Péntekre szabadságot vettem ki és a fiúk sem mentek iskolába, ezért csütörtökön már Mikolán éjszakáztunk. Sanyi sajnos dolgozott pénteken, de legalább a kutyák kiszabadultak kicsit és én is elfoglaltam magam. Csináltam még egy fiókot és a ház első részében is pakolásztam kicsit. Kiüríteni sajnos nem tudjuk, mert az építőanyagok nem férnek el a műhelyben.

Szombaton haladtunk a tervel és Sanyi Beni szobájának ajtónyílásával foglalkozott én pedig az ablakokkal. Még csak a rombolásnál tartok, a gyártásnak még nem álltam neki. Rendeltem 2 ablakhoz vasalatot és mivel ennyi kb. 130e forint lesz, úgy döntöttem, hogy felhasználom a meglévőket. Szóval elkezdetem leszedni a régi keretekről a fém alkatrészeket.

Elég fáradságos és koszos munka. De mire végeztem az összes már kiszeret ablak bontásával, lett egy doboz alkatrészem.

A neheze lehet, hogy még hátra van, mert meg is kell őket tisztítani. Korábban hőlégfúvóval szedtem le a régi festéket, majd kis csiszolóval a maradékot. Viszont ennyi darabnál ez szóba sem jöhet. Vennem kell festék eltávolítót és reménykedni, hogy azzal egyszerűen lejön minden. Volt pár darab, amin csak rozsda volt. Rozsda eltávolítóm van, így ki tudtam próbálni, milyen lesz, ha a feladat végére érek.

Elégedett vagyok az eredménnyel. A jobb oldali a kiindulási állapot a másik kettő pedig már átesett a rozsdamaráson. Nem kell tökéletesnek lennie, mert végül úgyis újra le kell festenem, hogy ne rozsdásodjanak.

Már csak a rengetek kibelezett ablakkerettel és szárnnyal kell kezdenünk valamit. (ez csak a mai adag, a szombati már a fahalom tetején pihen)

Sanyinak sikerült befejeznie a falazást az ajtónyílás körül. Túl széles volt és a teteje boltíves, így muszáj volt alakítani rajta. Először kicsit megritkította a téglákat, hogy az új rész kapcsolódni tudjon a régihez.

Majd mindkét oldalon hozzátoldott a falhoz.

Ez is elég pepecselős munka, mert nem csak falazni kell, de a téglákat folyamatosan méretre vágni is. De vasárnap délutánra sikerült befejeznie.

Természetesen foglalkoztunk egy kicsit a kerttel is. Egy kis gazolás mindig ráfér, főleg ennyi eső után. A krumpli sokat nőtt és a többi növény is szépen fejlődik. Végül még a répák is kibújtak, mikor már nem is reméltük. Egyedül a paradicsommal nincs idén szerencsénk. Az A és a B csapat is elpusztult. (1 tövet kivéve, amit a kis betongyűrűbe ültettünk a bejárta közelébe. Tavaly is ez volt a legszebb.)  Mivel számítottunk rá, hogy a szeszélyes időjárás megviseli a kiültetett egyedeket, azért vettünk az aldiban 2 paradicsom és és 1 paprika palántát. Ha ezek sem maradnak meg, akkor idén paradicsom nélkül maradunk. 

A répa.(És több is van belőle)

Ruby is szépen növekszik, bár neki nem tesz olyan jó ez a sok eső, mint a krumplinak. 1,5 hete megkapta az utolsó oltást is, így végre ő is sétálhat az utcán. Minden alkalommal, mikor kimegyünk először reklamál kicsit az időjárás miatt. Nem szereti se a hideget, se az esőt, azért egy kis nyűszítés kiséretében lehorgonyozza a lábait és nem tesz egy lépést sem. Kisebb rábeszélés és Betty távolodásának hatására aztán végül hajlandó megindulni. 

A héten végre sikerült a lapszabászatnak 2 darabba vágnia az MDF lapot, amit vettünk. Így sem volt egyszerű a szállítás, mert az egész lap 120kg, a 2 darab kb. 50 és 70 lett. De azért megoldottuk.

A nagyobb lapból készül azt munkaállomás, a kisebb a maradék. Miután felhelyeztük a keretre, már csak a gépek helyét kellett kivágni. 

Mivel ez natúr MDF lap, ezért kapott 5 réteg festéket, hogy ellenállóbb legyen. Még mindig nincs semmi harsány színem, így visszafogott mentazöld lett.

A kivágott darabokat megtartottuk, mert a helyükre visszaillesztve egy szép nagy munkafelületet kapunk.

A gérvágó állványának ugyan azt a darabot használjuk, így nem kellett a lap másik feléből darabot kivágni. 

Végül a gépek is a helyükre kerülhettek.

Az egész azért volt, hogy nagyobb munkadarabok megmunkálásakor legyen felület, ami megtartja azt.


Sanyi vasárnap haladt Áron szobájának a falával. Már nem is emlékszem, hogy mikor kezdte, de nem tavaly volt. Az idei tervnek ez az első lépése. Be kell fejezni a 2 gyerekszoba kialakítását. 

Összeszedtük, hogy kb. milyen feladatok várnak ránk a tél előtt.
- Ajtónyílások kialakítása
- 2 szoba közötti nyílás befalazása
- Villanyszerelési munkák
- Ablakok és ajtók elkészítése, beépítése
- Padló szigtelés
- Padlófűtés lerakása
- Betonozás
- Laminát padló larakás
- Szobák felett a födém szigetelése
- Vakolás, festés 

A fentiek 2 szobára és az elöttük lévő folyosóra vonatkoznak. Ezen felül meg kell csinálni még a nagyszobát a ház többi részével összekötő ajtót és környékét. Valamint a padlófűtéshez szükséges 2. osztó-gyűjtőt is. Mivel ez a ház elejében a fürdő előtt lesz, azon a részen valószínűleg a betonozni is most kell. 

Ez Beni szobájának ajtaja. Kicsit szűkíteni kell rajta és egy áthidalót beépíteni, hogy normális ajtót lehessen betenni.
A szobákban ugyan padlófíűtés lesz, de kell valami kiegészítés is, hogy hamar meleget lehessen csinálni. Még nem döntöttük el, hogy klímát vagy fa tüzelésű kályhát kapnak-e. Valószínűleg klíma lesz, mert olcsóbb (elég drága egy kémény) és nem biztos, hogy fával akarnak bajlódni. 

A kertben is szépen fejlődnek a növények. Nő a krumpli, a hagyma és kibújt a cukkini és a borsó is. Szerencsére rendszeresen esik, nem kell félnünk a kiszáradástól.

Kiültettem a 2. adag paradicsom palántát is. Remélem, ezek megmaradnak, mert C terv nincs.

És végül a 2 kutyus egy ritka pillanata. (Bettit az már nem zavarja, ha Ruby beleeszik a kajájába, de nem hajlandó egy párnán feküdni vele. )

A hétvégén sok apró munkát végeztünk el, semmi látványossal nem haladtunk. 

Korábban találtunk valami szép színű fatörzs darabot a fatárolóban, amit eltettünk későbbi felhasználásra. Most készítettünk belőle poháralátéteket. Nem tudom milyen fa, talán orgona (tudom, bokor, nem fa) , mert az áll a kertünk végében.

Szétszedtük a gyalupadot is, mert csak a helyet foglalta. Elég rossz állapotban volt, nem tudom lehet-e bármire használni a darabjait. Az egyik darabból talán pad lehet, de egyelőre asztalnak használtuk és azon fogyasztottuk el a vasárnapi ebédet a gyönyörű időben..

Amíg a fasirt sült a fiúk egy kis napozással töltötték az időt.

A munkaasztalom még mindig nincs kész, mert a lapszabászat nem tudta a hétre bevállalni, hogy 2800cm X 2070cm méretű lapot 2 darabja vágja nekünk. Talán csütörtökre elkészülnek vele. Az asztal már így is elég jól használható.  

A gyalu gépet is megfordítottuk és beüzemeltük mellette az elszívót. Csak a gyalugéphez használjuk ezt az elszívót, a többihez elég a porszívó. 

Sanyi összeszerelte a korong- és élcsiszolót és azt is elhelyeztük a végleges helyén.

Szereltünk fel polctartó konzolokat is a falra, amik nem polcot, hanem faanyagot tartanak. Egyből fel is töltöttük bramac léccel és lambériával. Ezek eddig a ház elejében voltak, de azt idővel jó lenne nagyjából kiüríteni.

Nagyjából befejezettnek tekinthetjük a műhely berendezését. Még pár fiókkal adós vagyok, de nagyobb változás már nem lesz. Pár feleslegessé vált szerszámos doboztól még meg kéne szabadulnunk.
Majd ha találok helyet a varrógépnek is, akkor még több hely lesz. Amúgy sem jó hogy ott van, mert Sanyi mindent rápakol.

Az elvetett zöldségek nagy része kihajtott, kivéve a répát és a cukkinit. A paradicsom palántákat sajnos megviselete az időjárás. Talán 2 túléli, de nem biztos. Szerencsére van egy B csapat is, akik még az ablakban várják, hogy kiültessük őket. Vasárnap kicsit ki is gazoltam a veteményest, nehogy a papa megszidjon minket, hogy megint gazos. 

Az eper egyre szebb, már rengeteg virág van rajta. Tavaly nagyon nehezen viselték a szárazságot, egyelőre most nincs ilyen problémájuk.

Hétfőn be is takarítottuk az első termést. A reteknek sikerült túlélni a korai vetést és még teremni is.

Vasárnap és hétfőn készítettem a kutyáknak egy kinti ágyat. Kényes jószágok ezek, nem fekszenek akárhova. A párnájukat pedig nem akartam csak úgy kitenni a fűbe, ezért kaptak egy "tálcát". Ruby elégedett az eredménnyel.

Sanyi vasárnap és hétfőn lenyírta a füvet és kitakarította az ereszt is. Olyan hatalmas a telek, hogy nem lehet aksi töltés nélkül végezni a munkával. De az is lehet, hogy csak az aksik nem bírnak túl sokat.

Végre tényleg itt a tavasz és nem kell megfagyni, ha kimegyünk. Már Ruby is kint tud lenni egész nap. Sokszor még nem tudja magát egyedül elfoglalni, de már alakul.

A munkaasztalt még mindig nem fejeztük be, mert ez egy rövid hétvége és még az anyagot sem vettük meg a tetejére. De már csak ennyi hiányzik, meg egy kis emelvény a gérvágónak, hogy az asztal síkjába kerüljön.

Annak ellenére, hogy hatalmas az asztal egész sok hely marad mellette szabadon. A gyalupadnak persze mennie kell, de nincs is szükségünk ennyi felületre.

Sanyi, mikor éppen nem nekem segített, a veteményessel  haladt. Vetett borsót, répát (ismét), uborkát, cukkinit, napraforgót és elültette a paradicsom palántákat is. 

Tavaly vettem 6 tő epret és vetettem magról is. A száraz idő miatt ebből 2 + 1 maradt meg. Az 1, amit magról vetettem mostanra szépen kibokrosodott. 

