Sanyi szorgalmasan ásott egész nap, de sajnos még nagyon sok van hátra. A csatornát el kéne vinni a ház elejéig, előről pedig hátra hozni a vizet. 

Én ismét az ablakkal és az ajtóval foglalkoztam. Az ajtón kipótoltam a hiányzó részeket. 

Végre rászántam magam az ablakkeret szétvágására. Sokáig halogattam, de abban az állapotában nem lehetett volna használni, így sokat már nem árthattam neki. Először levágtam a keret felső részét.

Mivel az egyik függőleges léc is korhadt volt, abból is kivágtam a problémás részt.

A keret tetejéről levágott daraboknak volt még olyan része, ami ép volt. Ebből vágtam a pótlásra.

Volt egy keret, amihez nincsenek ablakszárnyak. Szinte tökéletes állapotban volt, de sajnos nem tudtam felhasználni egészben, mert pántok pár milliméterrel arrébb vannak, mint másikon. Egy út maradt, levágni belőle a másik keret hiányzó részét. 

Már csak össze kellett illeszteni a 2 darabot.

Most szárad a ragasztó. Holnap lehet csiszolni és lenolajozni. Jövő héten alapozni, egy héttel később festeni. Szóval kb. 1 hónap múlva be is lehet építeni. 

Az ajtóra is vár még pár kör. Elég időigényes dolgok ezek. És még rengeteg ajtónk és ablakunk van.

Egy ideje önkényes lakásfoglalóink is vannak. A madarak Áron szobájában. Mivel leszarták a múlt héten alapozott ablakot, így megharagudtam rájuk. Megkértem Sanyit, hogy szedje le az OSB lapokat és akkor nem lesz hol lakniuk. De aztán nem szedte le, mert mikor felment a létrára, a madárka nézett farkasszemet vele. Most várunk, hátha kirepülnek a kicsik és nem lesznek újak.
A kis fekete folt az osb szélén a madárka. Az egyik, mert többen is vannak.

Betti nem szokott bejönni a házba, inkább az udvaron őrködik. Vagy hempereg a fűben, vagy fürdik. (Ma elkövettük azt a hibát, hogy nem tettünk vizet a medencéjébe, ezért úgy döntött, hogy egy pocsolyában hűti le magát.)

Mivel nem jön be a házba és henyél egész nap, mint otthon, úgy döntöttünk, hogy kap egy kutyaólat. Sanyi ezen felbuzdulva pénteken szerzett is egy hatalmas fadobozt kutyaháznak. Akkora, hogy a gyerekek be sem fértek a kocsiba. Ekkora ház nem kell egy 12 kilós kutyának, ezért inkább ideiglenesen konyhaszigetként fog funkcionálni. 

Délután nekiálltunk egy hulladék anyagokból csinálni egyet. Az ácsok hagytak a padláson vastagabb léceket, abból lett a váz. A ház középső részén OSB lapokkal van borítva a plafon. Ezekből lesznek az oldalai. Gyerekek ki is próbálhatták a múltkor beszerzett kis méretű fűrészt.

Még kell zsindelyt venni a tetejére. Szerintem még ez is hatalmas lesz, Áron is be fog férni a kutya mellé.

Én tegnap és ma az ablakokat alapoztam le. Ma a gyerekek is segítettek. Sanyi szerint ez még ráérne. De ha akkor állunk neki, amikor már be lehet építeni, akkor késő. Az ajtón is lejavítottam a hibákat. Az aljából végül le kellett vágnom 1,5cm-t, mert már menthetetlen volt.

Sanyi előkészítette a terepet a szennyvízcsatornának. Kezdődhet az ásás. 

Most, hogy a cserepezés végére értünk, el kell készítenünk a következő hónapokra szóló ütemtervet. Figyelembe kell vennünk, a rendelkezésre álló időt, pénzt és azt, hogy mivel kell haladnunk, hogy a hátsó rész lakható legyen. 

Ezért először is szerdán kivettünk egy szabadnapot. Nem dolgoztunk, elmentünk biciklizni. Semmilyen munkát nem végeztünk a háznál, csak bázisnak használtuk. Mikor odaértünk kitettük a kemping zuhanyt a napra, hogy melegedjen a víz. Kicsit borús volt az idő és olyan nagyon meleg sem volt, így nem volt biztos, hogy tudunk majd zuhanyozni. 

A biciklizéshez a kevésbé forgalmasnak tűnő, de annál szintesebb útvonalat választottuk. 8 hónapja nem bicikliztünk, így nem terveztünk túl hosszút. Az emelkedőnek köszönhetően a combjaim már 3 kilométer után kikészültek. Végül összesen 35km-t tekertünk. A vizünk közben kellemes hőmérsékletű lett, így tudtunk zuhanyozni is.

Szombaton nem voltunk a háznál. Akartunk menni, de sok minden közbejött. Áronnak előjöttek az allergiás tünetei. Már egy ideje köhécsel, de most már éjjel is. Hajnali 3 körül inhalált is, mert nem tudott aludni a köhögésétől. Ennek köszönhetően csak 8 körül keltünk és mivel sok esőt is mondtak, végül otthon maradtunk.

Ma is volt éjszakai kelés, köhögés és inhalálás, de időben felkeltünk és el is mentünk a házhoz. Várt ránk egy üres konténer. Mielőtt nekilátunk a következő nagyobb feladatnak, kicsit rendezzük sorainkat és a ház környékét is. Volt egy csomó cserépmaradék és még az alapból kitermelt föld. Útban lettek volna a következő folyamatoknál. Sanyi egész nap a konténert töltötte. Sajnos nem fért bele minden.

Én az ajtó tisztogatást folytattam. A 2 oldalról is leszedtem a festéket. Az alját kicsit megviselte a víz, de még nem döntöttem el, hogy így marad-e vagy levágok-e belőle egy darabot és egy másikkal pótolom. A régi zár helyét már így is ki kellett vágni, oda már biztosan másik darabot kell ragasztani. Vettem hozzá egy amerikai zárat. Az a fajta, aminek nincs kilincse, hanem egy nagy gömb van, amit el kell fordítani. Úgyis belső ajtó lesz, csak annyi a dolga, hogy csukva maradjon. És ezen a ponton el kellett dönteném, hogy réz vagy króm színűek lesznek-e a kilincsek a házban. Annyira nem rajongok a réz színért, de mivel abból nagyobb a választék, azt választottam. Aztán ha nem tetszik még mindig áttérhetünk a krómra és csak 1 zár árát bukjuk. 

A munkálatokat a csatorna- és vízhálózat kialakításával folytatjuk. (Legalábbis a hátsó részen) Eddig a felső harmaddal foglalkoztunk, most áttérünk az alsó harmadra. Szóval jön egy csomó ásás, egy kis cső fektetés, betonozás. És a legjobban a szennyvíz kivezetéstől tartok. Láttuk milyen alap van, hatalmas, nehéz kövek 70-80 cm mélységig 70cm szélességben. Hogy fogjuk ezen átvezetni a csövet? 

Ezzel együtt vagy részben együtt jöhet a dréncsövezés körben a ház körül. Mivel nagy eső után befolyik a víz a ház alá, és az szépen feljön a falakon, el kell vezetnünk a vizet a külső falaktól. Körbe kell ásni az egész házat és dréncsövet lerakni, majd kaviccsal befedni. Ezzel sem leszünk meg egy hétvége alatt.

Szerdán végre megnéztük az Ipolyt is. A szomszéd utca végében folyik. Elég sekély a szélén, így a gyerekek és a kutya is tudnak benne fürdeni. Ránézésre szép tiszta a vize. És neten is azt találtam, hogy fürdésre alkalmas, tiszta vize van. Most már csak a jó időre kell várnunk, hogy alkalmunk is legyen kipróbálni.

Ez volt a 4. él 2. oldalának 20. sorába való utolsó leszabandó darabja. Ez a nap is elérkezett, jó sokat vártunk rá. Vagyis inkább jó sokat dolgoztunk érte, mert nem volt elég várni. 

Kb. 6500 darab cserép, 130 kúpcserép, 320 vágás, 2 gyémánt korong és megszámlálhatatlanul sok fúrószár. Tegnapi nap olyan szerencsétlen volt fúrás tekintetében, hogy volt olyan cserép, ami 3 szárat is elfogyasztott. Sanyi végül felvásárolta a falu összes fúrószárát és aztán még Szobra is átugrott párért. Ma a paraktikerben kezdtünk volna, ha nem 9-kor nyitna, így a Bauhausban kezdtünk. Vettünk újabb 8 szárat. Nem gondoltuk, hogy ez lesz a gyenge pont a cserepezés befejezésében, de mióta szabni kell, ez lassítja a munkát a legjobban.

A darabolás sem volt egyszerű. Hiába mértük le a szöget és a vágandó darab szélességét, elsőre sose lett jó. Pár kör kellett, mire sikerült a sablont jól belőni és mehetett a sorozatgyártás.

Egy-egy sor végén általában 2, de néha 3 darabot is vágni kellett. Próbáltuk a rossz vagy a másik vágásból megmaradt darabokat is felhasználni.

Végül ennyi cserepünk maradt:

Reggel már hűtőbe tettük a pezsgőt, arra az esetre, ha sikerülne befejezni ma. Jár a pezsgő, mert végeztünk. (Még szilveszterről maradt, mert akkor a szédülésemet még nem akartuk egy kis alkohollal is megtámogatni.)

És még egy jó hír a végére. A héten beszereztem egy saját fúró-/csavarozó gépet. Na vajon melyik az enyém?

Egyre gerincesebbek vagyuk:

Az időnk nagy részét még mindig cserép darabolással töltjük. Ma csak ketten voltunk, így változott a szereposztás. Sanyi mért, én vágtam, Sanyi fúrt és aztán felraktuk. Ezek a cserepek szép lassan felfalják a szerszámainkat. Ma elfogyott jó pár fúrószár és a gyémánt tárcsa sem húzza már sokáig. 

Ilyen helyes darabokat kell vágnunk:

Sose értettük, hogy miért reklámozzák a szerszámokat is félmeztelen nőkkel. Ma rájöttünk, hogy talán van valami valóság alapja is.

Egy csöppet cserép poros lett a lábam:

De szerencsére készültünk és már használtuk is az új fürdőszobánkat. Még nem túl komfortos, de nem látnak be és fel lehet akasztani a kemping zuhanyt.

Idáig jutottunk a nap végére:

Sanyi kollégája megint eljött, hogy segítsen a tetőfedésben. Már csak a gerincek vannak hátra, de ez is több napos munka lesz. 1 nap alatt 1 gerinccel végeztek. Az egy gerichez is rengeteg cserepet kellett darabolni úgy, hogy  a nagyobb lyukakba én már vágtam cserepet a múlthéten.

Úgy néz ki az udvarunk, mint valami cserépmészárlás helyszíne:

Az elkészült gerinc:

Amíg a fiúk a tetővel voltak elfoglalva, addig én nekiálltam a régi bejárati ajtó megtisztításának. A 2 nagy lyuk 2 nyitható ablak helye. Ezért akarjuk megtartani. 

A gyerekek segítségével becserepeztük a hátsó konty maradékát is. Mivel a fürdőnek nincsen ablaka, ezért vettünk egy bevilágító ablakot. Ezt is körbe kellett szabni, mint a tetőkibúvót.

Ma ott voltak a szomszéd néni rokonai, ezért bekopogtunk hozzájuk bemutatkozni. A néni fiával megbeszéltük a bejutást a telkükre: ha bármit akarunk csinálni az ő oldalukon, akkor nyugodtan átmehetünk hátul a kerítésen. 
A hátsó szomszéd is meg akarja csinálni a kerítést. Mondtuk neki, hogy beszállunk a költségekbe. A hátsó kerítéssel együtt megcsináljuk a szomszéd néni felölit is és egyből teszünk rá egy kiskaput is. Így megoldódik az átjárás problémája.

Ma megint minden összejött és most kivételesen nem a rossz értelemben.

A cserepet szerdán kellett volna cserélniük, de a gyár újabb bénázása miatt mára halasztották. Ezt most Sanyi intézte.

Tegnap szóltak, hogy megérkezett a bevilágító ablak, amit rendeltünk a fürdőbe. Kicsit későn jutottunk el odáig, hogy megrendeljük, pedig tudtuk, hogy egyszerűbb a cserepezés közben beépíteni, mint utólag. Hétfőn gyorsan megrendeltem és reménykedtem, hogy a héten megérkezik. Ma reggel Sanyi át tudta venni és így szombaton be tudjuk építeni.

