragasztó. Még kell 3 darab fiókhoz is valami anyagot találnom. Vannak deszkáink, lehet, hogy abból keresek valami szebb darabot. 

Sanyi még mindig a hőközpontot szereli. December 3-án jönnek megnézni, hogy állunk. Reméljük, hogy addigra már úgy állunk, hogy be is tudják üzemelni. Ha nem, akkor csak tanácsokat adnak és időt, hogy befejezzük. 

A kéményest is zaklatnom kellene kicsit, mert a végén még előbb lesz padlófűtés, mint kályha. Pedig a kályha jóval egyszerűbb szerkezet. 

Újra külső segítséget vettünk igénybe. Sanyi nem nagyon érezte magában ez erőt, hogy nekiálljon a hőközpontnak egyedül. Velem se sokra ment volna és egyébként is haladnom kellene az asztalos dolgokkal. Ezért segítséget kértünk apától. Szombat este érkezett és holnapig marad. Sikerült is haladniuk a szereléssel. 

Én közben kicsit haladtam a padlóval, amit végül a fiúk fejeztek be. Vagyis csak folytatták, mert még egy kis darab maradt holnapra is.

A nap többi részében szorgalmasan gyalultam. Ez is olyan, mint a rácsfestés. Nem tűnik soknak, de mivel minden darab minden oldalát meg kell gyalulni többször is, rengeteget kellet gyalulni.

Végül össze is ragasztottam egy adagot. Többet nem tudtam, mert ennyi nagy szorítóm volt összesen.

Tévedtem. Múlt héten azt írtam, hogy ma tuti, hogy elkészülünk a padlóval. Nem jött össze. Ebéd előtt egyetlen darabot sem raktunk le. Sanyinak a szegőlécek vágása vitte el az idejét, én pedig a kályha helyét készítettem elő. Le kellett vágnom a kiálló műanyag csövet, amin keresztül a levegőt fogja kapni. A kő furnért is méretre kellett vágnom és előkészíteni a leragasztást. És a kályhát is ki kellett szabadítanom, ami nem is volt kis munka.

Ebéd után pedig beállítottuk a helyére.

Végül délután hiába haladtunk már jól a lerakással nem lettünk készen 5-ig. Kb. a szoba háromnegyede készült el.

Még nem derült ki, hogy elég lesz-e a laminált padló, amit vettem. A szoba kb. 25nm és én 30nm-t rendeltem. És egyelőre úgy néz ki, hogy valószínleg nem lesz elég. De nem értem miért. Mert ok, hogy az első sort vágni kellett hosszában, de 5nm azért elég nagy mennyiség. 15 csomag volt és még 4 bontatlan van. 

Vettem díszkavicsot is a várárokba. 3x 25kg-t. Valószínűleg ez sem elég, de ezt egyelőre azért vettem, hogy lássam jó lesz-e. 

A kályhát sajnos még nem tudjuk használni. Meg kell várnunk a kéményest, hogy bekösse és megszerezze a kéményseprő engedélyt. 
Hétfőn jön a hőszivattyú is. Lehet fogadásokat kötni, hogy melyik fog előbb meleget adni. 

Ott maradt a fényképezőgép, így ma nincsenek képek. Pedig szép lett. Elkezdtük a laminált padló lerakását. Kicsit nehezen indult, de aztán el kezdtünk haladni. Mivel a szoba alakja egyáltalán nem szabályos, rögtön egy ferde sor vágásával kellett kezdenünk. Aztán még lassított a dolgon a kályha levegő bevezető nyílása. Végül a szoba 1/3-ad része lett készen. De tuti, hogy legközelebb végzünk vele. 

A műhelyem egyelőre csak egy kisebb gödör még, de ma elkészült a villamos elosztó doboza és kapott csinos kis csatlakozókat is.

Sanyi közben rendbetette a szobát. Befejezte a kizsaluzást, kitakarította az árkot és feltakarított. Holnap lehet padlót rakni.

Én közben megint gyakorlaton voltam. Előkészülünk a vizsgára. Patikaszekrényt csináltunk. Most a korpuszt és vizsgán majd az ajtót.