Ma haza kellett jönnünk, mert Beni megint futóversenyen önkénteskedik és reggel nagyon korán kell indulnia. Lassan gyűlnek a pontjai, de legalább nem hagyta az egészet a 4, évre. 

Csütörtökön végre a gyalugép is átkerült a helyére. Sanyi és Bazsi odamentek, átvitték és eljöttek. Csak 230kg és tilos az asztalnál fogva emelni, de azért sikerült nekik átvinni.

Nem is tűnik olyan nagynak. Beni szobájában valahogy több helyet foglalt. Már csak meg kell fordítani, mert a belső oldalra került a hosszlyukfúró és így nem lehet hozzáférni.

Sanyi a héten kicsit betegeskedik, ezért a hétvégét pihenéssel töltötte. Egyedül kellett megküzdenem a hatalmas szörnnyel, amit alkottam. A 2 méteres hossz magában még nem tűnik nagynak, de a 1,6m szélességgel együtt már hatalmas az asztal. 


A kerekek is felkerültek rá, így legalább el lehet tolni az útból. Most vennünk kell 2 MDF táblát, hogy lapja is legyen és a 2. szintre pakolni lehessen. Az alja ilyen marad, ott akarom tárolni a rétegelt lemez táblákat. 

Mivel vasárnap az asztallal már nem tudtam haladni, ezért új dologba kezdtem. A projektor eddig állványról üzemelt, de azt én alacsonynak éreztem. Ha nem pakoltunk el az ágyról, belelógtak a képbe a cuccaink. Ezért készítettem egy álló polcot, amire a projektort tehetjük. (És már félkész állapotban is tudtam használni az asztalt.)

A polcokat Áron festette le. És előző nap az asztalt is. Szóval mégsem igaz teljesen, hogy egyedül kellett küzdenem. (És azért sem, mert Sanyi azért néha segített szombaton. Egy ekkor szerkezetet nem lehet egyedül fejre fordítani és a ragasztás se ment volna nélküle.)

Délutánra már Sanyi is kellően kipihente magát, így indulás előtt még el tudta vetni a krumplit és a hagymát. Volt még pár szem kukorica is tavalyról, abból is vetettünk egy sort. 
Itthon pedig már szépen fejlődnek a paradicsom palánták.

Múlt hétvége a cserediákról szólt, így a szokásos dolgos hétvége helyett kirándulós hétvégénk volt. A vasárnapi visegrádi kirándulás után még belefért egy gyors mikolai kiruccanás is. Megmutattuk Juliennek a házat és csócsóztunk vele egy kicsit. Dolgoznia nem kellett, de amilyen jól nevelt volt, biztos segített volna, ha megkérjük. 

A húsvét hétvégét viszont megint munkával töltöttük. Mivel az időjárás nem volt túl barátságos, ismét beszorultunk a műhelybe. Már jó ideje halogatom a munkaasztal elkészítését, de most végre nekiálltam. Már tudom, miért nem volt kedvem elkezdeni. Nem elég, hogy a 2 méteres darabokkal nem egyszerű dolgozni, minden műveletet az unalomig kell ismételni, mert annyi részből áll az asztal. 

Először daraboltunk megfelelő méretű anyagot a tetőépítésből megmaradt gerendákból. Mivel 7,5cm vastagok voltak, azért az asztali körfűrész nem érte át, szalagfűrésszel kellett megfelezni őket.

Ezután jöhetett a gyalulás, ami elvitte az egész vasárnap délelőttöt. 

Vasárnap délután és hétfőn egész nap a kötések elkészítésével ment el az idő. Annyit hajolgattam a hosszlyukfúróhoz, hogy már izomlázam volt a nyakamban. Mivel nincs akkora átmérőjű fúrószár, ami ezekhez a lyukakhoz elég lett volna, 3 sorban kellett végigfúrnom minden egyes lyukat.

Az ellendarabok elkészítése Sanyinak jutott hétfőn. Látszólag egyszerű művelet volt, de ez is órákig tartott.

Miután Sanyi elkészítette a csapolást, én lekerekítettem a sarkokat, hogy passzoljanak a lyukakba. 64 élet kellett lekerekítenem. 

Minden pontba 2 él fut be, ezért 45 fokba le is kellett vágni a csapok végét, hogy elférjenek egymás mellett a szomszédosak. Végül egész jól illeszkedtek.

Ezek után már csak összeragasztottuk a a 2 nagyobb oldal darabjait. Ez sem volt egyszerű, mert nincs 210cm-es szorítónk.

Szerintem a jövő héten sem készülünk el vele, de ha egyszer készen lesz, a fél műhelyt elfoglalja majd. A gyalupad ezért nem is maradhat, viszont a satukat valahogy át kellene tennem az új asztalra. 

A kamera rendszer még mindig nincs készen, mert Sanyi nekem segített. Ha nem tette volna, még mindig a gyalugép körül rohangálnék.  Azért már látszik, milyen lesz.

Sok időt elvitt Ruby is. Máskor Áron szokta napközben szórakoztatni, de most nem volt ott. Ruby viszont még nem marad el egyedül, így vagy Sanyi, vagy én vagy Betty szórakoztattuk. Szerencsére a rossz idő miatt Betty sem bánta annyira, hogy bent kell lennie. 

A jó hír, hogy már több éjszakát is sikerült végigaludni. Volt, hogy nem ébredt fel, de olyan is, hogy felébredt és egyedül visszaaludt. Reméljük, ez itthon is megy neki.

1 hete van velünk Ruby. Olyan, mintha újra lenne egy újszülött gyerekünk. Éjszaka 2-3 óránként kelünk hozzá és folyamatos felügyelet kell neki, ha ébren van, 
Éjszak azért kelünk, mert mikor felébred körútra indul a lakásban. Ilyenkor vissza kell vinni az ágyába, pár percig simogatni és alszik is tovább. De ha ezt nem tesszük meg, akkor sírdogál.
A nappali felügyelet 2 okból fontos. Az első, hogy Betty még néha megharagszik  Már 2x úgy rátámadt, hogy le kellett fogni. Az első okát nem tudjuk, mert nem láttuk az esetet.. A második alkalommal, Betty elfoglalta Ruby ágyát, de Ruby is úgy döntött, hogy oda fekszik. Betty ezt nem tudta tolerálni és morgott, harapott, vicsorgott. 
A másik ok, ami miatt nem lehet egyedül hagyni, hogy mindent megrág, a kábeleket is. 

Holnap érkezik hozzánk egy német cserediák, ezért a szombat nagy részét az autó kitakarításával töltöttük. Nem egyszerű a kutyaszőrt kiporszívózni egy autó szőnyegéből. Összesen kb. 5 órába telt, mire belül és kivűl is tiszta lett. 

A fennmaradó időben a megtisztítottam a varrógépet és nekiálltam a pad rendbehozásának.

Még szereznünk kell egy ékszíjat és aztán kideríteni, hogyan is működik. 

A padot kicsit szét kellett szednem. A háttámlát valaki purhabbal próbálta visszaragasztani. Nem nagyon tartott, a plusz szögelés ellenére sem. Az egyik karfát is le kellett szednem, mert azt is visszaragsztották és meg is szegelték, de nem jó szögben sikerült rögzíteniük. Mivel itt tartott a tagasztás, kénytelen voltam lefűrészelni. Miután megcsiszoltam és újra a helyére raktam, jöhetett a többi rész csiszolása és festése. Mivel az ülőfelülete vékony deszkából volt, már nem volt túl erős, ezért azt teljesen kicseréltem. Nem egy mestermű (nem a felújítás, hanem az egész pad), de arra jó lesz, hogy kávézgassunk rajta a napsütésben.

Sanyi hálózatot épített a kameráknak. Még nem végzett teljesen, de már nincs sok hátra, hogy müködjön is.

Pénteken Áronnal kettesben maradtunk, ezért nekiálltam a varrógép állvány kipofozásának. 

Kiszereltem a varrógépet, levettem a hajtó szerkezetet és lábait is. Így jól hozzáfértem minden részéhez. 

A lábakról és az asztallap aljáról lecsiszoltam a lakkot és barna festékből annyit, amennyit tudtam.

A fiókokat is megcsiszoltam, annak ellenére, hogy hibátlanok voltak. Nem tetszett a fényes felületük és nem akartam a többi részét is lakkozni, hogy ne üssenek el nagyon.

Az asztal tetejét kénytelen voltam glettelni, mert nagyon sérült volt. Ugyan ezért kellett lefestenem is. A többi részt csak leolajoztam.

Az olajozástól a csiszolt, matt felületek újra szép fényesek lettek.

Végül újra összeszereltem az állványt. A gépet még nem tettem vissza, mert előbb el akarom vinni egy szervízbe. A hajtó szerkezetet nem festettem le. Csak megtisztítottam és a rozsdásodó részeket lelakkoztam.

A következő felújítandó darab egy pad, amit végül mégis sikerült megszerezni. Nincs túl jó állapotban, főleg azért, mert valaki már megpróbálta megjavítani.

Ma végre befejeztük a kert előkészítését. Kapálás előtt még meg kellett küzdeni a régi diófa gyökerével.

Ezzel elment a fél nap. Ezután síkba kellett hozni a területet, a gödröket feltölteni a dombokkal. Ebben Áron is segített egy kicsit.

Ezután Sanyi 3x átment a területen a rotakapával. 2 kör között, pedig a maradék követ és szemetet szedegettük a földből. Az utolsó körben 2 zsák marhatrágya is került a földbe. 

Míg Sanyi elpakolt, én gyorsan elvetettem azokat a magokat, amit a csomagolásuk szerint márciusban kell. Mindenből maradt még 1 körre, ha nem kelnének ki. Retek, hagyma, metélő fokhagyma és répa volt vethető. 

Végül egy nagy doboz fém hulladék és negyed zsák szemét gyűlt össze. (A több talicska sittet nem számolva.)

A maradék 2 fürdőkád lábat nem találtuk meg. Viszont előkerült egy vasgolyót. Kb. 2,5 cm átmérőjű.

A szép tavaszi időt kihasználva nekiálltunk előkészíteni az udvart a vetésre. Előszöris a kutyát kellett kizárni, hogy ne taposson le mindent. Szerdán megcsináltam hozzá a kerítés elemeket és ma délelőtt a helyükre is tettük. 

A következő lépés a maradék sitt elhordása volt és aztán jöhetett volna a kert felásása és egy kis trágyázás. Ásás közben persze megint akadt egy kis gond. A szokásos beton tömbök mellet, most rengeteg üveget is találtunk elásva. Sanyi ezt több órai munkával eltakarította.

A szemét eltávolítása után, kicsit arrébb újabb akadály következett. Még egy betontömböt és egy nagyobb betonozott területet is találtunk.


Ezeken kívúl még valami vas tartály maradványai is a földben voltak. A legnagyobb részét már megette a rozsda, kisebb darabok és sok vastagabb pánt maradt meg belőle.
A sok szemét mellett valami érdekeset is találtunk. 2 darab fürdőkád lábat. Szerintem valahol ott van a másik kettő is, de azok még nem kerültek elő.