Az ajtósokkal volt pár levélváltásom a héten. Nem nyelhettük be szó nélkül, hogy elrontották a méreteket. Végül választhattam az árengedmény és a beépítés korrekciója között. Idő közben az is kiderült, hogy a beígért 6 pontos záráródású zár helyett 5-öst kaptunk. Nem kevés volt a felára, azért ez sem maradhatott így. Reggel hívtak, hogy sos pesten beszerzik a másik zárszerkezetet és kijönnek cserélni. Még szerencse, hogy Sanyi pont ott volt ma. Azt is rájuk hagytam, hogy megbeszéljék a beépítés korrigálást a helyszínen.
A nap végére bekerült az ajtó a keretbe(ki átszabás után) és 2 zár is lett mindkét ajtón.

A cserepet is hozták, majd a rosszat elvitték Nem egy körben, mert az nem tudták megszervezni. 

Már csak a bádogosra várunk, hogy javítsa a hibákat. Már ígéri egy pár hete, hogy jön, de még nem ért oda. 

Nagyon elegem van az összes építőipari vállalkozóból. Szemrebbenés nélkül elkérik az ember fél havi fizetését egy napi munkáért és vigyorognak, hogy végre meg vannak fizetve. Aztán munkájuk a legtöbb esetben siralmas. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor kaptuk a pénzünkért azt, amit megígértek. Ez volt az áccsal, a bádogossal és most az ajtósokkal is.

Az ajtó és ablak rendelés még márciusban indult. Március közepén jött ki egy ember felmérni. Nem én mértem, ő mért és jegyzetelt. Az ő adatai alapján gyártottak. 
2 hete szereltek volna, de mi előrelátóak voltunk és lebontottuk az ajtókat. A gerendák korhadtak voltak, így jeleztem nekik, hogy 2 hét haladékot kérünk. Azt mondták, szóljak, ha mehetnek és gyorsan adtak még 2 beépítési méretet. Mondanom sem kell, hogy köszönő viszonyban sem volt a valósággal.

Kicseréltük a gerendákat az egyik helyen és falaztunk a másikon. Mindkét helyen pontosan akkor nyílás lett, mint előtte volt. A felső áthidalókhoz nem nyúltunk. 

Ma 10-re beszéltük meg. Fél 11-kor hívtam őket, hogy ugye nem felejtették el és jönnek. Igen, úton vannak. 11-kor még mindig sehol sem voltak. Aztán kb. újabb fél óra után megérkeztek. 
Mennyi idő lesz kérdésemre azt válaszolták, hogy 1 óra. Összesen a 2 ablak és 2 ajtó. Hát, mosolyogtam magamban, kizárt, hogy 1 óra alatt végezzenek. 

Elkezdtek méricskélni és nem voltak vidámak. Természetesen kicsi volt a nyílás. Hosszas töprengés után felhívták az üzletkötőt, aki a felmérést végezte. Az persze velem akart beszélni és minden felelősséget lenyomni magáról, azzal a felkiáltással, hogy de a kolléganője elküldte a méreteket és mi vállaltuk, hogy azt alakíttatjuk ki a kőművessel. Természetesen odáig igaz volt, hogy elküldte a mérteteket. De a kőművest és a mi vállaljuk-ot csak hozzáköltötte. Végül felolvasta az emailemet, amiben egy szó sem volt arról, hogy mi bármit vállalnánk és kőművesről sem. Egy dologról volt szó, a gerendák cseréjéről. Persze még mindig nem akarta vállalni a felelősséget a hibás felmérésért. De mivel a magasságból is hiányzott minimum 3 cm, amihez mi egyáltalán nem nyúltunk hozzá, már nem tudott mit mondani. Szegény szerelőket akarta minden féle baromságra rávenni, amire szerencsére nemet mondtak. Legjobb ötlete a "vegyék ki a gerendát" volt. Hát ja vegyék, az áthidaló meg majd lebegni fog. 

Végül a 2 szerelővel átbeszéltük a lehetőségeket, kihagyva az üzletkötő fenomenális ötleteit. Arra jutottunk, hogy nem a nyílásba építik be, hanem mögé. Mivel befelé nyílik az ajtó, nem okoz problémát. A rögzítése volt kicsit nehezebb, mert így nem lehetett a gerendákhoz csavarozni. 

A végeredmény nem lett rossz. Olyan új az ajtó, hogy műanyagnak néz ki. A kilincs sajnos az is, majd le kell cserélni valami igényesebbre.

Az első ajtónál nem problémáztak ennyit. Fogták a flexet és kivágták a szükséges nyílást. Jóval nagyobbat, mint amekkora a megrendelésen szerepelt. 

Megnyugtat a tudat, hogy a héten még van egy körünk a cserépcsere miatt, aztán már senkivel sincs dolgunk. Semmi egyeztetés, idegeskedés, veszekedés. Azzal foglalkozunk amihez kedvünk van és nem kell igazodni senkihez.

És lassan ki kell találnunk, mivel haladjunk tovább. A cserepezés lassan kész. Idáig tartottak a terveink. Itt az ideje az újabb fél éves tervnek.

És végül:
Ő volt a mai vendégünk. Komótosan sétálgatott az udvaron, megállt fényképezkedni, aztán ment tovább.
 

A gyomok roham tempóban nőnek. Hiába kapáltam, általában a következő hétre 2x annyi lett. Főleg csalán. Ezért a héten beszereztem egy fűkaszát. Szerencsére a fiúk szeretik kipróbálni az új szerszámokat, így nekem csak felügyelnem kellett őket, amíg dolgoztak.

Sanyi elvolt az ajtó- és ablaknyílásokkal. Remélem, holnap végre lesz rendesen zárható ajtónk, Én felvonultam a padlásra a flexszel és egész délután cserepet daraboltam. Folyamatosan csökken a cseréphiányos terület, de nem valami látványosan. 

Betti tegnap kényelmesen elhelyezkedett a cserép fóliáján. Nem igazán szokott bejönni a házba, főleg napozni szokott. Ha esik, bejön, egyébként kint járőrőzik. A végén tényleg kell neki majd egy kutyaház.

Kedden kiszállították a cserép pótrendelést. Ugyan akkor jött a Wienerbergertől is egy ember, aki megnézte, hogy jogos-e a reklamációnk. A kúpcserepek színe miatt kellett reklamálnunk, mert nem olyanok voltak, mint a többi. Jogos a panasz, ez másik szín. Még jó, hogy nem tettük fel őket. A jövő héten hozzák a cserét.

Kedden csak a fiúk és én voltunk. Ebédidőben meglátogattuk az egyik helyi "éttermet". Most már legalább tudjuk, hogy ha elegünk van a virsliből, akkor mi mást is tudunk enni. Sanyinak marad a virsli.

Most, hogy van cserép, újra tudunk a tetővel foglalkozni. Végre lekerült az összes fólia. Persze ez nem jelenti azt, hogy már sehol nem ázunk, mert a gerinceken még mindig nincs cserép. 

A hátsó kontyon csak annyira fedtük le, hogy ne ázzon a fal. Kivételesen a fiúk is segítettek.

Aztán még kicsit falra másztak, ha már fánk nincsen.

Hétfőn jönnek az ablakosok. Addig még be kell állítanunk egy pár gerendát és az ablaknyílást is kicsit rendbe kell tenni. Ha marad még időnk holnap, akkor jöhet a cserépszabászat.

Lightosnak ígérkezett a hétvége, csak egy kis falazás várt ránk az ajtónyílás környékén. Természetesen a vége az lett, hogy vasárnap is csak 7 körül tudtunk hazaindulni.

Szombatra ütemeztük a régi fal javítását. A nyílás sarkánál egy kis része leomlott, azt kellett visszaépíteni. Egész jól sikerült szerintem. Az egészet Sanyi csinálta, én az ebéddel voltam elfoglalva és a vendégeinket vezettem körbe. Délután pedig rummikuboztam a gyerekekkel.

Sanyi kitalálta, hogy bitumenes lemezt tegyünk le az átjáróba. Kérdés volt, hogy mivel olvasszuk meg. Csak hőlégfúvónk van, de megoszlottak a vélemények arról, hogy az alkalmas-e rá. Választ kaptunk a kérdésünkre, mert kipróbáltuk. Elméletben lehet, de az ember beleőszül, mire végez vele. 
A hátsó nyílásnál az új gerendákat is beállítottuk.

Vasárnapra maradt a másik ajtó. A hőlégfúvó hatékonytalansága a szélesebb lemeznél hatványozottan jelentkezett. Szerintem legalább 1,5 óra elment a lerakásra.
A lemez lerakásához ki kellett vennünk a belső ajtót is. Úgy terveztük, hogy a nap végén majd visszatesszük. Viszont nem tudtuk eldönteni, hogy az egészet falazzuk-e vagy csak az egyiket, vagy egyiket sem. Gerenda csak 1-hez volt és az eredeti terv az is volt, hogy csak a belső oldalra teszünk gerendát, kívül falazunk. De Sanyi elbizonytalanodott. Végül kívül falaztunk és belül majd gerenda lesz. Csak lesz, mert nem volt már idő berakni és így ajtónk sem lett.

Hogy ne legyen szabad préda minden ott lévő cuccunk, ezért behordtunk mindent a nappaliba. Áttettük a lakatokat a nappali ajtajára és azt zártuk le. Mivel a fürdőn keresztül körbejárható az egész, így a fürdőajtót kénytelenek voltunk beszögelni. Már az sem volt csukható, mivel pár éve valaki meg akarta venni a házat és már el is kezdte átalakítani. Lebetonozta a fürdőt, így magasabb lett a padló szintje és nem fért be az ajtó rendesen. Aztán végül nem kapta meg a hitelt és nem tudta megvenni a házat.

Még mindig várjuk a cserepet. Jó lenne már, ha megérkezne, mert a következő 2 hétben minden napra esőt mondanak.  

Tegnap sikerült itthon hagynunk a kulcsot. Általában a kocsiban tartjuk, de most fent volt a lakásban. Gondoltuk, nem gond, a villanyszerelő is simán bejutott múltkor. És meg voltunk győződve róla, hogy egy pillanat alatt ki lehet nyitni az ajtónkat. Hát nem. A lakatokat könnyen leszedtük, de a zár azért tartott. Mivel az ajtót meg akarjuk tartani, így nem akartunk nagy roncsolással bemenni. Hossza feszegetés után Sanyi végül elfúrta a zárt. Nem vagyunk valami ügyes betörők. 

Mivel a cserép pótrendelés még nem érkezett meg és még egy ideig nem is fog, az ajtók és ablakok helyét akartuk ellenőrizni. Kedden jönnének beépíteni a 2 bejárati ajtót és a 2 ablakot a hátsó helyiségre. Meg akartuk nézni, hogy kell-e javítani a falat a nyílásoknál. A meglévő keretek lebontásakor viszont nem falat, hanem gerendákat találtunk.
A gerendák sajnos korhadtak és cserélni kell őket. Nem tartunk itthon gerendát, ezért ez csúszást jelent. Holnap gyorsan lemondom az ablakosokat és kérek 2 hét haladékot. Elvileg 1 hét is elég lenne, de tanulva a korábbi falazás és koszorú esetéből, legyen inkább 2.

Tegnap Sanyi mindkét nyílásnál leásott az alapig.
Mindent előkészített, hogy ma lehessen betonozni. Időben elindultunk reggel, mert déltől esőt mondtak. És megtörtént, ami eddig soha, a terv szerint befejeztük a munkát. Ebéd előtt kész volt a betonozás. Utána kicsit napozgattunk és 2-kor el is indultunk haza. Szerintem még sose jöttünk el ilyen korán.

Hátul csak ajtó alatt betonoztunk, a többit majd az aljzattal együtt megcsináljuk. 

Én tegnap a rácsról szedtem le a festéket, hogy ne akkor kelljen, mikor már bent van az új ablak. A szomszéd felől sajnos nem sikerült, mert a néninek rossz napja volt és órákig üvöltözött valakivel, aki ott sem volt. Így inkább nem mertem bemenni a kertjébe. A telkünk igazából nem ér véget a ház falánál, hanem még kb. 1 m a mienk. Már többször mondtam Sanyinak, hogy a telekhatáron kellene felhúzni a kerítést, hogy körbejárható legyen a ház és ne kelljen folyton bekéretőzni, ha valamit csinálni akarunk.
Ha már úgyis fizettünk a cserépgyárnak a raklap használatért, akkor használjuk is őket. (Nem, nem csak betétdíj van, hanem használati díj is. ) Egyébként sem tudjuk, hogy fogunk visszavinni 17db raklapot Üllőre. Lehet, hogy az utánfutó kölcsönzés lesz a megoldás. 