A mai napot a lambériázásra szántuk. Mivel elég hullámos a fal, az indító és a záró elemet is formáznunk kellett kicsit. 

Időnként Beni is besegített, ilyenkor kicsit gyorsabban haladtunk, mert nem kellett folyamatosan le és fel mászkálni az állványról/ra. A fiúk mértek és rögzítettek, én daraboltam. Mivel a lambériák több, mint 5 méteresek, a szoba pedig 484-498 cm széles, így minden csík egész darabból van. Keresztben lehet, hogy gazdaságosabb lett volna, mert így sok a leeső darab, de furán nézett volna ki a leendő gerendával.

Az utolsó darabot 3x vágtuk, mert valahogy mindig nagy lett. De végül azért elkészültünk. 

Indulás előtt még ki akartunk takarítani, hogy legközelebb egyből a lamináltpadló lerakással tudjunk foglalkozni. Elkezdtük kizsaluzni a betont, de végül 6 kor már csak eldobtunk mindent és haza indultunk. A fal menti kis árok mindenhol tele volt vakolattal. A kőművesek látszólag kitakarítottak maguk után, de most úgy tűnik, hogy a sitthalom helyett a fal tövében helyezték el a lehulló anyagot. Több vödör mészhabarcsot hordatam ki, de még mindig maradt. 

Rend helyett jó kis felfordulást hagytunk magunk után.

Végeztek a vakolással. 

Egy darabig még száradni fog, festeni biztos, hogy nem fogunk már idén. De legalább haladhatunk a lambériázással és a padlóval. 

Beszereztük a faanyagot a vizsgaremekhez. Én kerestem a neten juhart, Sanyi meg elment érte. Ha minden jól megy, kijön belőle 2 szekrényke. Leszéleztem és felszeleteltem. Meg meg kell gyalulni, aztán összeragasztani táblába.

A kőművesek majdnem befejezték a munkát. Már csak egy kis csinosítgatásra van szükség. Holnap talán tényleg végeznek.

Betti nem mindig jön ki jól az idegenekkel. Vagyis látszólag nincs probléma, de aztán néha mégis belekap a lábukba. Ma ezért kapott egy szájkosarat és egy kis magánzárkát.

És végre lassan megérkezik a hőszivattyú. Jövő héten sajnos nem tudjuk átvenni, de utána talán igen. Addig is össze kéne rakni a hőközpontot.

-2 fokot mutatott az autó hőmérője, mikor a házhoz értünk. Szerencsére a házban még elviselhető volt a hőmérséklet. Miközben a kőművesekre vártunk azon töprengtem, hogy vajon elég meleg van-e a házban, hogy vakolni tudjanak. Aztán megérkeztek és az első dolog amit behoztak, egy óriási hősugárzó volt. Úgy nézett ki, mint egy repülőgép hajtóműve. Gázolajjal működött és egy nagy ventillátor is volt benne. Egy pillanat alatt érezhetően megemelte a hőmérsékletet. 

A nap végére a szoba kb. 2/3-ad rész lett kész teljesen. Talán a következő alkalommal már tényleg végeznek. 

Közben mi befejeztük a "fóliázást' a nagyszoba szigetelése felett és befedtük osb-vel a gépészeti helyiség mennyezetét.

Ma élőben is láttam a vakolást. Kisebbnek tűnik így a szoba, de jó lesz, ha készen lesz. Nekünk ez hónapokig tartott volna. Holnap már a 4. munkanapjuk lesz és nem is egy ember dolgozik rajta. De még közel sem biztos, hogy végeznek.

Közben mi haladtunk a födémmel. Én lekentem a deszkák egy részét lazúrral. Sanyi közben lerakta a szigetelést a nagyszoba felett. 

A szigetelés tetejét pedig elkezdtük lefedni a páraáteresztő fóliával. 

Fiúk és én szülinapoztunk, ezért Sanyi egyedül ment. Ráadásul jó korán, hogy a kőművesek időben tudjanak kezdeni. 

Haladtak is a vakolással, de sajnos nem lettek kész. De a lambériázást talán már el tudjuk kezdeni.

Sanyi befejezte a hőszivattyú vezetékeinek fektetését.