Mivel még nem jutottunk el a felásásig, így holnap még nem tudok veteményezni. Sanyinak el kell mennie napközben, így Áronnal kettecskén maradunk. (Beni táborban van a szomszéd faluban)

Betty is besegített kicsit a kertrendezésbe.

A faluban van egy ember, aki régi bútorokkal kereskedik. Már többször meg akarta mutatni nekünk a portékáját, annak ellenére, hogy nem szeretnénk régi bútorokkal berendezni a házat. Tegnap eljutottunk odáig, hogy megnézzük a kínálatot. Bútort ugyan nem vettünk, de 2 varrógépet igen. Már régen szerettem volna egy állványos singer varrógépet és volt neki. Egy másikat is vettünk, mert annak szép állványa volt. 

2 régi bőröndöt is vettünk, mert megtetszettek. Az egyikben találtunk régi újságokat is 1972-ből. Teljesen jó állapotban vannak, csak a szaguk nem a legjobb.
Egy padot is megvettünk volna, de valamiért nem akarta eladni nekünk. Végül ma felhívott, hogy nem tudja miért nem akarta nekünk adni tegnap, elvihetjük ha kell. Szóval lesz egy padunk is majd valamikor.

Múlt héten szombaton Beninek programja volt, ezért csak vasárnap voltunk Mikolán. Nem sok minden fért az egy napba és nem is csináltunk semmi izgalmasat. Én a fürdőszoba szekrénynek csináltam ajtókat Sanyi pedig a kamera rendszer rögzítőjének helyét alakította ki. 

Én még a héten is az ajtókkal foglalkoztam. Nem is olyan egyszerű a 0-ról megcsinálni egy szekrényajtót. Az IKEÁsokon minden elő van készítve, csak fel kell szerelni. Most nekem kellett szenvedni a feljelöléssel és vasalatok helyének elkészítésével.

Míg a festék száradt nekiálltam laptop állványt készíteni Beninek. Rossz nézni ahogy folyamatosan előre görnyed. Szétszedtem egy régi játéktartó kispadot, annak az anyagát használtam fel. Már régen nem használjuk és 1x már ki is tettem, hogy ingyen elvihető. Még szerencse, hogy nem kellett senkinek, mert így lett pár megfelelő méretű fa lap. Az asztaos akivel kb. 10 éve csináltattam, nem volt a szakma mestere, de legalább az anyagot nem spórolta ki belőle.

Úgy terveztem, hogy vasárnap kiürítem a fiúk szobáját. A cuccok nagy része már a műhelyben van, de nem minden. Végül nem sikerült teljesíteni a tervet, mert a délelőtt elment 2 szekrény újrahasznosítására. Mivel 2 ikeás szekrényről van szó, szétszedni és az anyagát felhasználni nem lehet, mivel nem nagyon van benne anyag. Kidobni nem szerettem volna őket és sikerült is új funkciót találni nekik. Felállítottuk őket, egymáshoz rögzítettük és vágtunk bele polcokat. Most már Sanyi tarthatja benne a dolgait, amit eddig csak az asztalára halmozott.

A gyalu padot azért átvittük Beni szobájából a műhelybe. 

Sanyi szombaton kábelezett. 4 kamera lesz felszerelve, azoknak kellett kábelt kihúzni. Vasárnap, miután helyre tettük a szekrényét, tereprendezésbe kezdett az udvaron. Olyan szép idő volt, jobb volt kint lenni, mint bent. Áthordta a téglarakásokat máshova, hogy több hely legyen a veteményesnek idén. Én levágtam a kerítés mentén burjánzó növényeket. 

A kutyuskák is egyre nagyobbak. Áron szeretne már szerdán elmenni a nagyiékhoz, hogy kutyázhasson és kiválaszthassa melyik lesz Ruby.

Mostanában valahogy mindig a műhelyben akad dolgunk. Ha így folytatjuk tovább, akkor sose készül el a ház többi része. 
A héten kiegészült a felszerelés egy poroltóval. Én folyamatosa faforgácsot termelek, Sanyi meg szikrát hány. Ez a kettő nem a legszerencsésebb párosítás.

A fürdő festésekor kipakoltuk az összes bútort is. Az egyik szekrényt nem vittük vissza, mert mindenkinek megtetszett, hogy mennyivel szellősebb nélküle a helyiség. Viszont a törölközőket kell valahol tárolni, ezért készítettem egy olyan szekrényt, ami nem zavar be a kilátásba, de azért pár dolog elfér benne. 

Még nem tudom legyen-e ajtaja. Mivel még nem hoztuk haza, hogy rendesen meg tudjon száradni a festés, van még egy hetem kitalálni. Maradhatna így is, de nem biztos, hogy a mosószereket akarom nézegetni amikor a fürdőben vagyok.

Levágott tető gerendavégből csináltam egy jóga téglát is. Nem jógázom, de gyógytornához szükségem van rá. Pontosabban 2-re és nekem csak 1 volt. Egy fából készült jógatégla 6500Ft a decathlonban. Jobban megérné ezt gyártani, mint pl. konyhai ülőkét, ami 2 nap munka és 10e forintért megvehető a praktikerben.

Sanyi befejezte a megfigyelő rendszer központi elemeinek védőrácsát. 

Már csak kiépíteni kell a rendszert, hogy itthonról nézhessük, ahogy az idegen macskák elfoglalják a kutyaházat mikor nem vagyunk ott.  
 
A kiskutyák is szépen fejlődnek, már mindnek kinyílt a szeme. Áron még mindig türelmetlenül várja, hogy mikor hozzuk el végre Ruby-t. 

Tegnap befejeztük a fürdő festését. Nem lett tökéletes, de sokkal szebb, mint volt. Hiába kapartunk le mindent, ami le akart jönni, az első réteg festék felkenése után pár helyen felhólyagosodott a fent maradt festék. Talán vízzel is le kellett volna mosni, hogy felázzon. 

Ez sokkal nehezebb munka volt, mint bármi más Mikolán. Mikolán már nem kell a kupiban élni és ha megunjuk, abba hagyhatjuk. Itt viszont muszáj volt igyekezni, hogy zuhanyozni tudjunk és ne a wc-ben kelljen fogat mosni.  Azzal se jártunk volna jobban, ha hívunk valakit, mert akkor még több napig lett volna kupi. A festők nem ülnek le megnézni egy filmet, míg megszárad a glett és csiszolni lehet, hanem elmennek és csak másnap jönnek vissza. 2 réteg glett, 2 réteg festék 4 napot jelentett volna. És a takarítás akkor is ránk marad.

Szombaton végre befejeztük a kutyaházat. Felragasztottuk a zsindelyt és fa szegélyt raktunk 3 oldalról a tetőre. A boltban kapható kutyaházakon láttuk, hogy így van megoldva a zsindelyezés lezárása. 

A nap végén Áron és Sanyi még felfestették a kutyák neveit a bejárat fölé. A ház helyét még keressük, de valószínűleg a bejárat mellett fog maradni, itt van a legnagyobb esély arra, hogy Betty bele is megy. 

Szerintünk egész jól sikerült és belül is otthonos. Betty mégsem hajlandó egyenlőre bemenni. Majd talán ha esni fog, akkor lesz annyi esze, hogy ide meneküljön.

A nap további részét duguláselhárítással töltöttük. Időnként előfordul, hogy kisebb akadály keletkezik a szennyvízcsőben. Eddig általában elég volt pár vödör víz a dugulás megszűntésére, de most ez nem használt. Sanyi vett célszerszámot, egy csőgörényt. Próbálkoztunk vele egy darabig, eredménytelenül. Végül kerestünk egy kellően hajlékony, de erős anyagot, amit használni tudtunk. Ez a padlófűtés cső volt, ami elég hajlékony, hogy a 90 fokos kanyarban le tudjuk dugni, de van tartása és erős. Ezzel végre sikerül áttörést elérni és kis küzdelem után a teljes dugulást megszüntetni. Nem tudjuk, hogy mi baj lehet a szennyvízcsővel, de egyelőre nem szeretnénk kiásni. 

Vasárnap eltakarítottuk a romokat a műhelyben a kutyaház projekt után és csináltunk tároló falat a szorítóknak is. Egyre nagyobb a rend, ez teljesen szokatlan. Alig kell keresgélni mostanában a dolgokat.

Sanyi ismét a lakatos szakmát gyakorolta vasárnap délután. Vettünk kamerarendszert, de még nem jutottunk el a beüzemelésig. Az elhatározás már meg van és a kivitelezés is elkezdődött. Első lépésként egy kalitkát gyárt a vezérlő egységeknek.

Pénteken szabadságon voltunk és nekiálltunk a fürdőszoba újrafestésének. Az egész azzal kezdődött, hogy megjelentek apró kis penész pöttyök a plafonon és a falon. A család egyes tagjai szeretnek jó meleg vízben és sokáig zuhanyozni és az ablak nélküli fürdőt ez az évek alatt megviselte. Vettünk penész eltávolító sprayt a probléma orvoslására. A szer működött is, de a festék nem bírta a megpróbáltatásokat és felhólyagosodott. 

Helyenként le is vált és látszottak a rétegek. Már egy ideje tudtuk, hogy ezzel kezdenünk kell valamit. Most határidőt is kaptunk, mert március végén német cserediákot fogadunk és nem szerettük volna ilyen körülményekkel várni. Pénteken nekiestünk a leváló festék lekaparásának. Jöjjön le, aminek le kell és még egy kicsit több is. 

Szerencsétlenségünkre a plafont is kaparni kellett. Volt ahol szinte csak megsimogattuk a spaklival és pergett le a festék. 

A led világítást tartó és elrejtő díszszegélyt is leszedtük, mert valahogy az évek során kicsit összement és az illesztéseknél egyre nagyobbak lettek a hézagok.
Kapirgálás és csiszolás után jöhetett a glett,  majd csiszolás és újra glett. Ebben az állapotban hagytuk itt péntek este. Holnap újabb csiszolás következik, majd az új szegély felragasztása, végül festés 2 rétegben. 

A kutyaház elkészítése tovább tart, mint gondoltuk. Egész hétvégén azzal foglakoztunk és még mindig nincs készen. A zsindelyezéshez még anyagot is kell vennünk. Zsindely van, de ragasztó is kell a felrakásához. 

A ház minden oldalról kapott 4-5cm hőszigetelést. Hulladékot használtunk, így legalább a szemét halom is kisebb.

Kivülről körbe lambériáztunk. A bejárata kör alakú lett. Belül fehér festést és laminált padlót kapott. Áron a dekorálást is elkezdte, de hamar kifogyott a festékspray.

Levehető a teteje, hogy lehessen takarítani.

A felső oldalt lekentük bitumennel, erre jön majd a zsindely. 


Sanyi eközben felszerelte a levegőszűrót is a plafonra. 


Áron számolja a napokat az új kutya érkezéséig. A nevét már kitalálta és gondolatban a fél Fressnapfot felvásárolta. Rubynak fogják hívni, mind megszavaztuk.
Ilyen cukik most a kutyusok:

Az utóbbi időben egyre több érdeklődő kérdést kapunk a hőszivattyúval kapcsolatban. Nem minden kérdésre tudunk válaszolni, mert pl. mi hűtésre nem használjuk csak fűtésre és melegvíz előállításra. Az egyik szomszédos társasházban hűtésre is használják és küzdenek nyáron a páralecsapódással és penészedéssel. 