Fáj mindenem. Már napok óta nem tudok aludni, mert fájnak az ujjaim és a karom. 5500 darab 3 kilós cserép ment át a kezeim között, a legtöbbje többször is és sokszor 24 kilós adagokban. Már az is nehézséget okoz, hogy termoszból igyak kávét, mert nem tudom benyomni a gombot rajta. 

A cserép elfogyott. A ház elején is hiányos a fedés és a teljes hátsó konty üres. Felmerül a kérdés, hogy hogyan hiányozhat ennyi cserép. Nem mi számoltuk ki, hogy mennyi kell. Gondoltuk, aki minden nap ezzel foglalkozik jobban fogja tudni. Az első probléma (most hogy utána számoltam) az, hogy a tetős 300nm-t mondott 310 helyett. Ha csak ezt nézzük, már ez 200 darab cserép. A második probléma (ennek is most számoltam utána), hogy a cserépkereskedő a minimális mennyiséggel számolt, ami 17,79db/nm. Ideális esetben elég lett volna a cserép. De ilyen eset nincs. A léc távolság úgy jött ki, hogy nekünk kb. 19-20 darab cserép kell egy négyzetméterre. Már ez több száz cserép plusz 310nm-en. Ehhez még hozzájön, hogy a kontyok miatt rengeteget kell majd vágnunk. Az még plusz 300 darab kb. Ezért kell még 2,5 raklap cserepet rendelnünk. 

Elől már csak ennyi hiányzik:

A legtöbb helyen már összeér a 2 oldal:

Beszereltük a tetőablakot is. Szerintünk ügyesebbek voltunk, mint a kéményes, aki a másikat szerelte.

Folyatás szombaton. A cserépre ugyan várnunk kell, de a kúpcserepeket még fel tudjuk tenni és van elég sok hibás/törött darab, amiből elkezdhetjük az élekre beszabni a hiányzó részeket. Remélem, addigra újra tudok fogni is.

Tegnap is többször esett. Biztos a kéményesek miatt. Miután megérkeznek, mindig el kezd esni. Ma nem jöttek és nem is esett. 

A  cserepezés még nincs teljesen kész és nem is lesz egy darabig. Nem lesz elég a cserép. Az első részen még befejezzük holnap és a gerincnél is, de a hátsó kontyra már nem marad. 

Esik, aztán megint esik. Az utóbbi 2 napban vagy 10x esett. Ma már kisebb tavak alakultak ki az udvaron. Természetesen, akkor már a fólia sem volt fent a tetőn, mikor a felhőszakadás jött.

Ma az ereszcsatorna is elkészült. Jól néz ki, ezzel nincs gond. Viszont a kivitelező erősíti azt a képet, hogy nem szabad elhinni azt sem, ha kérdeznek. Direkt leírattam vele, hogy mennyibe kerül. Adott egy folyó méter árat a normál ereszre és a függőleges levezetésre. Direkt többször visszakérdeztem, hogy ebben minden benne van-e, az anyag is és a munka is. Igen. Nem volt olcsó, de elfogadtuk. Reggel jöttek, egész nap dolgoztak. Mikor a fizetésre került a sor, elővett egy papírt és minden féle tételeket kezdett felírni a megbeszélt 2 féle áron kívül. Gyakorlatilag minden egyes elemnek külön felírta az árát. Még a csatornatartó vasnak is. Aztán mikor visszakérdeztem, hogy mégis hogy tenné fel tartó vas nélkül az ereszt, ha az nincs benne az árban, akkor nagy kegyesen lehúzta. De a vége így is jóval több volt, mint az eredetileg megbeszélt lett volna. Hosszú vita után, végül azt mondtam, hogy fizessünk és húzzanak el onnan. 
A történethez hozzá tartozik, hogy egy cigány banda volt. Bár furcsa volt a makkos cipő a munkásruhához, de mindenki abban dolgozik, amiben akar. Szorgalmasan dolgoztak is egész nap. De ez az átverés nem segít legyőzni az előítéleteket.
Itt már látszik az eresz és a kémény is.

A kéményesek szorgalmasan dolgoznak 3 napja. Egy idősebb férfi és a fia. Velük szerencsére semmi gond nincs. Össze is söpörnek maguk után, még akkor is, ha a helyiségnek teteje sincs. 
Az első kéménybe 3 helyiségből is bevezették a füstöt. Ennek most vége, a béleléssel a hatalmas üreg helyett egy cső marad. Így nézett ki a kémény belüről, felfelé fotózva. 

Haladunk a cserepezéssel. Tegnap én kezeltem a liftet és tettem a cserepet a helyére. Sanyi elkezdte beszabni a gerincre a hiányzó darabokat. Elég sziszifuszi munka, ezért alig volt látható eredménye. Ma inkább a mennyiségre mentünk, majd a végén bajlódunk a részletekkel.

Ma Sanyi kezelte a liftet és hordta nekem a cserepeket.

Ehhez a lyukhoz érkezik a lifttel a cserép.

Erről kell lepakolni. Én egyszerre 1-1 darabot tudok levenni a 2 kezemmel, Sanyi az egybe kötött 8-as csomagot.

Ma kilyukadt a 3. kesztyű is. Kénytelen leszek átállni a dög meleg műszálasra, mert nem vehetek naponta új kesztyűt.

Végül ma idáig jutottunk:

Holnap problémás részhez érünk, a födém nélküli szobához. Rendeltünk OSB lapokat, holnap szállítják. Azzal fogjuk lefedni a tátongó űrt. Majd kiderül, hogy rá merek-e menni.

A kéményes is elkezdte a munkát.

Mikor indultunk haza, jött egy nagy zuhé. Persze egy csomó részen nincs fólia, reméljük, hogy nem ázott szét minden.

Ma érkezett a cseréplift. Amíg vártunk rá, beraktam a tükröket a keretbe. Be is kellett szögelni, nehogy kiessenek. Szerencsére egyszer sem ütöttem mellé. Végül gittel körbenyomkodtam. Nem tudom, Nemecsekék miért rágták egész nap a gittet, nekem estére sem akart megszilárdulni, még teljesen puha volt. Így nem tudtam még lefesteni.

Kis késéssel megérkezett a lift. Az ács összerakta és ellátta Sanyit instrukciókkal. Most már ennek a darabjait is cipelhetjük magunkkal minden nap.

Az éjjel esett egy kicsit és szél is volt. Egy darabon feltépte a fóliát is. Egész nap fújt a szél, nagyon ijesztő a felfújódó fólia. A nap végére hozzászoktam, de remélem, minél hamarabb lekerül.
Délután végre feltettük az első cserepet is.
Sanyi feltette az első sort, mert én nem megyek a szélére. A többit én raktam. 1x vissza is kellett szedni, mert nem pont fél cserépnyivel volt eltolva a 2. sor. A hófogókat sem felejtettem ki sehol.
A tetejét már nem értem el. A széleire pedig vágni kell megfelelő darabokat. 

Reggel még vennünk kell univerzális kúpcserép alátétet. És egy új kesztyű sem ártana, mert már a 2. bőrkesztyűt használtam el, 3 ujján is kilyukadt.

A lécezés sincs kész még teljesen, mert Sanyinak folyton mással kellett foglalkoznia. Lehet, hogy holnap sem lesz meg vele, mert darabolnia kell cserepet és kifóliázni a következő részt. Én cserepet hordok és rakok majd.

Éjszakára 5-10mm esőt jósolnak, így a napot fóliázással töltöttük. Nem egyszerű 10mx8m-es fóliát rögzíteni a tetőn. 

Fel kellett használnunk a leszedett fóliát is, mert már nem volt elég új. Csupa lyuk már, feltéve olyan volt, mint a csillagos égbolt. 

Sanyi kicsit depis lett attól, hogy erre ment el az egész nap és nem haladtunk semmivel. 

Ma már csak ketten voltunk. Sanyi folytatta a lécezést és elég jó haladt. Szerintem, ha elég lesz a léc, akkor holnap nagyjából készen lesz vele. Mindkét oldalon eljutott a födém nélküli utolsó helyiséghez.

Szombat éjjel esni fog, így le kell fóliáznunk az egészet. Még jó, hogy tegnap kiszabadítottam a fóliát. Innen:
A gerenda magassága már a sípcsontjaimról is leolvasható. Sajnos néha túl közel állok, mikor ellépek és ilyenkor beütöm a lábam a gerendába. Sípcsontvédőt kéne hordanom, mint a focistáknak.

Igyekeztem ma hasznosabban tölteni a napot, mint tegnap, Megint nekifutottam a cserép felvarázsolásának. Sanyi kihozta nekem a "létrát".
Arra pont elég volt, hogy felpakoljam a cserepeket a fal tetejére. 1 cserép 3,2 kg, ezért egyszerre 2 darabot tudtam vinni. Megpakoltam a 2 gerenda közti részt, aztán felmentem és áthordtam máshova. Újabb gond volt, hogy nem tudtam erről a létráról felmenni a tetőre és lejönni. Ezért Sanyi hátul felállította a fém létrát. Először azon se mertem felmenni, de aztán nagy nehezen sikerült. A végén már egész könnyedén közlekedtem le és fel.

Majdnem az egész napom ráment, mire 1 raklapnyi cserepet felvittem. 1 raklapon 384 darab cserép van. Ez azt jelenti, hogy kb. 200x mentem fel és le a falétrán. 1200kg cserepet hordtam fel a tetőre. 

(Ez nem az összes, a külső részekre is raktam.) Ennyi már elég lesz, hogy elkezdjük a fedést, ha oda érünk. Vasárnap hozza az ács cserépliftjét, napi 10e-ért kölcsön adja nekünk. Jelentősen meg fogja könnyíteni a munkát.

Miután végeztem a raklappal megjutalmaztam magam egy kis festéssel. Már elég régen foglalkoztam az ablakkereteimmel. Az egyik keret nagy részét sajnos megette a szú, ezért ki kell még találnom, hogy mi legyen vele. Van egy másik jó állapotú keret, de sajnos a vasalatok pár milliméterrel eltérnek, így nem tudom rátenni az ablakszárnyakat. A jó állapotú kereten pedig már nem volt ablakszárny. Ma tükörnek szánt, nem túl jó állapotú kereteket festettem le. Egész tűrhetően néznek ki a festékkel. A sokkal jobb állapotú és rendesen letisztított belső szárnyak még jobban fognak kinézni.

Szépen haladnak a fiúk. Én viszont néha nem tudom nézni, ahogy a tetőn mászkálnak. 

Én nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Egy pár órám elment arra, hogy kiszabadítsam a 25 m hosszú és 8m széles fóliát a tetőszerkezet alól. Az ácsok sajnos főlé építették a tetőt és ez a méret már elég terbélyes. 

A bádogos nem jött. Közbe jött neki valami pénzesebb meló. Még jó, hogy direkt úgy kerestem embert, hogy a héten kéne megcsinálni a munkát.

A lécezés fele készen van. A cserepek feljuttatása a következő probléma. Végül arra jutottunk, hogy bérelnünk kell egy cserépliftet. Megpróbálkoztam a kézi felhordással, de a feljárónál van egy új gerenda, ami eléggé útban van. És a létra sem túl stabil.

Ma megint találtam egy pénzérmét. 5 fillért. Ha így folytatjuk, a végére gazdagok leszünk.

Ma megérkezett a cserép. Természetesen volt egy kis eltérés a megrendelt és a kiszállított dolgok között. 

A szerkezet építés ma már nem volt olyan látványos, mint tegnap. És olyan nagy izgalmak sem voltak, szerencsére.

Holnap befejezik a szerkezetet és Sanyi a kollégájával elkezdi a lécezést. A bádogos végül csak csütörtökön jön, nem szeretne egy időben dolgozni az ácsokkal.

Betti fél 5-kor ébresztett minket. Nincs hozzászokva a csonthoz és tegnap kapott pár darabot. Hajnalban diszkrét nyüszögéssel jelezte, hogy lemenne sétálni. Már éjszaka is hallottam, hogy járkál, de azt hittem, a gyerekeket hiányolja.

Sanyi levitte sétálni, aztán jó korán el tudott indulni a házhoz. Ácsok, darus, bádogos, mind ma volt várható. 

Én 10 óráig semmit sem tudtam az eseményekről, mert Sanyi nem hívott. 10kor végül felhívtam és a mi újság kérdésemre csak annyit mondott, hogy semmi jó. Azt mondta, mindjárt indulnak a kórházba. Mi? 