Azt sem tudom megmondani, hogy elég-e padlófűtés a teljes ház felfűtéséhez. Elméletben igen, mert gépész méretezte a rendszert. De amíg az ablakokon szó szerint befúj a szél (lengedezik az árnyékoló, ha kint szél van), addig felesleges azon töprengeni, hogy vajon elég meleget csinál-e a hőszivattyú a padlófűtéssel. 

Hét közben gond nélkül tartja a 16 fokot, hétvégén pedig a 20-at. Melegebbet még nem csinált, mert mire rendesen átmelegszik minden le is telik a hétvége és jövünk el. (És rendszerint a kályhával melegebbet csinálunk, mint a termosztáton beállított érték, így valószínűleg nem is megy eleget, csak éjjel.) De szerintem pár nap folyamatos fűtéssel még a szökő meleg ellenére is tudna melegebbet csinálni. De addig is marad a kályha, ami sokkal gyorsabban felmelegíti a levegőt.

A melegvíz ellátásra nem lehet panasz. Rövid idő alatt képes felfűteni a 300 literes tartályt. Egyetlen dolog bosszant kicsit, hogy túl nagy tartományban mozog a vízhőmérséklet. Ha be van állítva 40fok, akkor engedi visszahűlni 35-re mielőtt fűteni kezdene. Megkerülhető a probléma a 45 fokos beállítással, de az meg egy kicsit pocsékolás. 

Kb. 1 éve használjuk a rendszert. H tarifáról működik, ami azt jelenti, hogy "fűtési szezonban október 15-től április 15-ig vehető igénybe a kedvező áron". Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban 23,54 Ft/kWh.áron kapjuk az áramot. Az időszakon kívűl pedig kb. 70 Ft/kWh-ért. 
Az elmúlt 1 éveben 2900 kWh-ot fogyasztottunk a kedvezményes időszakban és a 500-az azon kívűl. Ez azt jelenti, hogy 103000 ft-ot költöttünk a fűtésre és a melegvízre. Plusz az eltüzelt fa, de azért még nem kellett fizetni, a telken talált fából gazdálkodunk. 

A hétvégén nem készült egyetlen kép sem. Nem éreztem szükségét lefényképezni a 11. elkészült fiókot vagy a sokadik konnektort. Pedig Sanyi végre a gépészeti helyiségbe is bevitte az áramot. (A h tarifára nem szabad mást rákötni és eddig csak az volt ott). 

A nagy szelek és hideg arra késztetett, hogy újra nekifussak a kutyaház készítésnek. Betty nem szeret napközben bent lenni, de kint megfagy. Ezért szétbontottuk a 3 éve elkezdett házat és kicsit kisebb méretben el kezdtem újraépíteni. A váz készen van és 2 fala is. Minden oldalra kap 5cm szigetelést is. Nem tudom ennek mennyi haszna lesz, hiszen ajtaja nem lesz csak egy hatalmas lyuk az elején. Most is kicsit nagyobb lett, mint Betti méretei megkövetelnék, de a hazafele úton kiderült, hogy ez nem véletlen. Mire hazaértünk egyel többen lettünk. Attiláéknak kiskutyái születettek és egyet szeretnénk magunkhoz venni. Tacskók. Mindig is szerettem a tacskókat, de tenyésztőtől soha nem vettem volna semmilyen fajtiszta kutyát, mikor ennyi állat van a menhelyeken. De ez így más, legalábbis ezzel nyugtatom magam. Áron már teljesen bezsongott, nehezen tudja kivárni, hogy elteljen az 7 hét, mire el lehet hozni.

Nagyjából készen vagyunk a műhely berendezésével. Még kell pár fiók és valamikor át kell vinni a gyalugépet is, de minden más nagyjából megvan. A cuccaink nagy részét is áthordtuk már a ház többi részéből. 

A gyakran használt eszközök az eltolható falra(ajtóra) kerültek. Remélem, most már sokkal kevesebb időt töltünk keresgéléssel.

Most már a csavarjaink a helyükre kerültek. Össze se tudom számolni, hány különböző helyen találtam csavarokat. 

A rácsos kiskocsit is használatba vettem.

Sanyi befejezte a villanyszerelést is. Minden munkaállomáshoz került konnektor és világítás.

Vasárnapra benáthásodtam, ezért egész nap nem csináltam semmi. Na jó ebédet igen, mert enni kell. Sanyi dolgozott kicsit az ajándékomon és egész korán hazajöttünk.

Szombaton délután megnéztük az Ipolyt. Most kicsit magasabb a vízállás, mint nyáron volt. Árvíz még nem fenyeget, de a medréből már kilépett.

A hétvége Áron környezetismeret vizsgájáról szólt. Mint kiderült, a téliszünetben ki kellett volna dolgoznia a tételeket, de elfelejtette. Most egyszerre kellett megcsinálnia mind a 16-ot. Ő és az apja ezzel töltötték az idő nagy részét. 

Én közben még mindig a műhely költözéssel és berendezéssel foglalkoztam. Először Benivel átköltöztettük az ablaknak feldarabolt faanyagot. Majdnem mind befért a polcok alá. 

A fiókgyártást is folytattam. Az egyik a felületkezelő eszközeimé lett. Most már katonás rendben sorakoznak egymás mögött a csiszolópapírok. Eddig be voltak hányva egy táskába és nem is tudtam, milyenek voltak. Ezért fordulhatott elő, hogy a 240-ből legalább 5 csomaggal vettem már. Sok mindennel járunk így, Mivel nem találunk soha semmit, ezért mindig újra megvesszük. Most végre a csavarok is rendben vannak, 

A fiókok színe nem jelent semmit. Van egy rétegelt lemez beszerzési forrásunk, valami bútorgyárból tud selejt anyagot hozni. Tőle szoktunk alapanyagot beszerezni. Sok hiba van a táblákon és sajnos általában laminálva vannak. De műhelybe tökéletesek és kb. fele annyi, mintha fatelepről kéne beszereznünk. Ekkora mennyiségnél ez fontos szempont.

Beszereztünk egy légtisztítót is a műhelybe. Mivel a legtöbb munka porral jár, én meg nem akarok folyton maszkban járni, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Legmagasabb fokozaton 2038 m³/óra az átszűrt mennyiség. Majd fel kell szerelni a mennyezetre, hogy ne legyen útban.

Sanyi a kevéske idejében a kiskocsimmal foglalkozott. A hétvégén megvilágosodott a hegesztéssel kapcsolatban. Nem is tudom mióta használja a hegesztőpajzsot, de még csak most jött rá, hogy rajta maradt a védőfólia. Mindig panaszkodott, hogy alig lát valamit. Most végre kiderült, hogy miért. 
A kiskocsi nagyjából elkészült, már csak fogantyú és egy kis festés kell rá.

A héten sikerült egy kis információt szerezni a házról. A falu értékőrző csoportjának adminisztrátorának írtam és kaptam is tőle választ. Remélem, nem haragszik meg, ha ezt itt megosztom.
"Az épületről meglévő ismereteim, feleségem segítsége (édesapja pénzügyőr volt, s ő mikolai születésű), valamint Szatmáry István: Vámosmikola 1945 előtt c. "falukrónikája" alapján tudok néhány alapvető dolgot. Vámosmikola a Bach-féle önkényuralmi rendszer időszakától járási székhely (1852-1876, majd 1907-1932, illetve szolga-bírói kirendeltség 1948-ig), járásbírósággal, adó-hivatallal, közjegyzőséggel, pénzügyőrszakasszal stb. A Kossuth u. 15. sz. alatti épületben hosszú ideig a pénzügyőrszakasz kapott elhelyezést. (Valamikor az 1970-es években mi a 11. szám alatt laktunk.) Szatmáry István szerint már 1888 előtt Mikolán működött. (Korábban uradalmi épület volt, /dézsmaház?/ talán egy ideig a járásbíróság és az adóhivatal is működött benne). Feleségem úgy tudja, hogy az épület utcára néző helyisége (első traktusa) a parancsnok lakása volt, utána a pénzügyőr szakasz irodái, helyiségei (fegyvertárolás, a tevékenységhez szükséges eszközök tárolása) kaptak helyet. A hivatásos állomány néhány tagja a mostani polgármesteri hivatal épületében szolgálati lakásban lakott. A pénzügyőrség az 1960-as évek végéig működött Vámosmikolán. Az épület ezt követően Szigeti Ferenc (hivatásos honvéd-tiszt-helyettes, a lengyel menekülttábor parancsnokságára beosztva a II. vh. idején, az 1950/60-as években magántaxit üzemeltetett) tulajdonába került. Halálát követően került az épület Kné D. Marika tulajdonába."

Sanyi a hétvégét a szülinapi ajándékom elkészítésével töltötte.. A neten láttam egy cuki fém kerekes tárolót és megkértem, hogy csináljon nekem egyet, ha már megtanult hegeszteni. 

INDUSTRIEL tároló kocsi - TEAKhome Design

Még nincs teljesen készen vele, de jól halad.

Én a fiókgyártással voltam elfoglalva. Ez sem egy gyorsan haladós munka. Rengeteget kell mérni és vágni, ami viszi az időt. Egy fióksín felrakása is rengeteg idő. A sínnek vízszintesnek kell lenni, a 2 oldalnak pedig ugyan olyan magasan. Ezt nem egyszerű elérni, 2 vízmérték és 4 kéz kell hozzá. Mikor egyedül csinálom, különösen sokáig tart. 

10 pár sínt vettem, egyelőre 6 fiók készült el. Ebből 2 csak fél szélességű, mert festékeket akarok tárolni rajtuk, amik elég nehezek. 

A 7. fiók is le van már szabva és darabolva, de összeállítani már nem tudtuk, mert elfogyott a lamelló. 

31-én Sanyi még dolgozott, ezért csak délután értünk a házhoz. Aznap már nem dolgoztunk a műhelyen, készültünk a szilveszterre. Vagyis igazából csak én, a fiúk inkább telefont nyomkodtak. Miután elkészültem a kajával társasoztunk pár órát. Először egy kis activity volt, majd carcassone. 

Ezután megnéztünk egy filmet (Végső visszaszámlálás) és már éjfél is lett. Szerencsére nem tüzijátékoztak sokat, így Betty sem idegeskedett nagyon. Megittunk egy üveg alkoholmentes Törleyt és egy gyerekpezsgőt, majd lefeküdtünk.

Ma a műhely berendezését folytattuk. Leszabtam a polcokat és áthordtunk a gépek nagy részét. 

A múltkori nem túl sikeres aljzatkiegyenlítés után péntek délután még egyszer nekifutottunk. Az eredmény kicsit jobb lett, de most is nagyon buborékos maradt. De annyira nem számít, most már így marad. 
Ezután a falak és a padló is kapott egy kis színt. A falakra mész festéket vettünk és sárgára színeztük. Az egy vödör természetesen nem lett elég, csak 1,5 fal lett lefestve. A padlóra zöld betonfestéket vettünk. Elméletileg 2 réteg kellett volna belőle, de nem akartunk még ennek a száradására is napokat várni, így egy réteg lett. A lényeg, hogy nem unalmas szürke.

Sanyi haladt a villanyszereléssel, már a felével készen van. Vannak konnektorok és világítás is. A vezetékeket még rögzíteni kell és a műhely másik oldalán is meg kell még ugyan ezt csinálni, de már így is lehet dolgozni.

Én haladtam a polcrendszerrel. Kapott egy réteg lazúrt, nehogy megegyék a gombák vagy a rovarok. Ma délelőtt össze is állítottuk a vázat.

A polcokat részben L vasak fogják tartani, hogy ne vegyenek el túl sok helyet. Az alsó részen fiókokat rakok, hogy rendezettebben lehessen a kisebb szerszámokat és a festékeket tárolni. OSB-t még vennünk kell, mert ennyire nem terveztünk előre, de most már legalább azt is tudjuk, pontosan milyen vastagot vegyünk, hogy egy síkban legyen a teteje a tartó vassal.

Elkezdtem áthordani a gépeket is. Még csak azokat, melyeket egyedül is elbírtam, mert Sanyi még a kapu befejezésével volt elfoglalva. A maradékot majd együtt áthozzuk. Viszont a gyalugép költöztetéshez békát és embert is kell szereznünk, mert azt nem lehet csak úgy felkapva átvinni.

És majdnem elfelejtettem, elkaptunk egy újabb egeret. Raktunk ragasztót a fürdőajtóba és bele is ragadt egy kis dög. Még mindig maradt aki visszajárjon, de már jóval kevesebb helyen hagyják ott a nyomukat. 

A múlt héten befejeztük Beni szobájának festését is és a villanyszerelést is. Most már csak a szegélylécek lerakása van hátra.

Odafele majdnem elütöttünk egy szarvast. Egyszer csak előugrott a bozótból. Sanyi a fékbe taposott és a szarvas is. A szarvas hirtelen meg is fordult és visszaszaladt a bozótba. 

Péntek este egy másik állattal is meggyűlt a bajunk. Nem elég, hogy az egér pofátlanul a kanapénkon fogyasztja el a kitett mérget, éjszaka még valamit vadul rágcsált is. Hiába kerestük, nem találtuk meg mit. Reggel végül kipakoltunk mindent az ablak elől és akkor kiderült, hogy a kutyatápos zsákot rágta ki. Tettünk üvegszilánkot a fal melletti résbe és vettünk újabb csapdákat. Szombat éjjel végül a ragasztós csapda elkapott egyet. 

A munka sem alakult a lejjobban. A rács beillesztése után kicsit eldeformálódott és nem voltak egy szintbe a lakathelyek. Ezt végül úgy hagytuk, mert haladni akarunk az aljzatkiegyenlítéssel. Többször felporszívóztunk, majd lealapoztuk a betont. Ezután jöhetett az aljzatkiegyenlítő. Nem olyat használtunk, mint a benti helyiségekben, mert épp nem volt a bauhausban, Nem volt jó ötlet, mert az eredmény katasztrofális lett. Hiába mentünk át rajta ezerszer a tüskés hengerrel, a lyukak nem tűntek el. 2 kiöntött vödör határa is élesen látszik. Javítanunk kell majd, mert ez így nem maradhat.

Vasárnap Sanyi rendbehozta a rácsot. A sima papától kapott pár tanácsot, és kicsit csaltunk is. Megerősítette a sarkokat és felhegesztette a fenti ütköző és merevítő "lécet".

Én eközben megterveztem a gépek helyét. Nem egyszerű, mert a gyalugép nagyon sok helyet igényel és a többi gép körül is kell bőven helynek lennie. 

És délután nekiálltam a polcrendszer elkészítésének.

Még nem vagyunk teljesen kész a gyerekszobákkal, de jól haladunk.

Kifestettük Áron szobáját és visszatettünk mindent a helyére.

A galérián is elkészült a lego birodalom, méretre gyártott egyedi asztalokkal.

A hétvégén beépítettük az ajtót is. Nem sikerült elsőre tökéletesre, kicsit szorult, mert hasas lett a keret. Ezért egy részen kivágtuk a purhabot és újrafújtuk. Most már tökéletesen csukódik.

A kilincsre még várni kell sajnos. Mivel ugyan olyat akartam, mint a többi ajtón van, így rendelni kellett és még nem érkezett meg. Addig hoztunk egy ideiglenest a házból.

Beni részén még csak ma kezdtük el a festést és csak a felével vagyunk kész.  Nem egyszerű úgy haladni, hogy folyton ide-oda kell pakolászni. Beni kéket választott. Elég jó lett, sajnos a képeken nem igazán látszik a valódi színe.

Ami még mindenhol hátravan, az a szegélylécek lerakása. Valószínűleg nincs is elég és még venni kell. De annyira nem is sürgős egyelőre.

Szülinapozás miatt csak 1 napot dolgoztunk a házon a hétvégén. 

Ma az első dolgunk volt megnézni a műhelyt. Nagyon sok vizet összeszedett a páramentesítő. Szerencsére Sanyi rakott a kanna alá egy gyerek homokozót is, így a túlfolyó víz nem a földön folyt szét. Nem csoda, hogy nem száradt eddig a fal, ha ennyi víz volt még benne.

A fal egész jól kiszáradt a héten, de az aljzatkiegyenlítéssel várunk még egy hetet.

Sanyi befejezte a kaput. Még kell rá zárszerkezet és be kell építeni a helyére.

Megoldottuk a túlzott párásodás problémáját, beszereztünk egy páramentesítőt. Már korábban meg kellett volna tennünk, mert hiába szellőzettünk minden hétvégén következő péntekre mindig csöpögött mindenhonnan a víz. 1,5 nap alatt össze is gyűjtött kb. 20l vizet. Hétközben is ott lehet hagyni, mert nem csak saját tartályba tud gyűjteni, hanem ki is lehet vezetni. 

A padlófűtésnek hála a műhelyben kellemes 13-15 fok van. Sokkal jobb így dolgozni, mint a 2-3 fokban. A festeni és ragasztani valókat sem kell a szobába hordani. 
A hétvégén lefestettem a forgácsos dobozt, majd legyártottam az alkatrészeket Áron legozó asztalához, ami a gelérián lesz. 

Sanyi pedig haladt a rácsos kapuval. Ilyen lesz. Már csak a másik szárny hiányzik.

Sikerült elfognunk  egy egeret a csapdával a héten. Cserébe viszont egy másik bosszút állt szombaton és a fél éjszakát hangos rágcsálással töltötte. Hallottuk, de nem tudtuk megfejteni, honnan jön a rágcsálás. 

Három nap szabadság (nekem csak 2) eredményeként a szoba átalakítása félig elkészült. Hétfőn felállítottuk a fa szerkezetet, de a gipszkartonozást csak elkezdeni tudtuk. Idő sem volt többre, és bonyodalmak is adódtak. Akadt egy kis villany- és hálózatszerelési munka, amihez még kábelt is kellett szerezni. Amíg be nem húztuk a kábeleket szigetelni sem tudtunk. 

Kedden szereztünk kábelt és folytatódhatott a munka. Én megcsináltam a szigetelést a galérián és feltettem a 2. réteg gipszkartont. Ezután jöhetett a lamináltpadló lerakása. 2 félt használtunk, mert marad egy kevés a korábbi lakásfelújításból és a mikolaiból is. Az ízlésünk nem sokat változott az évek során, nagyon hasonló a kettő. 

Eközben Sanyi megcsinálta a kábelezést, a szigetelés. A gipszkartonozást már együtt fejeztük be.

Ma én már dolgoztam, így a gelettelés már Sanyira maradt. Munka után azért kicsit helyettesítettem, amíg elvitte a gyerekeket úszni, és befejeztem a galériát.

Ezután jön majd a legporosabb munka, a csiszolás. Még nem tudjuk mikor lesz rá időnk.

A hétvégén az aljzatkiegyenlítést akartuk megcsinálni a műhelyben. A beton viszont még nem elég száraz, ezért halasztanunk kellett. Még mindig nagyon sok víz van a vakolatban és a betonban, mindig minden csupa pára. Hiába szellőztetünk folyamatosan, mikor ott vagyunk, ez egyelőre kevés. 
A fűtés bőven elég a műhelyben, annak ellenére, hogy fele olyan sűrűn fektettük a csöveket, mint máshol. A keringő víz mennyiségét is lecsökkentettük, mégis 13-15 fok szokott lenni. 

A tervezett munka helyett Sanyi nekiállt a műhely bejáratába tervezett rácsnak. A meglévő kapu nem egy páncél ajtó, ezért kell valami megerősítés mellé. Nem szívesen hagynánk ott az összes szerszámot egy lemez ajtó mögött és a biztosító se fizetne baj esetén. Mivel nem készültünk anyaggal és szerszámokkal, addig jutott, amíg a vas tartott.

Én végre újra dolgozhattam a műhelyben. Szükségünk van egy forgács tároló ládára, mert rengeteg a forgácsunk és jól jön a begyújtásnál. A szatyor nem túl elegáns tároló megoldás, azért készítettem egy ládát. Már csak felületkezelni kell és lehet is használni.

És csináltam Sanyinak szülinapjára egy szerszámtartó dobozt is. Szörnyen rendetlenek vagyunk és rengeteg idő megy el a szerszámok keresgélésével, jól jön majd még pár rendszerező doboz. Szerencsére a neten sok jó ötletet találni. Ezt is ott láttuk.

Hétfőn haladtunk kicsit az itthoni projekttel is. Kitöltöttük a régi létra helyét és megépítettük a galérián az új fal vázát. 

Mivel a padlófűtés csöveket szereléskor vízzel töltöttük fel és közelednek az éjszakai fagyok, ideje volt leengedni a vizet és fagyállóval feltölteni. Sietve rendeltünk a héten fagyállót, szivattyút és szerelési anyagokat. A fagyálló és a szivattyú meg is érkezett, de a szerelésnél trükközni kellett a hiányzó alkatrészek miatt. Végül sikerült rákötni a műhelyt is az osztó-gyűjtőre, feltölteni, légteleníteni és újra elindítani a fűtést. A hőkamerás felvételen jól látszik, hogy az eredeti 3 körben alig hűl a víz, mire megfordul, de a hideg műhelyben teljesen lehűl.

És amíg a beton sem lett egyenletes hőmérsékletű, addig az is látszott, hol megy a fűtéscső.

Ami érdekes, hogy a fal mentén is van egy melegebb sáv. Azt hittük, hogy a fürdőből szivárog a meleg a beton alapon keresztül, mert a helyszínen annál a falnál vettük észre. De a fenti kép az ellentétes sarokban készült, ami mindkét irányból külső fal. Valószínűleg a föld még melegebb, mint a beton és a lukacsos téglasoron át ezt láthatjuk.