Az egyik ácsnak sikerült lepotyognia tetőről. Szerencsére nem lett nagy baja, de a lábát fájlalta. Így elmentek a balesetire. Jó esély volt arra, hogy nem végeznek ma a daruzással. Innentől megint pár órás adásszünet volt. Nem akartam hívogatni, ő meg nem jelentkezett. Végül 3 körül írta, hogy "csak" megzúzódott az ember lába. Akkor már a háznál voltak és folyt tovább a munka. 

Végül 6 körül kaptam az újabb híreket, hogy végeztek, indul haza. Befejezték a daruzást, bár kicsit tovább tartott és így drágább is lett, mint gondoltuk.

Valószínűleg nem tudják holnap befejezni. 

Ma úgy mentünk a házhoz, nem nagyon akarunk semmit sem csinálni és korán haza is jövünk. Én végül nem is csináltam sok mindent, csak lefestettem egy rácsot (amíg tartott a festék). Aztán kitakarítottam a fiúkkal az autót. 3 körül el is kezdtünk pakolni, hogy indulunk haza. Akkor persze Sanyinak eszébe jutott, hogy meg kéne tölteni a konténert, hogy ne az üresért fizessünk. Én addig kifeküdtem a napra pihenni. Végül 5 után indultunk haza.

Sanyi kizsaluzta a koszorút. Féltem, hogy a nagy meleg miatt baja lesz, de szerencsére nem repedt meg. Úgy látszik tényleg elég neki a fóliázás és nem kell locsolgatni. Ma azért meglocsolta. 
Még nem kellett volna kizsaluzni, de hétfőn jönnek az ácsok és a tető, így muszáj volt. Egyelőre nem kap majd nagy terhelést, lesz még ideje kötni.

Tegnap megérkezett a toi-toi a munkásoknak. Nem akartuk, hogy egy hétig 3-4 férfi pisilje körbe a kertet. Ezért most lesz 1 hónapig egy szép kék-szürke dobozunk. 

Hétfőn beindulnak a dolgok. Érkezik a tető és az ácsok. A tetőhöz darut is kellett szereznünk. Végül elég messziről jön, de ez legalább nem kért el kilométerenként 1000 forintot + 110e napidíjat. Hétfőn a bádogos is kiviszi az ereszcsatornához az anyagot.

Az ereszt is magunk akartuk feltenni, de nem lesz mindenre időnk. Próba szerencse alapon a héten megpróbáltam bádogost keríteni a munkára. Úgy döntöttem, ha 500e-ből kijön az egész, akkor csinálják ők. Bádogos lett, többen is tudtak volna egyből jönni. Az ár határeset. 500e alatt van, de nettó. És pár nap után derült ki, hogy a cseppentő lemez még plusz pénz, így azt most lehet, hogy inkább kihagyjuk. Vagy ha Sanyinak sikerül kicsit alkudnia hétfőn, akkor mégis kérjük. (A cseppentő lemez azért kell, hogy a szél ne fújja az esőt a dobozolásra.)

Kedden érkezik a cserép és a léc. Remélhetőleg az ácsok is befejezik a tetőt. A bádogos szerdán jön feltenni a tartóvasakat, másnap pedig az ereszt. 2 embernek 2 napnyi munka elvileg. Nekünk akkor ez is eltartott volna 1 hétig. Szerdán Sanyi és egy kollégája elkezdi a lécezést. Sanyi már hétfőtől szabin lesz, én csak csütörtöktől. Sok munkám van mostanában és fizetést is csak akkor kapok, ha dolgozok, így azért nem veszek ki szabit, hogy az ácsokat nézegessem. 

A hét második felére már magunk maradunk. Lécezés és cserepezés egészen a hónap végéig. Aztán ha nem végzünk hétvégente folytatjuk, amíg el nem készülünk. 

A nagyiék úgy érezték, hogy segítségre van szükségünk. Papa el akart jönni segíteni. Ebből mi arra következtettünk, nem félnek, hogy megfertőzzük őket, ezért inkább azt kértük, hogy a gyerekekre vigyázzanak 2 hétig. Már szoktattuk őket a gondolathoz, hogy 1 hétig az udvaron sütkérezve fognak "iskolába járni", de akkor mégsem. És 3 napig végre megint úgy dolgozhatok, hogy nem kell 10 percenként az "Anyaaa…" kezdetű mondatokat hallgatnom. Szóval holnap mennek a nagyikéhoz. 

Ma megint megerősítést kaptunk, hogy jó helyen vettünk házat. Rengeteg biciklissel találkoztunk az úton. (Nem kirándulók, hanem országúti biciklisek) Ha egyszer készen leszünk, majd mi is tekerhetünk. Mire készen leszünk, a gyerekek sem igényelnek már állandó felügyeletet. 

Elkészült. 

Ismét hívtunk segítséget, mert nem tudtam volna feladogatni a betont a fal tetejére. És jól tettük, mert így is este 7-re végeztünk, pedig egész nap meg sem álltunk.

Nagyon sok időt a fém rudak állítgatása vitt el. Ezekhez fogják rögíteni a gerendákat. Nem egyszerű egy friss betonban függőlegesen megállítani egy L alakú nehéz fém rudat. Volt, hogy hosszú percekig küzdöttem eggyel és végül téglával kellett kitámasztanom, mert sehogy sem akart úgy maradni. 

Jövő héten jönnek a tetőt állítani és elvileg a cserép is akkor érkezik. Kb. 21-én el tudjuk kezdeni a lécezést és aztán jöhet a cserepezés. Egyelőre csak 21-től 29-ig leszek szabadságon, de valószínűleg nem fogunk végezni annyi idő alatt. Majd 1km lécet kell felszögelnünk és 5000db cserepet feltennünk.

Hazafelé is volt egy kis kalandunk. Már úgy indultunk el reggel, hogy tudtuk, fogytán van a benzin. Reggel nem tankoltunk, úgy terveztük, hogy majd hazafelé. Mikor haza indultunk kb. 90kmre elegendő benzinünk volt. A faluban akartunk tankolni, de este 8-kor már zárva volt. Nem gond, Szobon is van benzinkút, az biztos nyitva van. Hát nem volt. Következő lehetőség Nagymaros, ahol MOL kút van, az biztosan 0-24-es. Nem az. Gondoltuk lesz, ami lesz megyünk tovább. 2 lehetőségünk volt, vagy bemegyünk Vácra, hátha ott nyitva van egy benzinkút vagy az M2-esen próbálunk szerencsét. Nagyon reméltük, hogy egy ilyen forgalmas út mellett nyitva van a benzinkút. Még több, mint 20km-re voltunk a kúttól, mikor az autó már becsünli sem próbálta, hogy még mennyi ideig elég a benzin. Néztük, ahogy fogynak a kilométerek és reménykedtünk, hogy nem áll meg az autó. Végül oda értünk és nyitva volt. Sanyi tele tankolt, így tudjuk, hogy kb 2-3 liter maradt benne. 

Mióta megvettük a házat,másra szinte nem is költöttünk. Már legalább fél éve nem vettem cipőt se. A héten végre beszereztem egy újat. Acél merevítéses az orra és munkavédelmi lábbeli.

A múlt héten találtam a háznál egy pénzérmét. Azt hittem, hogy egy újabb gomb, mert abból rengeteg volt. (Marika néni varrónő volt, gondolom ezért. Szabásmintával is tele volt a padlás.) Nem gomb volt. Alig olvasható rajta a felirat, annyit sikerült kivenni, hogy 1 és 1885. Ennyi infóból megtaláltam, hogy Ferenc József 1 Krajcáros lehet.

Ma végre a koszorú is elérhető közelségbe került. Kész a zsalu, bent van a betonvas is. Holnap lehet önteni a betont.
Már kicsit elegünk van ebből a koszorú dologból. Ha csak az új falra kellett volna, akkor rég készen lenne. A tetőt is direkt úgy rendeltünk, hogy kihangsúlyoztuk, hogy nincs koszorú. Nem is volt rá szükség addig a pontig, míg az ács hanyagul oda nem vetette, hogy a fal közepéig meg kéne csinálni, mert nagy a szintkülönbség. A fal közepe végül inkább a 4/5-e lett és a másik fal végén is egy kicsi. De talán holnap túl leszünk végre rajta. 
De azért annyire még sincs elegünk belőle. Sanyit megkérdezte az ismerőse, aki a boltív bontást intézte, hogy szerezzen-e egy kőműves brigádot, ami feldobja a koszorút. Sanyi nemet mondott, és én is egyből rávágtam, hogy nem kell, mikor otthon mesélte. Nem lenne ugyan az, ha nem mi csinálnánk. 

Még mindig nincs kész, 1 hét csúszás. 

A javított falra felkerült az U elem. Kár, hogy nem lehet, mindenhol ezt használni. Helyette szenvedhetünk a zsaluzással. Egy részen már bekerült a betonvas is.

 Folytatás szombaton. Vasárnap most már tuti készen leszünk...

Hát, nem készültünk el, nem tudunk holnap egyből betonozni. Rengeteg idő volt, mire kitakarítottuk a koszorú helyét. Azt tudtuk, hogy pár helyen a falat is javítani kell, de nem gondoltuk, hogy ez is ilyen lassan halad. Először a kibontott átjáró tetejét javította Sanyi, majd nekiállt a falnak, ami már eredetileg az épületen kívül volt. Jó pár sort vissza is kellett bontani, mivel az időjárás nem kímélte ezt a szakaszt.

(Pár hét múlva világítani fog a hófehér kesztyűnyom a kezén. Már most is látszik mindkettőnknek, pedig még el sem kezdődött a nyár.)

A jó hír, hogy Sanyi megkaphatja a tetőablakjait. A rossz hír, hogy ezért kaphatja meg, mert az első rész födémgerendái el vanna korhadva, így előbb-utóbb el kell bontani. Szerencsére a szeglemezes tető, amit csináltatunk, megoldja a födém gondot. Így ez csak egy kis plusz munkát és kényelmetlenséget jelent, de nem olyan nagy probléma. 

A középső rész födéme első ránézésre úgy tűnik, hogy sokkal jobb állapotban van. 

Míg Sanyi falazott és ismét U elemet gyártottam. Egyszerűbb lesz azzal csinálni a koszorút a javított falszakaszon, mint zsaluzni. 
A régi, de jó állapotú falon viszont zsaluzni fogunk. Ehhez deszkákra van szükségünk. Szerencsére a padló mindenhol deszkákból áll, így csak fel kellett szednem. Ez sem túl pihentető feladat. Az elején majdnem fel is adtam, de aztán rájöttem a technikájára. A nappali fele most már inkább egy homokozó, mint szoba.
(Jel, hogy a deszkák alja nem penészes, így valószínűleg nincs vizesedés gond vele.)

Mai ebéd grillezett szűzpecsenye volt. Rizs lett volna hozzá, de sajnos az hamuban sült lett. 

A fiúk ma is dolgoztak, 3 betonvasat sikerült összekötözniük. 

Most, hogy kész a fal, haladni kell a koszorúval. Lehet kapni U falazó elemet, ami arra jó, hogy akár koszorút is lehet vele készíteni. Csak sajnos darabja 2x-2,5x drágább, mint a normál elemnek. Így Sanyit meggyőzték a kollégái, hogy nem nagy dolog kivágni a megfelelő formára, ezért nem vettünk U elemet (nem is lehet kapni, így más gyártótól kellett volna venni). Falazás közben, már nagyon megbántam. Hiába szivacsos szerkezetű a porfix falazóelem, azért nem olyan egyszerű darabolni. Ráadásul nem simán le kellett vágni egy darabot, hanem kivágni a közepét. Végül megtaláltuk a módszert, amivel nem tartott 1 darab 1 óráig.
Fűrésszel végig vágtuk, majd a multifunkciós szerszámmal vízszintesen mindig bevágtunk annyit, amíg elért a fej. Sanyi vésővel leszedte a darabot, majd tovább vágtuk a multifunkcióssal. Délután 3-ra végeztünk is vele.
Kellettek speciális elemek is. A sarokra és a rövidebb falra. Az utolsó sor előtt Sanyinak feltűt, hogy a régi falon a gerenda sokkal beljebb fut, mint ahol az új falon a koszorú lesz. Nem gondoltunk rá, hogy azt össze is kell kötnünk. Ezért a legfelső sort a rövid részen keresztben tettük fel. Így beér annyira, hogy összeérjen a régi és az új koszorúhely.
Segítség nélkül ketten szenvedtük fel a fal tetejére őket. Nem volt egyszerű, de megoldottuk. 
(És senki nem szólt, hogy fordítva vettem fel a sisakot.)

Szerintem egész jó lett az eredmény.

Holnap a régi részt kell olyan állapotba hozni, hogy hétfőn már betonozni tudjunk. 