Sanyi úgy tervezte, hogy leszigeteli az összes csövet, melyek még csupaszok. Viszont én nekiálltam behordani a maradék tüzifát, amit még tavaly darabolt. Az utolsó gerendák voltak, idénre nem maradt semmi. Aggódtunk is, hogy nem lesz tüzifánk, mert a nyáron nem rendeltünk, most meg már hiába tennénk. Végül elkezdtem az egyik régi ajtókeretből is kimenteni a gerendákat és Sanyi is ott ragadt segíteni nekem. Ennek az lett a vége, hogy egész nap fát aprítottunk és kiderült, hogy rengeteg fa volt a melléképületben. Végül több, mint 2 raklapnyi halmunk lett. Ezen a télen nem kell félnünk, hogy elfogy a fa. És még a melléképület másik felében is van fahulladék és a melléképület mögött is. Azok között már sok a festett, de még biztos van olyan is, ami eltüzelhető.

Azt hittem, a 2 raklapon majd lesz pár sor fa, de a végén már hatalmas kupacot kellett építeni. És végül egy harmadikra is pakoltunk.

És a benti fatárólót is teljesen feltöltöttük.

A fatárolóban sajnos nem csak fa volt. Kezdetben ide pakoltuk a talált termésköveket és a téglákat is. De most olyasmit találtam, amit nem mi tettünk oda. A kövek alatt volt egy döglött macska. Valószínűleg beszorult és nem tudott kijönni. Remélem több ilyen meglepi nem lesz. 

Sajnos az egerek is visszatértek a hideg beálltával. Ennivalót már nem találnak, de mégis bejárnak. Összemászkálnak mindent és mindenhol otthagyják a névjegyüket. A csapdát gondosan elkerülik és az ultrahangos riasztó sem segített. Végül tettünk ki mérget, ami a hétvégére el is tűnt. De szombat éjjel még így is hallottam az egeret.

A hétvégén a csocsóasztal is beköltözött a nagyszobába. Ilyen hidegben már nem volt kedvünk előre járni, így végül inkább kicsit összehúzzuk magunkat és bepréseltük az asztalt. 

Még a fagyok beállta előtt le akartuk a vakolni a műhely falát kívülről is. Erre a mostani hétvége volt az utolsó alkalom. Ha most nem csináljuk meg, akkor nem lehet szigetelni és burkolni sem. 
Az eredménynek most sem kellett szépnek lennie. A vakolat funkciója csak annyi lesz, hogy betömi a meglévő hézagokat és bent tartja a kövek közötti földet. Mivel sokáig érte az eső, már sok helyen kimosódott a kövek közül a föld. 

Első ránézésre nem tűnik nehéz munkának a vakolat felkenése. Viszont pár vödör után már elfárad és megfájdul az ember keze, mert erővel kell rásimítani a vakolatot a falra, hogy ott is maradjon. Délutánra már alig tudtam fogni, de azért sötétedésig dolgoztunk. Mikor elfogyott a mészhabarcs a vödrömből, csak eldobtam mindent, és mentem is zuhanyozni. De szegény Sanyinak ilyenkor még el is kell pakolnia és mosnia a szerszámokat. Mentségemre szól, hogy mire reggel nekiálltunk a munkának, addigra az ebéd már abban a fázisban volt, hogy csak várni kellett hogy megsüljön. 

Szombat este haza kellett mennünk, mert Áron köhögése nem javult és nem volt nálunk se rohamgyógyszer, se inhallátor. A legrosszabbat is számításba véve úgy döntöttünk, hogy inkább hazamegyünk és legfeljebb vasárnap vissza jövünk ha az állapota engedi. Mivel viszonylag nyugodt éjszakája volt, ezért ma be tudtuk fejezni a vakolást.

Elvileg még egy hétig nem lesznek éjszakai fagyok és esni is csak a hét második felében fog. Addigra már szárad annyit a vakolat, hogy egyik se ártson neki.

Amíg szárad a beton gyorsan megcsináljuk a belső munkálatokat, hogy 4 hét múlva lehessen költöztetni a gépeket. Szombaton levakoltuk 1 rétegben a hátsó falat. 

Vakolás előtt még levertük a laza részeket, alaposan legdörzsöltük kefével, majd portalanítottuk a lombfúvóval. Vizezni nem nagyon kellett, mert sok helyen vizes volt. Máshol viszont hiába vizeztem be, a kő egy pillanat alatt felszívta mindet. Az első réteg vakolat sima felületnek nevezhető. Talán kerül rá még egy réteg és egy kis glett.

Ezután következett a többi részen a glettelés. Vakolni nem kell, az ytong félékre egyből mehet a glett. 

Az első adag elég sűrű lett, pedig több vizet adtunk hozzá, mint az előírás. Amint felkentem a falra, szinte azonnal megkötött. Lehet, hogy mélyalapozó kellett volna felkennünk előtte. 
A teljes száradás viszont egyáltalán nem volt gyors. Ez első falszakasz szombat délután gletteltük és vasárnap délelőtt még mindig nedves volt. De mire körbeértünk, már lehetett csiszolni és még egy réteget felvinni.

Azt még nem találtuk ki, hogy mi legyen a koszorú szigetelésével a belső oldalon. Valószínűleg le lehetne vakolni, de nem hiszem, hogy időt áldoznánk erre. A ház oldali falon, valószínűleg egyszerűen leszedjük. A másik három oldalon (külső falak) én szeretném lefedni osb-vel, csak még nem találtuk ki, hogyan rögzítsük. 

Maradt egy kis vakolatlan és gletteletlen rész is. Nekem tetszenek a tégla falak, amiket Sanyi épít, ezért a sarokban fedetlenül hagytuk az oszlopot.

Hétfőn nagy nehezen nekiálltunk a galéria átalakításának. Vagyis főleg Sanyi, mert én csak asszisztáltam. Hegeszteni nem tudok és a flex sem a kedvenc szerszámom. Felszedte a laminált padlót, levágta a korlát felesleges részeit.

Kellett egy új függőleges elem és a létra is helyére került.

Sanyi és Bazsi ma lebetonozták a műhelyt. Most már csak ki kell várni, hogy megkössön és kiszáradjon. Ez kb. 1 hónap. Aztán jöhet az aljzatkiegyenlítés és talán egy kis betonfesték. Karácsonyra el is készülhet a berendezett műhely.

Az aljzat szigeteléshez kb. 2 hete megrendeltük az anyagot. Gyártói kiszállítással volt, azért azt sem tudtuk kb. mikor szállítanak. Reméltük, hogy pénteken, mert Sanyi aznapra szabadságot vett ki. És kivételesen szerencsénk is volt, mert csütörtökön jött a sms, hogy másnap szállítanak. Ez a gyártói kiszállítás csak azért szívás, mert akkor is fizetni kell a kiszállításért, ha egyébként az embernek lenne egy járműve, amivel el tudja hozni magának. Nekünk nem volt, így annyira nem bosszantott minket, hogy másik helyet vagy gyártót keressünk.

Így, hogy lett szigetelő anyagunk és pénteken még a tűzépről is be tudtunk szerezni pár dolgot, elő lehetett készülni padló befejezéséhez. Szombaton szigeteltünk.5cm vastag lépésálló lapokkal 2 rétegben. Mivel itt nem mennek csövek a padlóban, sokkal egyszerűbb dolgunk volt, mint a fürdőnél és a szobánál.

Első réteg szigetelés.

Sok méregetés és darabolás.

Második réteg, az első réteghez képest elforgatott lapokkal.

Gyerek munka.

Ezután jöhetett a hőtükör és aztán egy normál fólia a biztos vízzárás érdekében.

Vasárnap erre került a betonháló, végül a fűtés cső. A cső fektetés végre egy olyan munka volt, amiben a gyerekek is tudtak segíteni.

Szándékosan lett ilyen szellős. Itt nem kell 24 foknak lennie télen, éppen elég ha nem fagyok meg munka közben. Tavaly először mindig a lábam fagyott le, ilyen probléma többet nem lesz.

A csövet végül feltöltöttük meleg vízzel ( ez volt kéznél), hogy lássuk szivárog-e. Nyomás alá sajnos nem tudtuk helyezni, de reméljük, hogy a gyárban nem hibáztak. 

A hőkamerás képen jól látszik, hogy hűlt le a víz, míg végig ért a helyiségen.

Sanyi és Bazsi kedden betonoznak. Addig haladunk az itthoni projekttel. Vagyis pontosabban, talán végre nekiállunk.

A műhely egyik oldala megakapta a szigetelést a hétvégén. Alulra lábazatra való XPS került, fölé pedig üveggyapot. Aztán az egész kapott egy páraáteresztő fólia takarót.

Ma a lemez borítás is felkerült ezen az oldalon. 

A felújítás mellett most fut egy másik projekt is. Beni 15 éves lett, ideje, hogy saját szobája legyen. Falakat nincs kedvünk áthelyezni, ezért gipszkartonnal megfelezzük a szobájukat. Már megvettük a vázhoz a faanyagot, de még nem álltunk neki. A terület felosztás a galériát is érint. A jenlegi feljáró Beni területén van, de Áronnak nagyobb szüksége van a galériára, ezért át kell helyezni a létrát. Mivel már elég egy jóval egyszerűbb és kevesebb helyet foglaló függőleges létra, átalakítottam a meglévőt. 
A héten át kellene alakítanunk a korlátot és meg kellene építeni a fal vázát. Kicsit nehezen kezdünk hozzá, mert nagy lesz a felfordulás.

Ismét rövid hétvégénk volt. Bár nem dolgoztunk tegnap, a gyerekek voltak iskolában. Egy után indultunk csak el. A szombat délután annyira volt elég, hogy nagyjából befejezzem a bútort. Vasárnap már csak waxolni kellett. Közel sem lett tökéletes, de nekem tetszik. A legtöbb hibája talán nem is látható, de én tudom minden darabjáról, hogy mi a hibája és mivel küzdöttem sokat. Azt hiszem, a sok fiókos szekrényemnek egyelőre nem állok neki. 

Szeptemberben nem gondoltam, hogy idén lesz még bikinis idő. Ma gyönyörű időnk volt, délután rövidnadrágra és bikinifelsőre váltottam. Még a paradicsomról is tudtunk szedni pár érett szemet és az eper is termőre fordult.

Sanyi elkezdte építeni a favázat a műhely köré. Az fogja tartani a szigetelést és a lemez borítást. Ehhez nem vettünk külön faanyagot, így egyelőre abból szemezgettünk, ami korábbról maradt.

A héten szereztem egy hőkamerát, egészen pontosan egy hőkamerás mobilt. Természetesen ennyit nem lennék hajlandó egy mobilra költeni, mint amennyibe ez került, de mivel 1 éve újra alkalmazott vagyok jár a céges telefon is. 1 év alatt sikerült kitalálnom, hogy mit szeretnék. A hőkamera segítségével meg tudjuk majd nézni, hol kell javítani a szigetelésen. Nem nagy meglepetés, hogy ahol a fény átszűrődik, ott a meleg is elszökik és hogy az ablakok is hasonlóan jól szigetelnek.

Végre be tudtuk fejezni a tető fedését. Sokkal jobban néz ki így, mint a fekete fóliával. Ugyan azzal a fekete fóliával volt ideiglenesen lefedve, amivel a tetőcsere idején a ház is. 