Fiúk eközben, a sok telefonnyomkodás mellett, kicsit dolgoztak is. 

Ma is, mit majdnem mindig, tűzön készítettük az ebédet. Áron nem bírta megenni, ezért Bettinek is jutott. Nem túl szófogadó kutya, de ha nem engedjük meg hogy egyen, akkor nem eszik. (Pontosabban, ha megtiltjuk, hogy egyen, akkor nem eszik.)

Hazafelé a falu szélén tankoltunk. Ilyen onnan a látvány:

A múlt hétvége után arra jutottunk, hogy muszáj segítséget kérnünk, mert különben soha sem végzünk. Nem bírtam volna feladogatni Sanyinak a "téglákat", folyton le kellett volna rohangálni a létráról. Végül megint elhívta a kollégáját, aki már a tetőbontáskor is segített. A gyerekeket nagy nehezen rásóztuk Andrásra. Valami programja volt (online), de meggyőztük, hogy a gyerekek nem fogják megakadályozni benne.

Előző hétvégén 6 sort sikerült összesen falazni. Valamiért ez a falazás dolog nagyon lassan halad. Valószínűleg a kitérők miatt, mint pl. régi ablaknyílás befalazása és illesztése az új részhez.

Vagy az áthidalók körüli rész kialakítása.

Már sötétedett, mire feltettük az utolsó sort. 10-re értünk Andráshoz a gyerekekért. 

 

Sajnos baromi lassan haladunk és nem is tudnám megmondani, hogy miért. Folyamatosan dolgozunk és mégis több, mint 1 óra 1 sor. A nap végére csak a szükséges magasság feléig jutottunk. 

Sok időt elvesz a méricskélés és a darabolás. És a neheze még csak most jön, mert innentől állványról kell csinálni. Ez pedig azt jelenti, hogy a mérés és darabolás kivételével mindent Sanyinak kell csinálnia. Még feladogatni sem tudom az elemeket, mert nagyon nehezek.

A szomszéd fele volt egy ablak korábban, az be lesz falazva. A keretet már korábban kiszedtük, már csak a rács maradt. Ma azt is kiszedtük. Kipróbáltam milyen flexxel vágni.

A jövő héten készen kéne lennünk a koszorúval, de még a fal sincs kész. A falazás hátralévő része még minimum 1 nap, de inkább 1,5. Muszáj lesz szabadságot kivennünk, hogy időben elkészüljünk.

Ma 8-ra jöttek az ácsok, így 5:30-kor kellett kelnünk. Kivételesen a mekiben akartunk reggelizni, de olyan korán értük oda, hogy még nem volt nyitva a McDrive. Végül egy benzinkúton vettünk hot-dogot. 

Ebéddel azért készültünk és ma sem a mikrót akartuk használni, hanem a saját gyártású tűzrakó helyünket. Elöző este megcsináltam a nyársakat, félig átsütöttem, hogy a krumpli ne barnuljon meg. Áron is segített, így sokkal jobban is ízlett neki az ebéd.

Az ácsok ma nem végeztek túl látványos munkát. Gerendákat fektetek le, ami egyenes alapja lesz a tetőszerkezetnek. Az egyik oldalon sajnos olyan nagy a szintkülönbség a 2 vége között, hogy végül oda is koszorút kell csinálnunk. Már úgyis féltünk, hogy unatkozni fogunk, ha készen lesz a fal, de mégsem. 

Sanyi végre elkezdte a falazást. Úgy tervezte, hogy ma be is fejezi és holnap már a koszorút csináljuk. Hát, nem jött össze. A fél nap megint a tetőre ment el. Holnap remélhetőleg elkészül a fal és akkor a 3 napos hétvégén foglalkozhatunk a koszorúval. Az új falon nem lesz gond vele, mert a falazó elemekből lehet olyat kapni, amibe koszorút lehet önteni. Viszont a régi falrészen is vissza kell kicsit bonani és valahogy elkészíteni a koszorú öntőformáját. 

Én egész nap sittet hordtam. Csoda, hogy még tudok fogni a sok lapátszorongatás után. Kibontottam a fürdőszobaajtó maradékát. Nem gondoltam volna, hogy ennyi anyag van benne. Félig lett a konténer. Viszont vakolni már nem is kell, mert az kész. :)

A fiút megint segítettek bontani.

Reggel Marika néni aggódva számolt be arról, hogy tegnap kihozták a tüzépesek a cuccokat és hoztak valami fényes aluminium cuccot is. Este gyanús alakokat látott a környéken és reggel már nem látta a fényes dolgot. Hiába bizonygattuk, hogy ott van az összes fém is amit rendeltünk, nem nyugodott meg. Valószínűleg délután még sütötte a nap, ma reggel meg árnyékban volt. De legalább van valaki, aki szemmel tartja a házat, amíg nem vagyunk ott. 

Mostanában Betti így utazik Áronnal.

Még a rombolás szakaszában vagyunk, de lassan a végére érünk és elkezdhetünk építeni. Mivel tegnap nem lett tele a konténer, a mai cél a megtöltése volt. Úgyis eljött az ideje annak, hogy megnyissuk a tervezett ajtónyílásokat. Én könnyen boldogultam Beni szobájának ajtajával, mert azt csak vályoggal falazták be és csak egy kistégla méretű a falvastagság. A bontásban Áron is segített.

Sanyinak jutott a fürdőszoba ajtó. Az is egy korábban befalazott nyílás, ezért nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz. Végül a 3 fiú felváltva bontotta, de így sem végeztünk vele. (A bontás az egyetlen munka, amit élveznek a gyerekek.)

A bontások előtt Sanyi még megcsinálta a tegnap ledöntött falrész helyén is az alapozást. Itt nem ásott olyan mélyre, mert eddig is volt alap szép nagy kövekből. Egy része megmaradt annak és csak a felső 40 cm lett vasbeton.

Ma rossz időre számítottunk, mert szinte egész napra eső mondtak. Végül nem esett, de a gyerekek mára azért a nagyszobában rendezkedtek be. (A tányérokon látható virsli a nap végére eltűnt. Mivel egyik 2 lábú sem ette meg, így Betti valószínűleg kiszolgálta magát.)

Elpakoltam a fákat is melléképületbe, jövőre lesz mivel tüzelni. (A padláson volt egy fejfa, amitől mindenki félt. Még a gerendákat elvivő embernek sem kellett. Azt is összedaraboltam.)

Jövő héten jönnek az ácsok, lefektetik a gerendákat amihez majd a tetőszerkezetet tudják rögzíteni. A tetőszerkezet gyárban készül és részben összeszerelve érkezik majd. (kb. 1 hónap múlva) Pénteken a cserepeket is megrendeltük. Tondach hódfarkú cserép lesz. Kb. 5000darab cserepet kell majd feltennünk. Persze előtte fel kell szögelnünk kb. 900m tetőlécet is.  

1 hónapja rendeltem 2 bejárati ajtót és 2 ablakot is. Április közepén kellett volna beszerelniük, de a vírushelyzet miatt nem építenek most be. Nem tudom mire számítanak, ez a helyzet nem fog 2 hét alatt megoldódni és bevétel nélkül ők sem húzzák túl sokáig. 

Azt hittem, már készen vagyunk a tető bontással. Aztán ma kiderült, hogy nagyon nem. Mivel a tetősök azt mondták,  hogy cserélni kell minden gerendát, így meg kellett szabadulnunk tőlük. Szerencsére jött segíteni a helyi lakos - aki már a múlt héten stipi-stoppolta őket -, mert én nem bírtam volna el ezeket. A délelőtt folyamán teledobálták az udvart.

A délután folyamán pedig elvitték a fa nagy részét, estére nagyjából megint rendezett lett az udvar és teljesen csupasz a ház.

Ezzel párhuzamosan és elpakoltam a ház tövéből a farakásokat, hogy le tudjuk bontani hátul a falat. Vissza akartuk bontani a sarokig, de mivel a megrepedt rész sem akart ledőlni (erős noszogatásra sem), így inkább meghagytuk. 

A sok jövés menés és a tetőről hulló dolgok miatt a kutyát és a gyerekeket néha bebörtönöztük.

Reggelre meglepi is volt. Hátul voltunk a kertben és egy idő után erős zümmögést hallottam. Hamar meg is találtam, hogy honnan jön. Az egyik kerítés oszlopot lepték el a méhek. Tudtuk, hogy van a faluban méhészet. Sanyi fel is hívta őket és 2 perc múlva már ott is volt a méhész, aki 2 házzal arrébb lakik. Szerinte csak átutazóban voltak és nem maradtak volna sokáig, de azért hozott nekik egy kosarat. Egy darabig ott hagyta, hátha maguktól átköltöznek. De mivel a királynő nem ment át, a többiek is maradtak. Ezért megkereste a királynőt és áttette a kosárba. Mutatott fiú méhecskét is, ami nagyobb, mint a normás és nem tud csípni. És azt megnézhettem, hogy vízzel locsolja a méhkast és ahogy a méhek teljesen felbolydulnak és össze-vissza repkednek 2 méteres körzetben. Egy darabig megint vártunk, majd mikor a nagyja már a kosáron volt, akkor összecsomagolta őket és elvitte. Páran maradtak, azokat majd holnap összeszedi, ha nem mennek el maguktól. Ha szerencséje van, be tudja költöztetni őket egy kaptárba és maradnak nála. Végül egy üveg mézet is hozott nekünk ajándékba. Így ismerkedtünk meg egy újabb szomszéddal. 

Mára előirányzott feladatokat többé-kevésbé sikerült teljesíteni.

Konténert sikerült megtölteni. Ez az 1 dolog teljesül maradéktalanul. 

A kocsit lemostuk, kb. 3x, de valahogy mindig maszatos maradt. A végén már kisebb tó volt körülötte, úgyhogy inkább abbahagytam. Az volt a baj, hogy mire körbe értem a kefés mosással, megszáradt az eleje és foltos lett. Egyszerre kellett volna mosni és öblíteni is. Majd még gyakoroljuk.

A tetőt sikerült lefóliázni. Én aggódok, hogy mi lesz ha belekap a szél és viszi az egészet. Sanyi lesúlyozta sok helyen, de már a lengedező szellő is felfújta, mikor ott voltunk. (Ez még nem a végleges állapot)

Én egész nap a vakolatot vertem le a hátsó falnál. Nem mindenhol adta könnyen magát. Az egyik befalazott ajtónyílásnál le sem lehetett verni, mert olyan kemény, mint a beton.

Kiderült, hogy miért van repedés a fal hátsó részén. Azt hittük, nem jó az alapozása és azért dőlt meg kicsit hátra. Hát nem. Úgy néz ki, hogy megvettük a 9 lyukú hidat, aminek befalazták a lyukait. Nem is tudom ez már hányadik befalazott nyílás. És azért dőlt el kifelé a fal vége, mert a befalazásnál még a vakolatot is fent hagyták, így sehogy sem kapcsolódik a 2 rész. A boltív megrepedt és így már semmi sem tartotta a fal végét. Ráadásul még mellé is építettek még 1 darab falat, ami még falnak sem nevezhető. Vissza fogjuk bontani a repedésig és onnan építjük az újat. Még jobb is lesz így.

A gyereke ma is pihenéssel töltötték a napot. Áron kivételesen olvasott (elolvasott 1 Pálcika kutya könyvet az elejétől a végéig), Beni inkább csak fetrengett a napon vagy az árnyékban. Hazafele már ő is olvasott, hátha mégis megengedjük, hogy játszanak itthon. (Megengedtük)

Kivételesen nem melegítendő kaját vittünk, hanem tábortűzhöz valót. Sonka szerű tarját és krumplit egészben. Építettünk egy tűzrakó helyet. A krumplikat megsütöttük a parázsban, a sonkát pedig a tűz felett. A desszert grillezett pillecukor volt.

Holnap jönnek a tetősök felmérni. Aztán sos terveznek és gyártanak. Mivel nincs betonkoszorú a házon, ezért kérték, hogy előbb bontsuk le a tetőt, aztán mérnek fel, hogy pontosan lássák, mire készüljenek. Pár gerendát meg akartak tartani, de szerintem nem fognak. Cserére érett mind. Ha minden jól megy, akkor kb. 3 hét és lesz új tetőszerkezet. Végül úgy döntöttünk, hogy mégis cserép lesz. Tégla színű, hódfarkú. Felmérés után, azt is meg kell rendelnünk, mert 2-3 hét a szállítás. A cserepeket már mi fogjuk feltenni a tetőre, mert megfizethetetlen összegeket kérnek a tetőfedők. 

Tegnap Sanyi és segítője befejezték a tetőtlenítést. Én nem mentem, mert korán akartak indulni, én meg nem akartam hajnalban kelni, kutyát sétáltatni, kaját csinálni és a gyerekeket kiverni az ágyból. Így inkább itthon maradtunk. 

Reggel már várta őket egy üres konténer. Még volt cserép is bőven a tetőn és utána még a léceket és a gerendákat is le kellett szedni. Jobb is, hogy nem voltam ott, mert a hátsó részen már nincs födém sem, így hatalmas űr tátongott a tető alatt. De szerencsére nem esett le senki.

Furcsa most a ház. Eddig se volt túl magas, de most még pöttömebb.

A lebontott anyagra egyből jelentkezett 2 helyi lakos is, hogy elvinné, ha nekünk nem kell. Egy részét azonnal el is vitték.

Ma már mind mentünk. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az út, mert 2 lezárt városon is keresztül kellett mennünk. Nagymaros és Zebegény is kitiltotta a nem helyi lakosokat. De semmi sem volt az úton, még rendőrt és polgárőrt sem láttunk. 

Sanyi megismerkedett a szomszéd nénivel is (persze csak tisztes távolságból), ezért ma már be is kéreckedett az udvarára, hogy kivágjon pár fát. Túl közel vannak a házunkhoz, útban van a tetőnek és a falakat is tönkreteszik, ahogy nőnek. Favágás közben megérkezett az ember a maradék gerendáért. Ha már ott volt, segített kivágni a fákat. Legalább dolgozott kicsit a gerendákért.Végül nem csak a faanyagot vitte el, hanem a fémkupacot is. És megadta a számát, hogy hívjuk, ha segítség kell.

Sanyi végül csak meglepte magát egy láncfűrésszel. Aksisat vettünk, mert már van 4 aksi és nem akartunk a benzinnel bohockódni. Bevált, elégedettek vagyunk vele. Még én is tudom használni. 

Áron is megkapta 1 hónapja a levélfújóját. Találtunk egy olcsót, így teljesíthettük a kívánságát. Egyelőre csak port szokott fújni vele, de egyszer biztos lesz egy fánk is. Ma a locsolás volt az újdonság, amin össze tudtak veszni. Először a  kannás locsoláson, majd mikor beüzemeltük a locsolócsövet, azután azon. 

Hétfőn még le kell fóliáznunk a tetőt, le kell mosnunk a kocsit, le kell vernünk a vakolatot a hátsó részen, hogy falazni lehessen és meg kell töltenünk a sittes konténert. 

Egész szerdán arra vártunk, hogy Orbán kitalálja, hogy jöhetünk-e a jövőben is a házhoz vagy sem. Az egész tetőprojekt ettől függ. Ha nem tudunk bontani, vagy nem tudnak jönni felmérni, vagy nem lesz anyag, akkor jobb ha neki sem állunk. A döntésre hiába vártunk, csütörtökre halasztották. 

Nem volt más választás, tovább előre. Reggel Sanyi Andrást megint elhozta a gyerekhez és összeszedte a kollégáját, aki a bontásban segít. Fél 10 körül oda is értünk és egyből neki is láttunk a munkának. A konténerre várni kellett, ezért a leszedett cserepet a tetőn kellett gyűjtenünk. Nem volt túl hatékony, mert minden darabot 2x kellett mozgatni, de nem volt más választás. Aztán mikor megjött a konténer egy pillanat alatt megtöltöttük. A nap folyamán még 2x megtöltöttük a konténert. Szerencsére napközben ki tudták üríteni nekünk. 

A nap végére több, mint a felét elbontottuk a tetőnek.

Volt pár kisebb balesetem is. Bele léptem egy szögbe. Átszúrta a cipőmet és elérte a talpamat is. Első gondolatom az volt, hogy micsoda szerencse, hogy pár hónapja adattunk magunknak tetanuszt. (A triatlon miatt, mert úszásnál minden féle dologba bele szoktunk lépni.) Lementem, hogy fertőtlenítsem a sebet és akkor láttam, hogy csak éppen megnyomta a bőrömet a szeg, de fel sem sértette. Szerencsém volt.

A másik balesettől a munkavédelmi sisak óvott meg. Sanyi a fejemre ejtett egy cserepet, de a sisak megvédett. A sisak egyébként is jó volt, mert 5 percenként neki mentem egy gerendának.

És kiderült, hogy a "házból" is látni a hegyeket.

Mivel szoros az ütemterv és a hétvégén már nem tudtunk volna a betonozással foglalkozni, így szerdára szabit vettünk ki, hogy be tudjuk fejezni az alapot.

Végül sikerült befejezni. Mire végzünk a tetőbontással lehet is kezdeni a falazást. 

Az eredmény jól illeszkedik a meglévő részekhez, hasonlóan rusztikus lett. És mi is hasznosítottuk a cserepeket, mint azt a ház számos pontján más is megtette.

Gyerekek kivételesen nem jöttek, András vigyázott rájuk. 

Szombaton megint ajándék várt ránk a háznál. A tüzépről kiszállították a héten a megrendelt építőanyagot. Természetesen úgy, hogy nem fizettünk előre semmit. Már fűnek-fának tartozunk, mert senkinek nem kell a járandósága. 

Sanyi ki is ásta az alapot, hogy minél előbb falazni tudjunk.

Gyerekekkel rummikuboztunk és napoztunk. Néha próbálkoztak a tollasozással is, de mindig veszekedés lett a vége. Áron kicsit a judo-t is gyakorolta.

Mivel egész hétvégére szép időt mondtak, így vasárnap is mentünk. Haladni kell a fallal, mert a jövő héten már a tetőt kell bontanunk. Egyelőre nincs változás a tervekben, tudnak jönni a tetősök a megbeszélt időben. Egyedül a kéményes az, aki egy kis szünetet tart, de ha sürgős lenne, ő is jönne. De nem sürgős, ráérünk a kéménnyel még pár hétig.

A betonvasak méretre vágása és összekötözgetése sok időt elvitt, így csak ebéd után tudtunk nekiállni a betonozásnak. A gyerekek is segítettek. Áron vizet hordott a szennyvíztartányból. (Mivel víz csak a kerti csapból jön, ezért szennyvizet sem termelünk. A tartályban egyelőre a telepítéskor beletöltött nehezéknek használt víz van.) Végül átvettem tőle, mert elég nehéz egy teli vödröt felhúzni a "kútból".

 

Beni pedig a cementet adagolta.
Én pedig az elkészült betont lapátoltam a helyére. 

Sanyi pedig etette a betonkeverőt.

Sajnos nem végeztünk vele, még hiányzik 35cm. 

A mi kis falunk ugyan nem a Börzsönyben van, de közel van hozzá. Majd ha nem lesz már gyülekezési tilalom, akkor megnézzük az Ipolyt is.

És igen, végre megtörtént, a kedvenc helyi vállalkozónk elvitte a sittet és a felesleges földet. (Árat még nem tudunk, így még örülünk)

Kicsit alább hagyott ez örömöm, mikor megláttam a szemétkupacot, ami ott maradt:

De egy gyors telefon és ez is megoldódott. Kaptunk egy konténert és befejezhettük a takarítást.

Végre kezdődhet az alapozás. Sanyi már az anyagokat is megrendelte a helyi tüzépen. Szerencsére mindent lehet kapni, pedig a házépítős csoportban már azt pletykálják, hogy építőanyag hiány van. És még a "kijárási tilalom" szabályait sem szegjük meg, mert kiszállítják a cuccot hét közben és nem is találkozunk senkivel. Természetesem megint úgy, hogy még nem fizettünk semmit.

A nap végére nem lett kész a gödör, de azért haladtunk vele. Statikus szerinte elég lesz 80cm-es alap. Idáig jutottunk. (Vagyis Sanyi idáig jutott, mert én mással foglalkoztam.)

Végre a por is leült a szobában, így lehetett normális képet csinálni. Egész világos, ha süt a nap.

Míg mi dolgoztunk, a fiúk megint pihentek. 

És megint találtunk pár lottószelvényt. A múltkorival nem nyertünk, talán majd most.

Az időjárás előrejelzés nézegetve úgy döntöttünk, hogy a héten szombaton megyünk a házhoz. Péntek este meg is főztem az szombati ebédet és még Áron is segített. Szombaton időben keltünk, levittem a kutyát, összeszedtük a cuccokat és 8 körül el is tudtunk indulni. 

Nagy munkákat nem terveztünk, mivel alapozni még mindig nem tudunk a kupi miatt. Talán a jövő héten már lesz ideje a vállalkozónak elvinni a sittet és a földet. 

Én eljutottam a rács festéséig végre. Persze nem lett tökéletes a felülete, de még hónapokig csiszolgathattam volna és még akkor is találtam volna rajta hibát. Nem egy mai darab és bizonyos helyekhez semmivel nem lehet hozzáférni rendesen. Majd nem sűrűn mosok ablakot és akkor nem lesz feltűnő. Szóval 1 réteg festék rajta van. Majd legközelebb lehet csiszolni és újabb réteget felvinni. Áron megállapította, hogy nem sok értelme van annak, amit csinálunk. Lekapartuk a fehér festéket azért, hogy most újra fehérre fessük. 

Sanyi téglát pucolt, nem talált hasznosabb elfoglaltságot. Nem is maradtunk sokáig, 2 körül haza indultunk, mert még Sanyi sem gyógyult meg teljesen és Áron is betaknyosodott. Indulás előtt még be kellett ugranunk Marika nénihez. Hiába mondtuk neki, hogy nem kéne, nehogy elkapjon valamit. De nem engedett minket, meg kellett várnunk, amíg gyorsan összedob egy tortát a fiúknak. 

Lehet, hogy függő vagyok. Vasárnap nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy el kéne mennem a fiúk nélkül. Nekik pihenniük kell viszont én még tudtam volna mit csinálni a háznál. Végül eldöntöttem, hogy elmegyek egyedül. Vagyis Bettivel ketten mentünk. 

Arra számítottam, hogy hideg lesz, de nem volt vészes. Ráadásul most először a házban melegebb volt, mint kint. Még a napi is többször kisütött, Betti tudott napozni kicsit. A kályhát azért megpakoltam, hogy még melegebb legyen. Egy darabig nem is volt semmi gond. Még az ebédet is a kávét is meg tudtam melegíteni rajta. Aztán délután hallottam egy hangot, mintha leesett volna valami. Azt hittem, a bepakolt fa rendeződött át. De kicsit később észrevettem, hogy nem az volt. 2 kődarab volta tűztérben, Eltört a samott kő és leesett.

Nem bírta sokáig. Nem hiszem, hogy most egyszerűen fog menni a garanciális ügyintézés. Még jó, hogy lassan vége a télnek és nem kell fűteni.

Miután meguntam az ablakfelújítást neki álltam kicsit kitakarítani a szobákat. Elég lehangoló látvány volt a sok sitt és por. Először csak a funkció nélküli szobát akartam, de végül a leendő nappalit is megcsináltam. Miközben a sittet hordtam ki, el is gondolkodtam, milyen furcsa családunk van. Míg a fiúk otthon pihennek és talicskázom a törmeléket.

A funkció nélküli szoba. Valószínűleg 2 kisebb helyiség lesz leválasztva belőle és a maradék folyósó lesz. De még nem biztos, minden héten változnak a tervek. Ma ahogy üldögéltem ott a széken úgy láttam, hogy egy étkező asztal is elférne vagy akár a konyha.

A leendő nappali is rendezettebb lett. (Nem a fényképezőgép volt koszos, hanem szállt a por a levegőben.)

Jó hír, hogy már több vizesedés kezd kiszáradni. Segített a tető foltozás és a járda takarítás. És valószínűleg ez azt jelenti, hogy tényleg csak az esővíz elvezetés hiánya miatt volt vizes minden fal. Az a belső falszakasz, ahol se kémény, se tető lyuk nem volt, nincs is felázva.

Balra a száraz szakasz, szemben a kémény fala. 