Én folytattam a polcos szekrényt. Még a ragasztás előtt lefestettem a darabokat egy rétegben. Többször nem tudtam, mert elfogyott a festék. A ragasztás több emberes munka volt, mert annyi illesztési pont van, hogy 2 kéz kevés ehhez.. 

Majdnem az összes szorítónkat használnunk kellett.

Mégis el tudott jönni ma Bazsi, nem kellett elhalasztani a betonozást. Pedig már teljesen elszomorodtam, hogy azt sem lehetett tudni, hogy meddig kell halogatni a munkát. 
Szokás szerint hajnalban indultak, de kivételesen nem este 10-re értek haza. 

Végre elkészült és jól áll a műhelynek a beton. Most pár hét száradás következik, aztán jöhet a többi réteg.

Másik jó hír, hogy ma a hiányzó 2 panelt is leszállították. Kellett hívogatni őket egy párszor és végül közölni velük, hogy elég az ígérgetésből, ma ott leszünk ma szállítsanak. És sikerült nekik. Igazából ez nekünk így tökéletes volt, mert nem kellett külön csak ezért menni egy nap és igazából nem is lett volna rá jó alkalom az elmúlt hetekben. De így, hogy 6 hétig nem nagyon törték magukat, most már lehettünk kicsit követelőzők. 

Pénteken elhoztuk végre a garázskaput. Nem volt egyszerű mentet. Sanyi bérelt utánfutót a profirenttől. Szerencsére én is ott voltom, mivel Sanyi nem hord magával személyit, mindig jogosítvánnyal igazolja magát, itt viszont nem voltak hajlandóak elfogadni. Minden áron személyit kértek tőle, így végül nekem kellett bérelnem. Persze nem volt igazuk, mivel még a saját szabályzataikban is mindenhol fényképes igazolvány szerepel. 

A bérlés után jöhettünk haza, mert itthon hagytuk a rakomány rögzítő gurtnikat és a 3 darab gumipók valószínűleg nem lett volna elég. A kapu nagyobb volt, mint az utánfutó, ezért felfektettük az oldalfalra és így rögzítettük a 2 gurtnival és a 3 gumipókkal. Stabilnak tűnt, de ezért óvatosan mentünk Mikoláig. Szerencsére egészben odaértünk. 

A kapu 91 kg (és nem 80, ahogy korábban Sanyi mondta), de azért sikerült bevinnünk. Az udvaron még viszonylag könnyen átcipeltük, de ebben úgy elfáradtak a karjaim, hogy a tároló helyen igazgatásnál már szinte csak másodpercekre tudtam megemelni. És valamikor a combomhoz is ütődhetett, mert van egy szép tenyérnyi zúzódásom.

A kapu vasárnapig várakozott a beépítésre. Szombaton csak este érkeztünk, mert Sanyi napközben dolgozott. Vasárnap viszont a helyére is került az ajtó. 

És ki is lehet nyitni.

A betonozás sajnos csúszik kicsit, mert Balázs mégsem tud segíteni kedden és valószínűleg még szombaton sem ér rá. Vasárnap pedig Beni megint önkéntes munkát végez és mind Pesten leszünk. 

Tetőlemez panelek még mindig nincsenek. 1 hónap eltelt és még csak nem is jelentkeztek maguktól. Sanyi meg hiába hívja őket, majd visszahívnak.

Sanyi a hétvégén befejezte a föld kihordást és előkészítette a terepet a betonozáshoz. Körberakta téglával a fal mentén.

Így sokkal rendezettebb lesz, mint a szobában, ahol kis árok maradt a falnál. Csak akkor lesz gond, ha valami apró tárgyat leejtek, mert nem tudom majd kiszedni a lyukakból.

Vasárnap a vasalás is elkészült.

A szerelő betonra jön majd még 10cm szigetelés, arra újabb vasháló, aztán a padlófűtés csövek, végül beton. A tetején vagy műgyanta lesz vagy az is lehet, hogy marad a beton. Nem nagyon kedvelem a járólapot és szerintem furán is nézne ki egy műhelyben.

Én a hétvégén visszatértem az ideiglenes műhelybe. Megálmodtam otthonra egy sok rekeszes szekrény, azt kezdtem el. Múltkor, mikor a tetőhöz vettünk anyagot, vörösfenyőt is vettünk. Egy pallót feldaraboltam, szeleteltem, majd meggyalultam. Menet közben párszor módosult a terv, így végül ma újra kellett egy kicsit darabolni. Még nem vagyok készen vele, még kell egy hétvége hozzá.

Munka szempontjából ismét rövid hétvégénk volt. Tegnap szülinapoztunk, ezért csak ma tudtunk dolgozni. 

Sanyi nekiállt kiásni a szerelőbeton helyét és befoltozott egy nagyobbacska lyukat a régi falon. A föld még mindig tele van törmelékkel és össze is van állva, ezért lassú a haladás.

Még kell pár hétvége, hogy eljussunk a betonozásig. Ha kész a megfelelő szint, körbe kell rakni téglával a fal mentén, fóliázni kell és betonvasat letenni. 
A garázskapu is elkészült már, de egyelőre nem tudtuk megszervezni a szállítást. A szállítóeszköz a kisebbik gond, mert bérelni bármit lehet. A mikor jelenti a nagyobb gondot. Sanyi nem tud most szabadságot kivenni és ezt is csak hétközben lehet intézni. 

Én reggel elkezdtem az ablaknyílások fóliázását és fedését. Az egyikkel el is készültem. Aztán elfogyott az osb és Sanyinak az állványi is útban volt, így nem fejeztem be.

A paradicsom még mindig terem. A magányos példány még szép egészséges, nem találták meg a kártevők. Sokkal szebb és nagyobb szemek vannak rajta, mint a többin. Még mindig virágzik és sok zöld is van rajta, de valószínűleg már nem fognak beérni.

Lemez még mindig nincs. 23-a óta nem jelentkeztek, pedig akkor még 1 hetet mondtak a pótlásra. Sanyi üldözte őket a héten, de információt még nem kapott csak visszahívás ígéreteket.

Ezen a hétvégén csak 1 napot tudtunk munkával tölteni. Beni önkétes munkát vállalt a félmaratonon, ezért a vasárnapunk kiesett. Persze nem magától ilyen szorgalmas, az érettségihez szükséges 50 óra önkéntes munkából tud most le ötöt. 

Ma befejeztük a mennyezet borítását. Levágtam a vékony csíkokat a szélére, mindre martam nútot, Sanyi pedig felrakta.

A falat is lekentük folyékony bitumennel fél méter magasságig. A fal alatt is van, így elvileg itt már nem fog vizesedni a fal, mint a régi részeken. De azért itt is kihagyjuk a fal mentén a 10cm szellőző rést, mivel még régi falszakaszunk is van.

Az ereszt is felszereltük a műhelytetőre. (A lemezek sajnos még mindig nem érkeztek meg)

A paradicsom 2. virágkorát éli. Rengeteg virág és zöld paradicsom van rajtuk. De sajnos a kártevők is megtalálták őket, így vannak megrágott és elszíneződött paradicsomok.

Sokáig nem tudtuk, milyen borítást fog kapni a műhelyben a plafon. Aztán mikor nem tartotta meg a fólia a szigetelést, egyből arra gondoltunk, hogy osb-t kellene feltenni. Szerencsére Sanyi bővel rendelt belőle, ezért úgy tűnt, pár darabot csak kell majd utánrendelni belőle. Nagyjából igazunk is lett, kis trükközéssel majdnem befedtük az egészet.

Sorokban haladtunk. Egy réteg fólia, aztán az osb. ezután lehetett az üveggyapotot betuszkolni a helyére. Utálatos dolog ez az üveggyapot. Hiába a teljes védőöltözet az ember még zuhanyzás után is érzi magán a szúró kis részecskéket.

A szélén maradt egy vékony csík, kb 12cm, amit még osbzni kell. Megpróbáljuk a leesett darabokból megoldani. Ezen kívül még az ablak körül akarunk feltenni még egy réteget. Ehhez valószínűleg venni kell még pár táblát.

Szomszédtól megint kaptunk gyümölcsöt. Sajnos a málna öntözés hiányában kiszáradt és mégsem terem folyamatosan novemberig. De közben beérett a szőlő, abból kaptunk egy tállal. 

 A héten megint hívni kellett a szippantós autó. Szerencse, hogy hamar tudnak jönni, mert hétfőn jutott eszünkbe, hogy lassan aktuális lenne és kedden már jöttek is. 

Hétfőn még mindig nem jutottunk el a lemez lerakásig. Betettük az ablakokat és 2 réteg fóliát az OSB lapra. 

Reggelre mindig lecsapódott a pára, ezért meg kellett várnunk míg kisüt a nap és felszárítja. Addig a benti szigetelési munkákat folytattuk. Hétfőn feltettünk egy sor fóliát, amit kedden le is szedtünk, mert nem bírta el a szigetelő anyagot. Úgy döntöttünk, hogy osbvel fedjük belülről is és annak az aljára kerül a hőtükör fólia. Fel még nem tettük, mert közben megszáradt a tető és lehetett dolgozni. Szerdára Sanyi úgy döntött, hogy mégis csak előbb kell a fólia, aztán az OSB, hogy ne kelljen már mást a mennyezetre tenni. Szóval tehetjük fel újra a fóliát és az alá az OSB-t, hogy megtartsa az üveggyapotot. 

Kedden végre el tudtuk kezdeni a fedést. Gyorsan haladt, amíg el nem értünk az ablakig. A nap végére éppen csak túljutottunk az első ablakon, a többi szerdára maradt.

Ha valaki tudni szeretné hogyan kell tetőablakot lemeztetőbe beépíteni, az ne minket kérdezzen. Megnéztünk videókat, leírásokat és végül úgy csináltuk, ahogy mi gondoltuk. A mi módszerünk alapja a jó sok sziloplaszt és a "végén majd lekenjük kenhető bitumennel" volt. A hivatalos beépítéshez minimum egy bádogos és origami művész képesítés kell. 
Én már megbántam a tetőablakot. Ha nincsenek, már rég készen lennénk. És még most sem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem fog valahol beázni.

A 2 sérült darab helyett még nem kaptunk újat, így a tető is befejezetlen maradt. Bosszantó, hogy újra rámegy majd egy napunk, hogy ott legyünk a kiszállításnál. 

Hétfőn jelentkezett a lemezes cég, hogy kedden szállítanának. Ismét elég kevés időt hagytak a szabi szervezésére, de most már nem mertünk nemet mondani, mert ki tudja meddig játszottuk volna ezt. Szóval kedden szállítottak. 

2 sajnos sérül volt, várhatjuk a pótlást. Reméljük szerdáig kiszállítják, mert nem akarok újabb szabadságot erre pazarolni.
Sanyi végül dolgozott napközben amennyit tudott, én pedig addig befejeztem az ablakok körbeépítését.

A lemezfedést addig nem tudjuk elkezdeni, míg a ház falát le nem szigetljük, mert nem fogunk később hozzáférni. És mivel már letettük az OSB-t, ezért a szigetelést fentről lefelé kell felépíteni. A felső réteg a páraáteresztő fólia, ezt tettük fel a hétvégén. 

Az alsó gerendák közé kerül a szigetelés, mert kell a tetőnek az átszellőzés, viszont nem volt annyi helyünk, hogy még feltegyünk 2 sor lécet. Így is csak 5fokos a tető lejtése és a lemez elméletben csak 8-tól rakható. Az átszellőzésről így az egyenes és a ferde gerenda közötti rész fog gondoskodni.

A szigetelés felkanyarodik a ház falára is és összetalálkozik a födémszigeteléssel a padláson.

Következő réteg az üveggyapot lesz, majd a párazárás. Ezekkel még várunk egy kicsit, mert csak teljes védőfelszerelésben lehet csinálni és 30 fokban az elég kellemtlen. Rajtam csak néhány percig volt, de így is teljesen leizzdtam, nem tudom Sanyi hogy bírta 1 óráig.

Augusztus hátralévő idejében már szabadságon leszünk. Ha minden jól megy megcsináljuk a lemezfedés nagy részét. Az ablakok okoznak még egy kis fejtörést, de majd csak kezdünk velül valamit, ha oda érünk.

Egész hétvégre esőt jósoltak, így nem számítottunk arra, hogy haladni tudunk a tetővel. Szerencsére kisebb-nagyobb szünetekkel esett, lehetett ezt-azt csinálni. Először csak lefóliázni akartuk a szerkezetet, hogy ne ázzon meg nagyon a fa és tudjunk bent az aljzattal foglalkozni, de végül elkezdtük az OSB lapokkal befedni is. Szombat estére végeztünk a felével. Vasárnap folytattuk.

A folyton eleredő eső miatt többször kellett ki-be takargatni az OSB-t, mert az nem nagyon bírja a vizet.

Extra időt igényelt az ablakok helyének kihagyása/kivágása. A dobozolást is elkezdtük, de nem jutottunk a végére.

A szigetelés az alsó gerendák között lesz és nem fog látszódni bentről a tetőszerkezet. Ezért kell az ablakok körül egy dobozt építeni és majd azt is körbeszigetelni. Az ilyen méregetős, darabolós feladatok visznek el nagyon sok időt.

Már a kaput is megrendeltük, de 6-8 hét, mire elkészül. És még fuvart is kell szerveznünk, mert sok minden befér a berlingóba, de egy 2x2,6m-es kapu azért nem.
A héten majdnem szállították is a lemezt, amit rendeltünk a fedéshez és burkoláshoz. Szerdán szóltak, hogy csütörtökön hoznák. Sanyi sajnos nehezen tud egyik pillanatról a másikra szabit intézni, ezért most elmaradt a szállítás. Más napot egyelőre nem mondtak, de remélem, nem az az általános eljárás, hogy 12 órával korábban szólnak, hogy szállítanának. Egyedül ezt nem tudom intézni, mert még ketten is kevesen leszünk a 6 méteres lemezek lepakolásához. Összesen 500kg és a sofőr nem pakol.

A szombatunk szinte teljesen kiesett, mivel Beni aznap érkezett vissza a táborból késő délután. Így legalább délelőtt még el tudtunk menni egy kis beszerző körútra. Kellett még fólia a szigetelés alá és pár apróság. Este 6-ra értünk a házhoz, de még sötétedés előtt gyorsan feltettünk 2 pár gerendát. A hiányzó 2 vasárnap ebéd előtt elkészült.

Délutánra a végek lezárása maradt. 

Tartottam a tetőszerkezet építéstől, mert nem csinálunk még ilyet. Ehhez képest 3 nap alatt végeztünk vele, mert Sanyi kitalálta hogyan legyen és le is vezényelte a munkát. 

A szigetelést még nem tudtuk elkezdeni, mivel nem lehet félbehagyni. Ha egyszer nekiállunk, akkor egyben meg kell csinálni az egészet és az OSB-s fedést is. Utána persze azt is takargatni kell majd, míg rá nem kerül a lemez. Arra számítunk, hogy a 2 tetőablak miatt ez mind nem fog beleférni egy sima hétvégébe. 

A hétvégén elkezdtük a garázs tetőszerkezetét megépíteni. Én jobban örültem volna, ha a szerelőbetonnal haladunk, mert jelenleg minden létra és állványáthelyezés egy 10 perces küzdelem. Csupa bucka és gödör a terület, a sík betonon kényelmesebben lehetne dolgozni. De a garázsépítés Sanyi felügyelete alatt áll, így ő dönt.
Szombaton lefektettük a pallókat körbe a koszorún. Egyszerűnek tűnik, de a méretei miatt lassan haladós és még az átlapolásokat is meg kellett csinálni a sarkokon.

A délután fennmaradó részében méretre vágtuk a gerendákat. Összesen 9 pár fogja a tetőt tartani. A gérvágót használtuk, az sem érte át teljesen a 7,5x15-ös gerendát. 

Szombaton munka után szomszédoltunk. A szembe szomszéd áthívott minket egy gyors pálinkára. A beharangozott 5 perc végül kb. 1,5 óra lett. Körbevezetett minket a házukban (nem számoltam, de legalább 10 helyiség van benne) és közben fejezeteket mesélt a családjuk történetéből. Nehéz volt követni, mert egészen 1848-ig mentünk vissza. (Vagy még tovább)   Azt mondta, a mi házunk is a nagyanyjáé volt. Azt nem tudta megmondani, hogy mikor épült, de talán a bátyja tudja.

Vasárnap folytattuk az ács munkákat. Én formára vágtam a függőleges tartókat, Sanyi a tetőn rögzítette a gerendákat. A nap végére 5 párral sikerült végeznünk. 

A héten a korcolt lemezt is meg akartuk rendelni a fedéshez. 2 helyről kértem ajánlatot. Az egyikről nem is válaszoltak. A másik helyen csak olvasni nem tudnak. Megírtam, hogy a tetőt és 3 oldalt akarjuk befedni, képet is betettem és a méreteket is megírtam. Erre küldtek ajánlatot annyi lemezre, amennyi az épület alapterülete. De így legalább az árakat megtudtam (mert ugye az véletlenül sem hozzáférhető a weboldalon).

A héten elértük a növénytermesztés csúcsát. Még a cukkini is termett egy óriási "tököt", a kukorica is megérett és a paradicsomon is annyi van, hogy hiába eszünk mindenhez osztogatnunk is kell. 

Sikerült lefotózni a sünit. Betti szűnni nem akaró ugatása jelezte, hogy valami lehet a kertben. A süni igyekezett átjutni a szomszédba, Betti meg próbálta marasztalni. Miután Betti betessékeltük a házba a süni még maradt pár fotó erejéig, aztán továbbállt.

Megoldottuk a rikító szilikoncsík problémáját. Vettünk öntapadós textil csíkot és azzal ragasztottuk le az egészet. Valami villanyszerelési cucc, legalábbis a villanyszerelési osztályon volt a Bauhausban. De nekünk bevált, elég vékony és rugalmas.
Most már annyi paradicsom van, amennyit meg sem tudunk enni. És született egy mókás darab is.

Eljutottunk végre a betonozásig. Korán keltünk és Bazsit is összeszedtük reggel. 8 körül már neki is estünk a betonozásnak. Mára vártuk a szlovák faszállítmányt is, így 11 körül meg kellett szakítani a munkát. Elég sok időbe telt míg a fiúk lepakolták a fát és aztán egy második körrel be is kellett hordani. Az OSB befért a házba, de a gerendáknak csak az udvaron volt hely.

Délutánra már elég meleg lett, de azért jól haladtunk a betonozással. Folyamatosan vizes sapkában és felsőben voltunk és igyekeztünk napernyővel árnyékolni ahol lehetett. A beton se élvezte a meleget, 3 helyen kicsit megrepedt. Délután 5-re végeztünk is vele.

Pár helyen nem sikerült megfelelően rögzíteni a zsaluelemeket, így a beton kicsit kinyomta. Szerencsére tartotta magát, de egy lett egy kis hasa. Pont az áthidalónál lett a leglátványosabb, ott, ahol egyébként a deszka is meghajlott. Szóval a ház felöli oldalon minden irányba hullámos lesz a koszorú. 
Én tartottam tőle, hogy kevés az alátámasztás és le fog szakadni az egész a beton súlya alatt. Ehhez képest egy pár hullám semmiség.

A héten sikerült vennünk bontott tetőablakot is. 25e/darab áron adták. Mivel ez csak egy műhely, ez is megfelel.

Éjjel valószínűleg volt egy kis eső, mert reggel minden nedves volt. És elvileg kedden is esett, így mára elég sok érett paradicsomunk lett. A cukkini kezd kifulladni, mindössze 1 darabot termett a héten. 
Kiástam a krumplit is. Nem lett túl sok, de nem csoda, mert még mindig tele van a föld szeméttel. Igazából alig tudtam kiásni, mert folyton kőbe, cserépbe, tányérba, üvegbe ütközött az ásó. Párszor azért jól lakunk belőle.

Újra elkészült az üveg az asztalra. Hát, nem lett tökéletes, de biztos, hogy nem küldjük vissza. A lábak jók is lettek, már csak azt kell kitalálnunk, mivel töltsük ki az üveg és a vaskarika találkozási pontját (körét). Egyelőre szilikonnal húztuk ki, de eléggé elüt mindentől.

A hétvégét a koszorú betonozás előkészítésével töltöttük. Nem volt túl sok időnk, mert szombaton délelőtt még fel kellett tennünk Benit a táborozós buszra. Most 3 hétig nem látjuk. 
Először meg kellett csinálni az áthidalók helyét, aztán megcsinálni a vasalást. Szombat estére nem végeztünk az egésszel, vasárnap délelőttre megmaradt a negyede.


Vasárnap reggel gyorsan befejeztük a vasalást, majd jöhetett a bennmaradó zsalu felszerelése. Nem tűnt bonyolultnak, de azért egy építkezésen semmi sem egyszerű. Este 6 lett, mire mindennel végeztünk.

Először a tartó síneket kellett felszerelni.

Aztán jöhetett a szigetelés.

Végül a szigetelést rögzíteni kellett a vasaláshoz, hogy megtartsa a beton súlyát.

A lényeg, hogy készen lett. Lehet végre a koszorút betonozni. Csütörtökre van beütemezve és a faanyag is akkor érkezik a tetőhöz Szlovákiából.

A paradicsom csodával határos módon, nem száradt ki a héten. Sőt, a hétvégén már fogyasztani is tudunk belőle. (nincsenek gyerekek, nincs rendes ebéd se. Csak egy gyors virsli, mert haladni kell.)

A kukorica is növöget, rekordtermés lesz az idén. Tavaly egy cső sem volt, mert félúton megállt a fejlődésben a kukoricánk.

A madárka is nálunk lakik még. Úgy látszik, a fürdővel nem  volt megelégedve, mert átköltözött az előszobába. Nem fog örülni neki, ha visszajönnek a gyerekek és újra ott fogunk csocsózni.