Pár hete megpróbáltunk vizet csiholni a kerti csapból, de nem sikerült. Csöpögni kezdett a vízóra előtt, így inkább elzártuk. Felhívtam a vízműveket és az ügyfélszolgálat szerint ez az én gondom, nekem kell megcsináltatnom. Hát, nem tudom, ha a vízóra előtt folyik el a víz, azt nem én fizetem. Azért még azt mondta, hívjuk fel a hibabejelentőt. Sanyi bejelentette a hibát. Másnap hívtak, hogy jönnének megnézni. Mondtam neki, hogy azért az nem olyan egyszerű, mert nem ott lakunk. Ok, semmi gond, hívjam őket, amikor nekem jó vagy akár be is mehetek hozzájuk ott vannak a szomszéd utcában. Előzetesen megbeszéltünk egy hétfő reggel 9-et. Hétfőn reggel hívtam őket, hogy elinduljak-e, tudnak-e jönni. Nem vették fel. Kicsit elbizonytalanodtam, nem akartam potyára menni. Végül megnéztem google maps-en és tényleg ott vannak a szomszéd utcában. Így elindultam, gondoltam személyesen megjelenek náluk, ha továbbra sem veszik fel a telefont. Mikor 10 percre voltam már csak a háztól Sanyi hívott, hogy Marika néni hívta telefonon, hogy ott vannak a vizesek. Mire oda értem már végeztek, de megvártak. Megkértem őket, hogy nézzük már meg, hogy jön-e víz a kerti csapból. Lemászott az aknába, megnyitotta a vizet és végre jött víz a csapból. Csak sajnos nem lehetett rendesen elzárni. Így nekiálltak azt is megcsinálni. Szétkapta az egészet. Összeszerelni már sajnos nem tudták, de mondták, hogy vegyek egy 3/4-es könyököt és egy csapot. Marika néni azért még számon kérte őket, hogy miért nem csinálják meg és hogy hol lehet megvenni a cuccokat. Megnyugtattam, hogy nem dolguk a mi kerti csapunk szerelése, majd mi megoldjuk.

És meg is oldottam. Először kicsit elveszett voltam a Praktikerben Sanyi nélkül ( szobafogságot kapott, mert lebetegedett ) és az eladók is össze-vissza küldözgettek, mikor a vízvezeték szerelési cuccok felől érdeklődtem. Sejtettem, hogy nem a kert részlegen lesz a 3/4-es könyök legyen az akármi, de mivel az eladó oda küldött egy darabig ott keresgéltem. Végül vissza az információhoz, ahonnan egy másik információhoz küldtek, majd végül a 23-as sorhoz. Lett 3/4-es könyök (szerencsére feliratozták a dobozokat). És kiderült, hogy van külső és belső menetes is. Szerencsére lefényképeztem a vizesek által leszerelt darabot, így meg tudtam nézni melyik kell. 

És mg locsoló csövet is vettem, ami szintén nem annyi egyszerű, mert annak sem mindegy az átmérője. Az ott tartozkodó alkalmazott pedig csak azt tudta hajtogatni, hogy fogalma sincs, ez nem az ö részlege. De azért lett locsolócső is.

És Sanyi ma fel is szerelte a csapot, így végre kezet is tudunk mosni.

A villanyszerelők csütörtökön jelentkeztek. 9 körül felhívták Sanyit, hogy mennének 1 óra múlva. Minden vágyunk az volt, hogy a 10A helyett végre legyen 32A, hogy egy elektromos fogkefénél nagyobb dolgot is használni tudjunk, de azért nem tudunk mindent eldobni és rohanni, mert az ELMŰ most jönne. A kérdésre, hogy tudnak-e következő nap jönni, egy megpróbálnak volt a válasz. De biztosat csak reggel tud mondani, mert 8-kor kapják meg az aznapi címeket. 

Péntek reggel izgatottan vártuk, hogy vajon ma is szerencsénk lesz-e. Végül másodszorra is kisorsoltak minket és 1 óra múlva jönnek. Sanyi el is indult azonnal. Órát cserélni nem akartak, mert nekik az nem volt felírva. De mikor Sanyi megemlítette, hogy nem pörög az óra, akkor valahogy mégis megoldották. Ha nem erősködtünk volna, akkor az ELMŰ szponzorálta volna felújításunkat. De rendesek vagyunk és büntetést se szeretünk fizetni, így szóltunk.

És igen, Sanyi beteg. Mikor máskor lenne beteg, mint most. Náthás, folyik az orra, nem kap levegőt és köhög. De nem lázas és kínában sem jár. Nem fáj semmije. Szombatra elkülönítettük a hálószobába, hogy össze tudja szedni magát. Nagyjából sikerült is. Muszáj volt mennünk a házhoz, mert 12 óra napsütést ígértek mára és a fiúkkal sem olyén jó egész nap itthon ülni.

A mai program a csodálatos kerti csapom mellett hegesztés volt. A véletlenül megtalált kút azóta rettegésben tartott, amióta láttam, hogy milyen mély. Vagyis nem láttam, olyan mély. Csak egy vékony lemezzel volt letakarva a nyílás, így kértem Sanyit, hogy csináljon rá valami rácsot, nehogy a gyerekek vagy a kutya beleessenek. Az alapanyag beszerzése sem volt egyszerű. Az első helyről, ahonnan árat kértünk, 70e forintért akarták kiszállítani. Végül ezt is a helyi Tüzéppel boltolta le és ki is szállították pénteken. Végre a hegesztő felszerelését is ki tudta próbálni. A sarokcsiszolót sajnos egymás kezéből kellett kivennünk, mert mindkettőnknek arra volt ma szüksége. Nekem a rács tisztításhoz, neki a fém daraboláshoz. Bár néha az volt az érzésem, hogy csak olyan, mint a gyerekek, az kell neki, ami nekem. Elkérte, hogy használná, aztán meg azt láttam, hogy mást csinál. 

Ilyen lett az elkészül mű:Jó, jó, de még kéne rá valami, mert szerszámok simán belepotyoghatnak.... Bányatóban is ezért nem tudok úszni. Másra sem tudok gondolni, csak a 30m mélységre. 

Pénteken a betonkeverőt is összeszerelte. Sajnos a sitt még mindig elfoglalja a leendő fal helyét, így használni még nem tudtuk. 

A fiúk ma nap nagy részében az autóban feküdtek. Végül Beni kicsit segített nekem. Persze rögtön az árról is alkudozni kezdett,végül 400 forintomba került, hogy a vasalatokról leszedje a festéket.

Betti úgy döntött, hogy ő már nem jön velünk haza. Máskor mikor szólunk neki, hogy szálljon be, 1 kör futás után beszáll. Most elfutott hátra és mikor szóltunk neki, még hátrébb futott. Meg kellett kergetnünk, hogy beszálljon. 

Végre van haszna a régi szekrényeknek. Már egy ideje az erkélyen hánykolódtak, de kidobni nem akartuk őket. Most jól jöttek, mert egyre több cuccunk van a házban, amik eddig csak a porban hevertek. Áron feladata volt újra összerakni őket. 

Sanyi folytatta a sitt pakolást. Beni pedig téglát pucolt. Múlt hét óta jelentősen emelkedett az árfolyam. Már 50 forintot ígértünk egy tégláért 50 darabig. Ha eléri az 50 darabot, akkor 100 forint jár. (Az első 50ért is) Az elején elég nyögve-nyelősen ment, órák alatt 15 darabig jutott. Aztán egy kis ténfergés után taktikát váltott és  kiválogatta azokat a téglákat, amivel alig volt munka és egy pillanat alatt eljutott 50 darabig. És ott be is fejezte a munkát mára.

Ennyi törmeléktől szabadultunk meg ma:

Itt lesz a hátsó rész fürdőszobája:
Még mindig elég sok sitt van, így nem lehet alapozni és falazni. Talán, ha minden jól megy, holnap mégis elviszi a maradékot a kedvenc helyi vállalkozónk. Holnap visszakaphatja ezt a címet, ha tényleg kitakarítja a hátsó udvart.

Én a rácsot akartam ma lefesteni. Ahhoz, hogy rendesen hozzáférjek le kellett verni a vakolatot körülötte. Nem volt túl gyors munka, fejmagasság felett semmilyen munka sem egyszerű. Nem voltam boldog, mert elég rozogának tűnt a fal a vakolat alatt. Az egyik tégla nagyon mozgott, így úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz, kiszedem. Kiszedtem. És mi volt alatta? Festett vakolat. Régebben szélesebb volt az ablaknyílás, de leszűkítették. Nem volt szép munka, de legalább az alatt tégla volt. Szóval 2x vertem le a vakolatot egy nyíláson. Sajnos nem fényképeztem le, de még bab is volt a vakolatban.

 Annyi hely lett, hogy még  szigetelés is be fog férni. Nem terveztünk ide szigetelést, mert nem akartuk, hogy kisebb legyen az ablaknyílás. De most már semmi akadálya.

A rácsok sajnos nem olyanok, mint az ablakok festék leszedés szempontjából. A hőlégfúvó nem igazán működik, így nekiestem sarokcsiszolóval. Elég festéket leszedett, de maradt is bővel. A multifunkciós géppel sem jött le és kézi csiszolással sem. Végül a spaklival sikerült a maradékot lekaparni. De ez sem egy haladós munka, így sehol se tartok vele. A festés így elmaradt.

 Találtunk egy ezer éves kitöltött lottószelvényt. A héten megjátsszuk majd a számokat, hátha lesz pénz az összes ablak újragyártására.

 Haza hoztunk egy pár ablakkeretet, mert ott sosincs időm folyékony fával kijavítani a hibákat. Talán itthon lesz rá alkalom. Már a felújítást is home-office-ban csinálom.

Mindig meglepődünk, hogy itt máshogy mennek a dolgok, mint Pesten. (Más összehasonlítási alapom nincs). Már 2x hoztak konténert, de még 1x sem fizettünk érte. És holnap is úgy fognak dolgozni, hogy még nem fizettünk semmit. Majd fizetünk, ha arra járunk.
A tüzép is ugyan ezzel a mentalitással működik. Sanyi egyezkedett velük házhozszállítás ügyben. Végül abban maradtak, hogy majd kiszállítják amit kérünk, ha van aki beengedje őket, aztán majd kifizetjük. Szerencsére Marika nénire lehet számítani beengedés ügyben. 
A villanyszerelő is előbb megcsinált mindent, úgy hogy ott sem voltunk és akkor fizettünk neki, mikor legközelebb arra jártunk. (Őt pont nem engedte be Marika néni, mert lebetegedett és nem hallotta a telefont. Így végül engedélyünkkel "betört" a villanyszerelő a szuper biztonságos kapunkon.)

Kedvenc helyi vállakozónk már nem annyira kedvenc. Még mindig nem vitte el sittet és a földet. És ami a legbosszantóbb, hogy nem is szólt, hogy nem tud teljesíteni a megbeszélt időpontban. Jelenleg úgy állnak a munkával, hogy csak huszadika után ér rá. Nekünk viszont haladni kéne, így végül egy konténert hozattunk vele és nekiálltunk magunk a terep megtisztításának.

Nem igazán vannak határidőink, általában úgy haladunk, ahogy sikerül. Viszont van 1 fix pont: a tető. Mindent ehhez kell igazítnai. Április közepén bontjuk a jelenlegit, aztán felmérnek és május elején felteszik az újat. Viszont mire jönnek felmérni készen kell lennie az új falnak hátul. Vagyis haladnunk kéne az alapozással és a falazással. Viszont a sitt miatt nem férünk oda és anyagot se tudonk rendelni, mert nincs hova tenni. Még nem vagyunk megcsúszva, de nem dőlhetünk hátra, hogy majd lesz valahogy. 

Ha már ott volt kontének a házból is elkezdtem kitkarítani a törmeléket. A fürdőből kidobáltam az ál berendezéseket is. (Úgy nézett ki, mintha fürdőszoba lenne, de semmi sem volt bekötve sehova.) A fürdő most üres és törmelék mentes, csak a mobil WC-nk van benne. 

Muszáj volt valami megoldás a WC problémára, mert nem szaladgálhattunk át Marika nénihez folyton. Ez volt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás.

Az előszobából is kitalicskáztam a törmeléket. Szép nagy helyiség, kár, hogy nem maradhat ekkora.

Amíg mi dolgoztunk, Áron főleg íjászkodott. Beni néha segített téglát pucolni vagy sittet dobálni a konténerbe, de nem szakadtak bele a munkába. Inkább egymást szórakoztatták.

Az ablakkal kapcsolatban nem sikerült belenyugodnom abba, amit az ablakos ember mondott. Nyomoztam még egy kicsit (már eddig is sokat olvastam róla) és megtaláltam ezt az oldalt:

https://ablakprofilok.hu/felujitasi-modozatok-a-korabeli-szerkezetek-megtartasaval/#02

Érdekes olvasmány. A lényeg: a javaslat az, hogy tartsuk meg a dupla ablakot és több rétegű szigetelt üveget sem muszáj beletenni. Lehet egy rétegű keménybevonatos low-E üveget kapni, ami már hőszigetel egy rétegben is. Tehetünk ilyet akár a külső, akár a belső ablakba vagy mindkettőbe. Úgy döntöttünk, hogy akkor a belső sima sík üveges lesz, és a külsőbe teszünk ilyen low-E üveget. A 2 ablak és a köztük lévő 40cm levegőréteg már elég szigetelés lesz. 

Csak az lesz a vége, amit akartam. Sanyi is többször javasolta, hogy dobjuk ki a rácsokat és a 2 réteg abalakot és tegyünk be helyettük 1 újat. Még szerencse, hogy kiderült, hogy jobb a régi verzió. 

Ma randim volt az ablakos emberrel a háznál. Mivel tegnap az egyik kedves ügyfél, akinek éppen dolgozok kiborított, így nem is volt baj, hogy kedvenc témámmal, az ablakkal foglalkozhatok ma. 

9-re volt megbeszélve. Nagymarosnál voltam, mikor hívott, hogy késni fog, nagy baj-e. Nem volt, úgyis legalább délig akartam maradni. Amíg vártam rá végig a tűzgyújtással küzdöttem. Nem is olyan egyszerű, mint azt az ember gondolná. Kint már jó idő volt, de a házban még elég hideg és egyébként is szeretjük ha ég a tűz.

Kb. meg is érkezett az új megbeszélt időpontban. Kis nézelődés után jött a hümmögés, hogy nem lesz jó. "Mi nem lesz jó?" Nem lehet a külső ablakot megcsinálni hőszigeteltre. "De hát a főnöke azt mondta, mindent lehet." A főnök biztos azt hitte, hogy geréb tokos és nem palló tokos. "Kizárt, mert küldtem neki képeket."

Szóval ez van. Egy darabig próbáltam megérteni, hogy miért nem lehet. Valami olyasmi az oka, hogy mivel bentről kéne becsukni, így húzni kellene és a gumi tömítés miatt nem tudjuk elég erősen behúzni. A másik oka pedig, hogy nem lehetne rá normális zárat tenni. Vagyis elméletben meg lehet csinálni, de ha nem akarom, hogy 1 év múlva már problémák legyenek vele, inkább ne akarjam. 

Maradt a belső ablak cseréje. Javasolta is, hogy milyen szuper lenne (most csináltak ilyet valahol) egy belső ablak és kívül egy spaletta fából. Ok, és az kb. mennyi? Hát, 330e/ablak. Ja, szuper, 13 ablakunk van. Egy biztos, annyi pénzünk nincs és majd ha lesz, akkor sem akarjuk erre költeni, hogy mind a 13 helyen a külső és a belső is cserélve legyen. Az egyik úgyis csak a látvány miatt kell. 

Abban maradtunk, hogy akkor csak a belső teljes cseréje lesz és a külsőt megoldjuk mi. Így csak 180e/ablak. Első körben csak a hátsó helyiségen cseréljük az ablakokat, ki tudja a ház többi részével mikor jutunk el oda, hogy ablak kell. És még egy parasztházas jellegű bejárati ajtót is választottam. 2 ablakocska és 1 ajtócska ki is jön 800e forintból. Mégis csak dolgoznom kellett volna ma.

Bánatomban, hogy feleslegesen dolgoztam eddig az ablakokkal, neki álltam egy újabb szárnynak. De mivel megint csak a szerszámok fele volt nálam, a munkának is csak a fele van meg. Majd vasárnap befejezem. 

Azért megnéztem, hogy milyen lenne a megtisztított ablak a helyén. Visszatettem a 2 elkészült belsőt. Sajnos tökéletes. Simán becsukódik, nem szorul sehol, pedig a keretet még meg sem tisztítottam. Végül arra jutottam, hogy a belső ablakokat kéne áttenni kintre keretestül. A mostani külső keret rossz állapotban van és nem is pontosan ott vannak a pántok, mint a belsőn. Ezért nem elég csak az ablak szárnyakat átteni. 

Más. Elkészült az átjáró. 2 házrészből egy lett. Féreglyukat nyitottunk. (Betti úgy döntött, hogy ma az összes képen rajta akar lenni.)
Ott szemben még lesz egy ajtónyílás és akkor végig lehet majd látni az egész házon. 

Mai terv az volt, hogy elbontjuk a kéményeket és befedjük a helyüket a tetőn. A kéményes 80e forintot kért volna kéményenként a bontásért. Elég sokba fog kerülni az újjáépítés is, így eszünkbe se jutott még ezért is fizetni. Aztán mikor kiértünk láttuk, hogy megelőztek minket. 

A héten lebontották a födémet az utolsó részen és elkezdték kialakítani az átjárót a 2. és 3. rész között. És úgy látszik a kémény útban volt neki, így azt is lebontották. 

A szoba pár héttel korábban:

A bontás után. Jó szellős lett a szoba a plafonja nélkül. És még ki is takarítottak.

És nem csak ez az egy dolog történt a héten. Szombaton a villanyszerelők is ott jártak és kaptunk új szekrényt és póznát a tetőre. Most még elég rondán mutat a szekrény a falon, de a szigetelés és a falborítás majd elfedi.

Sanyi lebontotta a 2. kémény is és javította a tetőt felette. Már csak az első kémény áll, mert azt még használjuk.

A változatosság kedvéért én az ablakokkal foglalkoztam. 2 szárny festéktelenítésével készen vagyok és elkezdtem egy külsőt is. (abból lesz a tükör) A külső rosszabb állapotban van, mint a belsők, küzdöttem vele egy kicsit. De a festékkapargatás közben kiderült, hogy a gitt is felpuhul a hőlégfúvótól és nem kell kivágni. Egy kis melegítés és simán kikapargatható. Az első párnál egy fél napom az üvegek kiszedésére ment el. Most ezt az időt megspóroltam a hőlégfűvónak hála.

A nap végére nagyjából ez a keret is megszabadult a festéktől. Nem lett tökéletes, de nem is kell annak lennie, mert újra lesz festve.

A 2 hátsó a belső ablak, az első pedig a külső. Úgy látom a belsők eredetileg barnák voltak, a külső pedig szürke. A 13. pár végére már nagyon rutinos leszek.

Mikor valakinek azt mondom, hogy vettünk egy házat, általában jönnek a miért kezdetű kérdések.

Miért vettünk házat?
Miért itt?
Miért ezt?
Miért nem éptettünk inkább?

Az emberek általában feltételezik, hogy valaki azért vesz házat, mert szüksége van rá. Ebből a felételezésből kiindulva jogos az összes kérdés és kétely. De. Mi nem azért vettünk házat, mert szükségünk van egy házra. Egyáltalán nincs. Van egy kénylemes lakásunk egy nyugodt környéken. Miért vettünk mégis házat? Miért itt és miért ezt?

Már régóta szerettem volna egy parasztházat. Időről időre megnéztem a kínálatot, csak idő kérdése volt, hogy mikor veszünk is valamit. Semmi konkrét terv nem volt, de ott volt a levegőben. 

Mikor a Dédi házát eladták és a nagyiék szokás szerint nekünk adták a bevételt, adódott a lehetőség, hogy mindenféle pénzügyi erőlködés nélkül belevágjunk. Ismét megnéztem az eladó parasztházakat. Az ember azt hinné, hogy nagy a kínálat, de nem. Miután minden szempontot figylembe vettünk, alig maradt pár jelölt. Végül összesen 2 marad fent a szűrőn. Az első, amit megnéztünk Szákszenden volt. Egy félreeső utcában egy sarki telken. A ház cuki volt, de elég rossz állapotú. Szákszend azért jött szóba egyáltalán, mert mikor rákerestem, azt találtam, hogy az egyik legbiztonságosabb falu. 

Másnap aztán megnéztük a Vámosmikolai házat is. Na az ingatanos külön fejezetet érdemelne, mert botrányos volt a közreműködése. Napokig hívogattam, mire hajlandó volt felvenni a telefont. Majd megpróbált lebeszélni a házról és inkább mutatni akart egy másikat. Miután közöltem, hogy másik nem érdekel, ezt szeretnénk megnézni, nagy nehezen elfogadta. Mikor hívtam az időpont miatt, akkor sajnos neki nem volt jó. Végül mondtam neki, hogy ok, akkor oda megyünk nélküle, tudjuk hol a ház. A google maps-al már nincsenek ingatlanos titkolózások. Kép alapján simán megtaláltuk a házat, nem túl nagy a falu. Végül nagy nehezen megadta az eladó telefonszámát. Elmentük, megnéztük, imádtuk. Persze az eladónak ezt nem köthettük az orrára. Pár napos hallgatás, majd alkudozás után végül megegyeztünk. Az ingatlanost először és utoljára a szerződéskötéskor láttuk. Oda természetesen eljött, hisz be kellett gyűjtenie a jutalékát az eladás után. Ráadásul pofátlanul nagy jutalékot kapott, majdnem 10%-ot. Úgy, hogy ha rajta múlott volna soha meg sem nézi senki azt a házat. 

Véginézve az előzményket, most szembesültem vele, hogy még nem is raktam fel képet a házról.

Végül a döntő szót Sanyi mondta ki, válaszott a 2 megnézett ház közül. A legbiztonságosabb, unalmas falu helyett végül a Börzsöny lábánál lévőt választotta. Tény, hogy Szákszend közelében semmi sem volt. Ott tényleg csak egy házunk lett volna, aminek üldögélhettünk volna a kertjében. Vámosmikolán is üldögélhetünk a kertben. Ezen kívül kirándulhatunk a Börzsönyben, elmehetünk az Ipolyhoz vagy átugorhatunk Szlovákiába. Ráadásul az elöző tulajdonos a szomszéd néni, aki megkedvelt minket, így folyton kínálgat mindenfélével. Utoljára egy fél tepsi sütit adott. És ha valami mesterembernek van dolga a háznál, csak felhívjuk Marika nénit és már be is engedi. Nagy segítség, hogy ott van helyben. 

Tudjuk, hogy ennyi pénzből máshol kaptunk volna jó állapotban lévő házat. De nem akartuk, hogy túl messze legyen. A felújítottak nem igazán érdekeltek, mert tudjuk milyen minőségűek a felújítások, főleg ha az eladás miatt készülnek. Tény, hogy jobban szerettem volna a Balatonnál vagy a Velencei tónál házat, mert akkor a gyerekek bármikor pancsolhattak volna és a triatlon versenyek miatt is könyebb lett volna. De nem szeretném a péntek délutánjaimat és vasárnapjaimat az autópályán araszolással tölteni. 

Azt is megkaptuk, hogy ennyi pénzből évekig nyaralgathattunk volna jó helyeken. Hát, igazából utálom a nyaralással járó nyügöket. Bepakolni, kipakolni, kutya miatt egyezkedni. Valami mindig hiányzik és a tisztasággal sose vagyok megelégedve. Egy ideig mindig takarítással kezdtem, de meguntam. És pont ezért nem tervezzük a ház kiadását sem. Nem szeretném, ha idegenek használnák a dolgaimat. 

"Újat építeni olcsóbb lenne". Lehet, majdnem biztos. De még mindig ott tartunk, hogy az épít házat, akinek ház kell. Nekünk nem kellett ház. Nekünk egy projekt kellett. Egy ház, amit szeretünk és amivel foglalkozhatunk. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, hogy szívesebben kapargatom a festéket az ablakkeretről, minthogy egy wellness szálloda medencéjében áztassam magam. A gyerekek miatt az utóbbi is elő fog fordulni még, de eddig sem miattam jártunk.

Egy új ház építése szerintem sokkal nagyobb teher, mint a felújítás. Egy üres papírra kéne felvázolni a tökéletes házat. Nem szeretnék azon stresszelni, hogy egy kisebb vagyonból építek valamit, ami lehet, hogy ronda vagy béna lesz. 

Ezt vettük, mert beleszerettünk. És minden hétköznap azt várjuk, hogy hétvége legyen és mehessünk a házhoz valamit csinálni. Mindegy mit. A gyerekek lehet, hogy nem a legboldogabbak miatta, de nekik is jót tesz, hogy nem ülnek folyton itthon. Mindenki csak a romot látja benne, de mi nem. Minden alkalommal mikor ott vagyunk, örömmel járkálok a szobák között és elégedetten nézek körbe, hogy milyen jó lesz, ha készen lesz. 

Hát ennyit a miértekről. valakit az tesz boldoggá, ha minden évben síelni mehet, minket meg az, ha csinálhatunk valami hasznosat. 

A kivitelező kérdezte tőlünk, hogy "Ennyire irodisták vagytok, hogy ti akarjátok csinálni a felújítást?" Igen, ennyire irodisták vagyunk. És fizetni sem akarunk senkinek azért, hogy aztán gyatra minőségben elvégezze a munkákat. Én is fel tudom ragasztani a csempét hullámosan. De én nem kérek el érte négyzetméterenként 8-10e forintot.